"A harc nem fejeződhet be" - Ruszt Józsefre emlékezünk

Ha élne, ma ünnepelné 74. születésnapját Ruszt József - kiemelkedő rendező, iskolateremtő művész, társulatalapító és -megtartó. Lassan hat éve nincs közöttünk. Ruszt legendás Az ember tragédája című előadásának megidézésével emlékezünk rá - Nánay István írásával.

S eljött 1983. október 12-e, amikor a színház felvette a zalai származású, sokoldalú színházi ember, Hevesi Sándor nevét, és hivatalosan is megnyílt. A díszbemutató: Madách Imre Az ember tragédiája. Lucifer szerepében vendégként: Gábor Miklós. Kirobbanó siker, nemcsak a premieren, hanem az azt követő, s az ottani viszonylatban hosszú szériában is. Ez az előadás pontosan fejezte ki Ruszt József és társulata művészi törekvéseit, amelyek lényege:

maximálisan igényes darabválasztás, a szuverén, az írói anyagot tiszteletben tartó, mégis újszerő, kísérletező formai megvalósítás, a közönség szellemi aktivizálása.

Ruszt József(1937-2005 júl.27)

Fotó: Szebeni András

A rendező tömören így fogalmazta meg előadása lényegi paramétereit:

"A konfliktus alaphelyzete: az Úr és Lucifer vitája.

A helyzet: a teremtés folyamatában a tagadás pillanata.

Cselekmény: egy fogadás története.

Tárgy: a létezés.

Téma: az ember.

Alapforma: példázat.

Az Úr állítása: A világ van.

Lucifer kérdése: Minek?

Lucifer nem elpusztítani akarja az embert, hanem meggyőzni őt egy Isten nélküli világ logikájáról.

Lucifer az önmaga tudatára ébredt ember."

Ruszt a drámára egy évszázada rárakódott előadás-hagyományokat felülvizsgálva, a túlhaladottakat elvetve, szigorúan az írói szövegből kiindulva hozta létre a maga egyéni, a mű ma is élő drámaiságát kibontó előadásformáját. Ruszt a színház névadója előtt is tisztelgett azzal, hogy a Tragédiát – ahogyan Hevesi is több mint fél évszázaddal azelőtt – szigorúan misztériumdrámának értelmezte. Ugyanakkor az ortodox drámaolvasók, filológusok, irodalom-, és drámatörténészek számára megdöbbentı lehetett, hogy Ádám több alakban jelenik meg, hogy Lucifer ballonkabátot, öltönyt, puha kalapot hord, hogy a szöveget a rendező erősen meghúzta, és a filozofikus Tragédiát misztériumdrámának láttatta. A rendező és a dramaturg (Böhm György) minden változtatása egyetlen célt szolgált: az Úr és Lucifer közötti összeütközés motiválását.

Gábor Miklós, Szalma Tamás, Áron László

Ugyanakkor az előadásban enciklopédikus sőrítésben jelen volt mindaz, ami Ruszt József több mint húsz éves mővészi pályája során rendezéseiben kikristályosodott, ami munkáit összetéveszthetetlenül rusztivá teszi.

Szalma Tamás és Fekete Gizi

Az ember tragédiája is a felsorakozó, a közönséggel farkasszemet nézı társulat kitartott pillanatával kezdődik, jelezve: szertartás következik. Az első színben a háromszintes misztérium színpadon misét celebrálnak. Az Úr (Máriáss József) püspöki ornátusban ül a felső szinten egy karosszékben, mellette két oldalt, szintén főpapi díszben állnak az arkangyalok, közéjük lép be kelletlenül a ballonkabátos Lucifer. Puttószerű ministránsok misekönyveket cipelnek be, az arkangyalok abból olvassák a dicsőítő szövegeket.  A kenetteljes ünnepi ceremóniát Lucifer robbantja szét. Az a Lucifer, aki elfogadja ugyan az Úr létezését, de a teremtést - aminek ő is részese volt - tökéletlennek tartja, tehát jobbítani akarja. Emiatt kerül szembe az Úrral, s a dráma során a beleszólás jogáért harcol Ádámmal és - rajta keresztül - végső soron az Úrral. A reformok szükségességét próbálja bizonyítani.

Rendelkezőpróbán
Máriáss József és Ruszt József

Lucifer és az Úr konfliktusa nyíltan csak a keret-színekben valósulhat meg, de a rendező minden színben megtalálja azt a figurát, aki Luciferrel szemben az Úr akaratát képviseli (Cherub, a Földszelleme, csontváz, múmia, pestises halott, halál nemtője stb.), s ezt a sokszor szótlan alakot mindig ugyanaz a színész, Nemcsák Károly játssza. Ezáltal szerepe felerősödik, a többi állandó szereplőével csaknem egyenrangúvá válik, tényleges ellenfele lehet Lucifernek, s így a konfrontáció folyamatosan érvényesül. Ugyanakkor ez a megoldás az Urat is minősíti, aki személyesen soha nem vesz részt a küzdelemben, a munkát küldötteire bízza. Amikor például a második színben az Úr megérezvén a veszélyt, hogy teremtményeit Lucifer sikeresen téríti el

parancsától, közbeszól: "Ember, vigyázz!" Ekkor Gábor Miklós Lucifere felrohan a felső szintre, s az Úr szemébe kiáltja: "E két fa enyém", de az Úr nem méltatja feleletre, a Cherub lép közbe és készteti meghátrálásra a tagadás ősi szellemét.

Deák Éva, Gábor Miklós

Lucifer Ádámot (Szalma Tamás) szeretné felkészíteni a küzdésre, sorsa megváltoztatására, ezért szembesíti őt történeti társaival - ez magyarázza, hogy Ádám több alakban jelenik meg -, illetve az általuk képviselt hamis tudatokkal. A történelmi színek egyedül Ádám álmában jelennek meg, Lucifer neki mutatja be az emberiség történelmének példaértékű epizódjait, azaz Ádám nem játssza el a történelmi figurákat, azokat kívülről szemléli, ugyanakkor az álom logikája szerint időnként belép a jelenetekbe, s nemcsak Luciferrel, hanem történelmi alteregóival is vitába keveredhet.

Szalma Tamás, Gábor Miklós, Fekete Gizi

Éva (Fekete Gizi) természetesen nemcsak Ádám társa, hanem a történelmi színek nőalakjait is játssza, hiszen ő is Ádám álmának része. Többszörös szereprendszer jön létre, ugyanis az egyes színek azonos funkciójú szerepein kívül az Ádámok alakítói között is kialakul egy rendszer. Rácz Tibor a Fáraót és Sergiolust, Derzsi János Miltiadest és Tankrédot, Áron László a londoni szín egyik munkását és az Eszkimót, Siménfalvi Lajos pedig Keplert alakítja, emellett ők a Falanszter megbüntettei is, így teljesítve ki a figurák megfeleltetését. Az Ádámok ugyanúgy félmeztelenül jelennek meg, mint Szalma, csak az egyes színeknek megfelelő jelmezjelzés van rajtuk. Az első szín, amelyben a valódi Ádám egyben a történelmi szín Ádámja is, a párizsi, ez megfelel a dráma álom az álomban logikájának. A londoniban még két Ádám van, a munkás képében megjelenı mellé belép Szalma is, majd a történelmi jelennek tekintett Falansztertől kezdve ő lesz a színek főszereplője.

Gábor Miklós, Egervári Klára

A londoni szín delíriumban játszódik. A szereplők a félhomályos színpadon megállás nélkül járkálnak körbe, illetve fel-alá, kezükben pálinkás pohár. Az össze-vissza elhelyezett tonett székekre időnként leülnek, mintha attól félnének, hogy a fenekük alól is kilopja valaki a széket. Az előszínpadon, egy lefektetett székhez mint kereszthez kikötve fekszik a krisztusi elítélt, Nemcsák Károly. (Emlékeztetıül: a debreceni Nap a város felettben egy lefektetett szék jelképezte a gyóntatószéket, a Passió magyar versekben címő elıadásban egy lefektetett építési bakra feszítették fel Jézust.)

A történelmi színek közül egyedül ebben jelenik meg az Urat játszó színész, ő az eltorzított történelmet felidézı Bábjátékos. Itt minden érték visszájára fordul, a haláltánc sem hoz katarzist, a szereplők, mielőtt távoznak, leteszik az addig magukkal cipelt széküket, s ráhelyezik poharukat.

Az előadás plakátja - Árendás József grafikája

A Falanszter kép ott folytatódik, ahol a szünet előtt a londoni befejeződött. A Tudós a poharak alján megmaradt italt összegyűjti, összeönti, s amikor a lombik felrobban, bánatában felhajtja - az ekkor kiszabadult Föld szelleme kissé kapatosan távozik. Az ilyen apró finomságok ellensúlyozzák azt, hogy a jelenetet Ruszt igencsak megrövidítette. Ahogy a londoniban az ital, itt a cigaretta az uniformizáló jel.

Az Őr jelenetben Ádám megérti Lucifer tanítását, de nem jut el a tettekig. Az Úr a Föld szelleme képében itt is közbelép. Majd amikor az utolsó képben Éva bejelentése után - miszerint Anyának érzi magát - úgy néz ki, hogy a további harc reménytelen, Lucifer feladja a küzdelmet. A felső szinten angyalai -ministránsai körében ülő, fehér karinget viselő, falusi plébánosként jelenlévő Úr lejön, Lucifer tonett székére ül, Ádám és Éva pedig engedelmesen hajtja fejét az ölébe. Az Úr szentenciái hamisan hangzanak; sőt, Luciferhez szólva még az ő első szín-beli szavait ("Hideg tudásod, dőre tagadásod /Lesz az élesztő, mely forrásba hoz...") is kisajátítja, ezzel is hangsúlyozva azt az ismerős politikai képességet, hogy a vereséget is gyızelemmé lehet stilizálni.

Lucifer kényszeredetten beáll a helyére, a misét celebrálók közé. Feltartott kezének gesztusa azonban egyszerre fejezi ki a kelletlen megadást és a harc újrakezdését. A harc nem fejeződhet be, az értelem nem adhatja meg magát.

Olvasópróbán

1983. augusztus 22-én

Nánay István

Fotó és forrás: Hevesi Sándor Színház - Zalaegerszeg