Színészosztály után rúg a jet leg

A Színház.hu jelenti, a kaposvári negyedéves színészosztály szerencsésen hazaérkezett Amerikából, ahol Cseh Tamás estjükkel léptek fel. Az osztály létszáma nem fogyatkozott: tizenkettő, nyolc fiú és négy lány, de az osztály maga bővült. A mai órán átvesszük miként, mivel. Osztályfőnök úr szerint "a Jet Leg kicsit utánuk rúgott". Minderről bővebben alább olvashatnak.

Keresztény Tamás, Rozs Tamás, Lábodi Ádám, Kiskamoni- Szalay Lilla, Szabolcs, Béli Ádám, Vitányi-Juhász István, Formán Bálint,

Kárpáti Pál, Váncsa Gábor, Porogi Ádám

Béli Ádám naplójából

Az osztály nagy része hazaért. Épen egészségesen. Anna, Rozi, Edit Long Islanden maradtak. Szintén épen egészségesen. "A Jet Leg kicsit utánunk rúgott" - fogadott minket Mohácsi János, de ezen kívül semmiféle kárt nem okozott bennünk az út. Sőt! Rengeteg élménnyel és tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Sok embernek egész élete során nem adatik meg, hogy elhagyja a kontinenst vagy akár az országot, pláne nem olyan emberekkel akik közel állnak hozzá. És nekünk ez sikerült. 10 napot töltöttünk Amerikában. A nagy terv megvalósulásának nem szabtak gátat különböző anyagi lehetőségeink, sem pedig egyéni problémáink. Összehoztuk.Büszke vagyok az osztályra, arra a sok emberre akik bízva abban, hogy jó ügyet támogatnak, mögénk álltak és szaktudásukkal, gondoskodásukkal, munkájukkal, pénzükkel segítettek bennünket.

Büszke vagyok Annára, hogy kitalálta a lehetetlent, aztán iszonyatos energiával lehetségest fabrikált belőle, és nagyon örülök, hogy tevékenyen kivehettem a részem jópár feladatból, ami az úttal kapcsolatban felmerült. Erről eddig nem igazán írt egyikünk sem, de azt hiszem mindannyian örülünk annak, hogy bevállaltuk az Amerikában tartózkodásunk idejére a szoros együttműködést a Magic Hand Film Kft. fiatal stábjával, Tiszeker Dániellel, Pataki Ádámmal, Erdélyi Gáborral, és Takács Attilával, akik minden fizikai és szellemi  erejüket beleadva sürögtek körülöttünk 10 napon keresztül, hogy utunknak és a koncerteknek ne csak fotók és szép emlékek formájában maradjon nyoma, hanem film formájában is.

Szóval: 7 nap New York, 3 nap Washington, 2 nap New York. Ez volt a program. New York az New York. Látni kell, bele kell harapni. Nem olyan mint a filmeken, hanem sokkal jobb. S hogy mi tetszett benne a legjobban? Természetesen New York! Washington. New York után kicsit nehéz. Eléggé steril, kissé nyugdíjas város. De szép. S ha egy kedves fiatal, kiegyensúlyozott házaspár a szállásadód, akikkel igazán inspiráló beszélgetéseket tudsz folytatni a teraszon, sörözgetés közben, egy szép házban zöldövezetben, nyugalomban, (Kincses Edit és Tóth Attila - ezúton is köszönjük) s akiknek a két csodálatos kislánya a washingtoni koncert után lelkes amatőrökké (zenei kíséretté) degradál egy egész színművész osztályt azzal, hogy megragadják a mikrofont és duettben éneklik a Quimby együttes Most múlik pontosan című számát, az összegyűlt, éppen hidegtálazó, borozgató embereknek, akkor azért Washingtont sem lehet éppenséggel rossz helynek minősíteni. Mert jó volt ott lenni.

És Gedeon Bélának a washingtoni magyar nagykövetség kulturális attachéjának és munkatársainak is meg kell köszönni. A hangszereket, a türelmet, a segítséget. És azt, hogy Washingtonban is jó volt lenni.

Csobbantunk az óceánban is. Annácska pancsizhatott az óceánban az osztálytársaival, én pedig Marlborot szívtam és amerikai Coca Colat ittam. Tiszta Amerika. Az utolsó esténk Coney Islandon telt. Jó hely! Barangoltunk a vidámparkban, játszottunk egy-két igazi amerikai játékot. Én például mindig is ki szerettem volna próbálni azt a játékot, amire rá kell ütni egy nagy kalapáccsal, ami fellő egy fémdarabot, ami ha elég magasra megy, megcsendít egy csengőt. Kipróbáltam, 5 dollár volt, nem nyertem óriás plüssmacit Hannának, de kaptam vigaszdíjul egy felfújható USA feliratú amrikai zászlós lufikalapácsot, amivel az őrületbe kergethettem a srácokat (ugyanis ha suhintok vele visító hangot ad).

Szóval mindenképpen megérte. Coney Island, Beer Island: a homokban mezítláb táncoltunk, söröztünk, nagyszerű volt. A metrón nem érdemes türelmetlenkedni, ha nem működik a metro cardod, a rendőröknek nem érdemes magyarázkodni. Mert míg te elmagyarázod, mi történt, ők pont ugyanannyi idő alatt állítanak ki neked egy csekket, miszerint 100 dollárod New Yorkot illeti. Tehát a 100 dollár, a csekk és a lányok ottmaradtak.

Mi hazajöttünk. Még nem ocsúdtam fel. Moha szerint ez az állapot eltart vagy három hétig! :)

Cízmer József írása, a Film, Színház, Muzsika egy 1963-as, júliusi számából

Mosásban a szennyes, a vásárolt  újdonságok kicsomagolva, gondosan megmutogatva. Történetek jó párszor elmesélve. Holnap pedig megint pakolás. A hálózsákom Kaposváron maradt, ezt a problémát megint meg kell most oldani. Aztán Csórompuszta. Filmes workshop. A térképen ne keresd, nincs rajta, csak GPS koordiánták alapján tudod meglesni a Google Erath-ön. Kaland az élet.