Afrikai hőségben érkeztem kedvenc K-Európai városomba ismét, immár hetedik alkalommal. A bőrömön kövér cseppekben ült az izzadtság. Szállásom kicsiny ablakából ismét gyönyörködhettem rövid ideig a muskátlis kilátásban, hallhattam a szökőkutat, de máris indulnom kellett, pedig isten látja a lelkemet, ha nem ígértem volna meg a rajongóimnak, bizony egyetlen lépést sem teszek, csak maradok a hűs falak között. (Jut eszembe: miért „panzió” ez itten, amikor a „fogadó” olyan kedves és mindent kifejez? Már amennyire beszélem a magyart.)
A szokásos út rövid volt a Várhoz, ám ott a látvány annál meglepőbb és új: sátrak, itókások és pecsenyések takarták el a szemem elől a régi falat. Egyes fényképészek a földön kúszva próbálkoztak a plakátok és a vasvitéz méltó megörökítésével, mindhiába.
A meleg ellenére megéheztem. Micsoda gyümölcsök vannak itt! Na, holnap megnézem a piacot, ha már ilyen jó az ananász és kivi termésük ezeknek a gyulaiaknak. Hallottam, hogy a dinnye is honos errefelé! Magam azért csak a csülöknél kötöttem ki. Tudnak ezek a helyiek élni… És közben halkan szól a jazz (ezt nem írtam, de jó mondat…).
Aki evett, az is hallhatta a felolvasást: állítólag az én mesém volt, és ennek örülök, mert én is most hallottam először… Azután megjöttek a festett arcú komédiások. Igen fiatalok, az iskolát frissen végzett csepűrágók, akik a nagy deszkákra vágynak, és itt – a fűben, porban, sátorban, mint régen – ki is próbálhatják magukat, meg a közönséget is. A lóvá tett lovagok igen csinos darabnak bizonyult.
Még maradt kis idő a napnyugtáig, amikor elkezdődött az egyik legkomiszabb darabom premierje. Telt ház volt kíváncsi a trójai háború szövevényes, szerelmes -háborús keserűségére. Állítólag ez az én legsikertelenebb darabom nemzetközileg. Mármint a rendezők így érzik, ezért fognak bele újra és újra. Ennyire nehéz lenne eldönteni a hűség, az erény, a politika igazát? Eleinte persze lehet jókat derülni, erre vigyáztam, mert le kell kötni a nézőt! De a szünet után ott a konfliktus, a tragédia és ez mintha nem lett volna mindenkinek egyformán kedvére.
Nekem tetszett: rég nem láttam ilyen fegyelemmel, és alázattal és szeretettel játszott Troilust. Kellett az ének és a tánc, a testek szónál többet kifejező „beszéde”, a szövevényeket egyszerűsíteni igyekvő látvány, a testfestések divatjának szellemes idézőjele: ez törzsi háborúskodás, ez ma van, ez nem Athén, nem Róma, nem London, ez a mai tetkó, a mai love és a mai harc. A csatatér nem a vértől iszonyú.
Hosszú volt, az igaz…lehetne-e rövidebb? Majd szétszedik a kritikusok, és jól megmondják a magukét. Bár nem biztos: „Az igazi probléma a darabbal az, hogy a kritikusok képtelenek felismerni a nagyságát” - írta egy honfitársam. Én annak az ifjú párnak a véleményére lennék kíváncsi, akik jegyet nyertek ide: Egy hétig Shakespeare-t Gyulának hívják http://www.szinhazkolonia.hu/index.php kismacsek1213 a neve, és 2 jegyet nyert a gyulai Shakespeare fesztivál nyitó előadására a Triolus és Cressidára!
Szerző: Ránki Júlia
TROILUS ÉS CRESSIDA
A Gyulai Várszínház bemutató előadása, együttműködő partner a Forte Társulat
W. Shakespeare: Troilus és Cressida
Rendező – koreográfus: Horváth Csaba
Szereposztás:
Cressida – Tompos Kátya
Troilus – Krisztik Csaba
Pandarus, Calchas – László Zsolt
Hector – Vati Tamás
Agamemnon, Cassandra – Herczeg Adrienne
Ulysses, Andromache – Sipos Vera
Achilles – Kádas József
Patroclus – Blaskó Borbála
Ajax – Simkó Katalin
Thersietes, Antenor – Andrássy Máté
Heléna – Sinkó Réka
Paris, Menelaus – Horkay Barnabás (e.h.)
Priamus, Diomedes – Nagy Norbert (e.h.)
Nestor, Aeneas – Hegymegi Máté (e.h.)
Dramaturg: Upor László
Zene: Matkó Tamás
Jelmez: Benedek Mari
Jelmeztervező-asszisztens: Madarász Márta
Fény: Payer Ferenc
Asszisztens: Számel Judit
A ritkán játszott darab Shakespeare egyik legnehezebben besorolható színpadi játéka, amely groteszk és szatirikus komédia, de ugyanakkor tragikus is. A színdarab az ókori Trójában játszódik, cselekménye egy kalandos szerelem története a háború viszontagságaiban. Az előadás főbb szerepeit a Nemzeti Színház két kiváló művésze László Zsolt és Tompos Kátya, valamint a Forte Társulat művészei játsszák, akik egyaránt nagyszerűek a prózában és a táncban is. Az előadásban a zenének is fontos szerepe lesz végigkísérve a cselekményt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.