Anno Karczag Vilmos, a Theater an der Wien direktora nem hitte, hogy a közönség szeretni fogja Lehár művét. "A próbák során kiderült, a zene nem sokat ér, s alaposan megbukunk! Miután a bukás előre látható, a kiállításra nem sokat költöttünk. Csak négy hetet akarunk kihúzni, akkor remélem sikeres premierünk lesz!" - mondta egy barátjának. Nem lett igaza. Cikkünk A víg özvegy keletkezés-és fogadtatás történetébe kalauzolja az olvasót.
Hogy lett az operett? - Hűvös fogadtatás, éjszakázás, tormás virsli
Leo Stein és Victor Léon közösen írt szövegkönyvének zenéje megkomponálásával Richard Heuberger zeneszerzőt bízták meg. A librettó egy korábbi Leo Stein és Victor Léon közösen írtak szövegkönyvet egy korábbi francia vígjáték, Henri Meilhac Az attasé című darabja alapján. A librettó zenei feldolgozásával Richard Heuberger zeneszerzőt bízták meg, de nem voltak megelégedve a munkájával, ezért úgy döntöttek, hogy Lehárra bízzák a darabot. Lehár nem ismerte a mű előtörténetét, de a munka befejeztével megkérdezte Léontól, hogy eredetileg kit szemeltek ki komponistának. Legnagyobb meglepetésére Heuberger neve került elő, aki abban az időben a Konzertverein zsűrijének tagjaként tehetségtelennek titulálta.
Henri Meilhac
Amikor azonban a Theater an der Wien igazgatósága előtt bemutatta a darabot igen hűvös fogadtatásban volt része. Az igazgatók nem bíztak az operett sikerében és úgy döntöttek, ha Lehár és librettistái mégis be szeretnék mutatni a darabot, akkor fizessék ki a próbákat. Támogatókra leltek a színészek körében is, elsősorban Mizzi Günther és Louis Treumann voltak azok, akiknek sikerült meggyőzniük a társulatot, hogy éjszaka próbáljanak.
Louis Treumann
A szerzőknek is mélyen bele kellett nyúlniuk a zsebükbe, hogy tormás virsli és sör segítségével megőrizzék a kórus és a zenekar jó hangulatát. A darab bemutatójára végül 1905. december 30-án került sor, egy nappal szilveszter előtt, aminél rosszabbat premier számára álmodni sem lehetett. Ebből kifolyólag nyilvánvaló volt, hogy a művet csekély érdeklődés övezte. A kritikusok azonban – kevés kivétellel – lelkesen nyilatkoztak a zenéjéről és a könnyed partitúrájáról.
Mizzi Günther
Anekdota a félrehallott címről
Mivel " Az attasé" eredeti címet nem lehetett felhasználni, a két librettista valami más után nézett. Rá is bukkantak, amikor Lehár egy napon meghallotta, hogy Stein odakiáltotta egy pénztárosnak, hogy Nincs több szabad jegy a főtanácsos özvegyének! Ha legközelebb idejön, dobják ki ezt az alkalmatlankodó özvegyet! – ami németül úgy hangzik, hogy die lästige Witwe. Lehár azonban félrehallotta a szót, és elragadtatással felkiáltott: die lustige Witwe – vagyis a víg özvegy –; megvan a cím! A víg özvegy!
A víg özvegy szövegkönyve alkalmat adott Lehárnak, hogy szakítson az operettek világában túlnyomórészt uralkodó valószerûtlenségekkel. Részben mondén, részben nemzeti karakterû muzsikával, logikus drámai felépítéssel olyat alkotott, ami merõben új volt ebben a mûfajban. Mûvével új megvilágításba került az operett- zeneszerzés zenekari technikája is. Hangszerelése lényegében gazdagabb és szebb színekben csillogott, mint elõdeinek és kortársainak ilyen jellegû munkája.
A Magyar Színház 1906. november 27-i premierjén a zeneszerzõvel osztozott a sikerben a fordító, Mérei Adolf, a címszerepet játszó tüneményesen éneklõ Turchányi Olga és Daniló szerepében a hódítóan elegáns Ráthonyi Ákos, akirõl így írt a Budapesti Hírlap: "A nézõtéren minden nõ szerelmes lett belé, korosztályra való tekintet nélkül, akár férjezett volt, akár hajadon!"
Sikersorozat
A víg özvegy sikersorozata röviddel a bemutató után már megkezdődött. Az első külföldi előadásra már két hónappal a bécsi bemutató után sor kerültHamburgban. 1906 áprilisában már a századik előadást ünnepelték. A 150. előadást már a Volksoperben ünnepelték. 1907. február 23-án, a kiadó, a berlini Felix Bloch örökösei cég levelet küldött Lehárnak melyben tudatta vele, hogy már meghaladták a 3500 előadást Európa-szerte. A darabot 1907-ben bemutatták Londonban, majd New Yorkban és Chicagóban is, 1909-ben pedig Párizsban. A víg özvegy sikere hozta meg végül Lehár számára az anyagi biztonságot, amire már gyerekkora óta vágyott.
Petress Zsuzsa és Latabár Kálmán az Operettszínház Víg özvegyében, 1968-ban
Az operett nemesítéséről
Lehár ezzel az operettel megtalálta saját stílusát, de ismét fel kellett magában dolgoznia, hogy mit is jelent tevékenységének fő területe, az operett. Erről a következőképpen vélekedett:
„ A zenekedvelő bécsiek felüdülést várnak az operettől a mindennapi fáradozásuk után, nem pedig mély problémákat. Azt az örömöt várják tőle, amely elfog minden jókedélyű, ártatlan lelkű embert, ha kellemes muzsika cseng a fülébe, s annak ritmusa hasonló rezdüléseket kelt lelkében is... Az operettszerző nem írhat spekulatív, lélekmarcangoló zenét; egyszerűnek, népiesnek kell maradnia. Ez bizony nehéz – nehezebb, mint általában hinnők. Nem szabad többet akarnia, mint azt, hogy operettszerző legyen, ám óvakodnia kell a banalitástól és nem szabad csorbát ejtenie muzsikusi méltóságán. Ha szabad szólanom az operett jövőjéről, azt mondanám, hogy egyre tartalmasabb lesz, majd s közelíteni fog a vígoperához. Ma ugyan még stílustalanságnak tekintik, ha a zeneszerző az operett ilyenfajta nemesítésére törekszik. Mégis érthető lesz a cél, ha vérbeli muzsikusok is felé a műfaj felé fordulnak. "
Lehár Ferenc: Fejlődésem útja (Mein Werdegang)
Jelenidő
Több mint 100 évvel a bemutató után, 2011. július közepétől négy alkalommal tűzi műsorára A víg özvegyet sztár-szereposztásban a Szegedi Szabadtéri Játékok.
Előadások: Dóm tér
2011. július 15., 16. (esőnap július 17.) és
július 22., 23. (esőnap: július 24.)
Fotó és forrás: Momus
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.