"Troilusom siker. Nincs mit aggódnom miatta. A közönség is mintha hozzáérett volna a harmadik estére. Kár, hogy épp itt van vége…de a világhír nem ezen múlik." A Színház.hu Gyuláról tudósít.
Troilusom siker.
"Horváth Troilus és Cressidájában a mozdulat néha csak lazán illusztrálja a felhangzó szöveget, máskor elidegenítő hatást fejt ki, de jó párszor megszületik az a ritka pillanat (vagy hosszabb szakasz), amelyben a mozgás (ezúttal igényes zenei hangzással, énekkel és bizarr kórusművekkel egyetemben) létrehoz valami olyan többletet, amelyre a verbális szöveg önmagában (vagy hagyományos színházi kontextusban) nem lenne képes. Ez (még) nem a jövő színházi nyelve (ezzel kifejezetten meg akarom nyugtatni azokat a nézőket, akik nem szeretik az effajta kísérletezést). Viszont alternatívákat mutat fel az előadás. Megmutatja, hogy Shakespeare-t is lehet másként játszani (ez egyébként évek óta a gyulai fesztivál túl nem értékelhető érdeme is). Horváth Csaba meg – újabb skalpot övére akasztva – megmutatta, hogy Shakespeare-t is lehet Horváthul játszani" - szól a kritika.
Nincs mit aggódnom miatta. A közönség is mintha hozzáérett volna a harmadik estére. Kár, hogy épp itt van vége…de a világhír nem ezen múlik.
Kezdetben, a patak parton, vagy a londoni kocsmákban nem gondoltam rá, mi az: „híres” ember. Ma meg Mozart és én vagyunk az élen. Még. Minden esetre újabb lehetőség ez a sok érdekes ember, aki Gyulán összegyűlt két napra, hogy a helyi pálinka és füstölt disznóságok mellett szellemi táplálékot is magához vegyen. Ők mind viszik híremet Új-Zélandtól Ukrajnáig.
Észrevétlenül csatlakoztam a nemzetközi újságíró csoporthoz, és nem hiába: végre néhány apró titkot én is megtudtam a leanderek takarásában.
A direktor úr szokatlanul őszinte hangulatban volt, talán az idén egyre-másra készülő személyes interjúk miatt…Azt mondta, munkájának az a legszebb része, amikor a bemutatandó műveket válogatja. Számára ez a legkedvesebb elfoglaltság, a műsor az ő ízlését tükrözi. Az idei Troilusra is utalva igen tekintélyes névsort hozott annak bizonyítására, hogy itt, épp e régi vár falai között a modern, a nem szokványos Shakespeare a követelmény.
Igazolom, tessék csak megnézni évekre visszamenően naplómat! Ha nem találják, akkor legyenek türelemmel, vagy simán ugorjanak ide, Gyulára. Legjobb személyesen meggyőződni arról, mi modern, és mi nem az.
Az itt időzőknek kőrösi halászlé, pohár rozé jut a Patriótában, a helybéliek szülötte és büszkesége, Erkel Ferenc zenéjével körítve. (Ahogy hallom, ő is értett a drámához!)
Szerző: Ránki Júlia
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.