Ljubimovot látni sem akarják színészei

Jurij Ljubimov, a moszkvai Taganka színház világhírű főrendezője, aki a társulattal összekülönbözve felmondott, magyarországi szabadságát megszakítva hétfőn Moszkvába utazott. A társulat színészei azonban a hozzá intézett levélben tudatták: már főrendezőként sem várják vissza.

Hétfőn, a délelőtti órákban, amikor ismertté vált, hogy Ljubimov Moszkvába indult, a társulat képviselői a hírügynökségek kérdésére úgy fogalmaztak: "Pontosan értjük, hogy Jurij Petrovics ragaszkodni fog ahhoz, hogy a színházban maradjon. Noha ő nyújtotta be a felmondását, és azt az illetékesek elfogadták, ez még messze nem a darab vége, ez csupán a következő felvonás, amelyben Jurij Petrovics a moszkvai önkormányzat kulturális osztályának nem túl jelentős szerepet szán".

A késő délutáni órákban azonban a színészek bejelentették, levelet fogalmaztak Ljubimovnak, amelyben az áll: "A kollektíva, amelynek Ön hazudott, nem kíván tovább dolgozni Önnel és nem akarja Önt látni a színházban sem igazgatóként, sem művészeti vezetőként". Mint mondták, ezt a levelet átadják majd Ljubimovnak és az önkormányzat illetékeseinek.

"Távozása a színházunkból mindenképpen elhibázott lépés volt. Gyerekes dolog. Meg akar felelni a saját elvárásainak. Ljubimov után majd  lesz egy másik színház, de a legendája megmarad. Később már senki nem fog emlékezni az alulfizetett honoráriumokra, a művészekhez intézett gyalázkodásokra. Ami Ljubimov idején megengedett volt, többé nem megengedett senkinek! Senkinek, még a feleségének sem. Vannak a tisztességnek határai, van etika és korlátai annak, amit egy ember megengedhet magának. De Katalin könnyen átsiklik ezeken. Az ő hozzáállása a művészekhez – köznevetség tárgya. Embertelen! Ez a háttere a megérlelődött konfliktusnak is. Mindazonáltal eszébe se jutott egyetlen művésznek se, hogy kivigye a szemetet a házból. Csak szenvedtünk Ljubimov feleségének megengedhetetlen különcségeitől. Szenvedtünk a Ljubimov iránti tiszteletből, de betelt a pohár és a tályog fel lett nyitva" - nyilatkozta Timur Badalbejli színész.
Ljubimov június 28-án nyújtotta be sokadik felmondását az önkormányzatnak, ahol eddig mindig kikönyörögték, hogy maradjon. A felmondást ezúttal az váltotta ki, hogy a színészek egy prágai vendégszereplésen véletlenül megtudták, a vendéglátók honoráriumot is fizettek, és kérték belőle részüket. A cseh fővárosban kitört botrányt követően - most első ízben - a színészek nem hallgattak, fő követelésük az volt, hogy válasszák szét az igazgatói és a főrendezői tisztséget, s Ljubimov maradjon ugyan főrendező, de távozzon az igazgatói székből, és távolítsák el igazgató-helyettesi tisztségéből magyar feleségét, Katalin Ljubimovát.

A rendező felmondott, s bár az önkormányzat sokáig próbálta rábírni, hogy maradjon főrendezőként, ő július 15-ével kérte felmentését, és a múlt héten szabadságra ment. Az illetékesek hosszas töprengés után elfogadták a felmondást. Andrej Porvatov, az önkormányzat kulturális osztályának vezetője azonban még hétfőn is úgy nyilatkozott: reméli, Ljubimov visszatér a színházba. 
Hétfőn bekérették a kulturális osztályra Valerij Zolotuhint, a Taganka neves színészét, és megkérték: nyugtassa meg a társulatot, nehogy olyasmi történjen, ami miatt Ljubimov esetleg beperelhetné őket. A színészek ezt annak tulajdonítják, hogy az utóbbi időben két moszkvai színházban is eltávolították a főrendezőket a társulat kérésére, és most egy vidéki színházban is hasonló helyzet alakult ki, az önkormányzat pedig fél, hogy ezzel maga "nyitja ki a zsilipeket".
Ljubimov 1964-ben alapította a színházat, amely Taganka néven vált világhírűvé a szovjet rendszert kitartóan bíráló, éles közéleti töltésű, látványos előadásaival. Előzőleg ott más társulat működött, amelynek néhány tagja bekerült Ljubimov színházába is, és mások irányították a Tagankát akkor is, amikor Ljubimov megsértődött az előadások örökös betiltása miatt, a amikor később megvonták tőle a szovjet állampolgárságot. A társulat a sikerek közepette sok mindent megbocsátott Ljubimovnak, aki mindig is rendezői színházat épített kemény kézzel, és nemigen hagyott alkotói szabadságot színészeinek. A Szovjetunió széthullása után azonban a közéleti töltés kihunyt, és a sikerek is szerényebbek lettek.