A vasárnap harangszóval és pihenéssel lenne teljes. Ám van, aki dolgozik, követem a csoportot. Nem mondom, néha van ebben is élvezet. Például a lombos fák között terített asztal, rajta sokféle jóval, amint láttam.
Evés közben a vendégsereg (toll- és fényképezőgép forgatók) a város költő remetéjéről, Simonyi Imréről is felcsíphet információ morzsát, ugyanis épp itt lakott, ahol most a messze híres cukrászda Lúdlábja sötétlik a tányéron. (Mifelénk valószínűleg hattyúnyak vagy valami ehhez hasonló lenne a neve. De ez itt nem Anglia…)
A szárnyasok és a velük kapcsolt vízi dolgok becsesek az én szívemnek is. A hajókázás is, óh, igen! Szigetország-béli lennék, vagy mi! Azt azonban már nehezen állom meg hozzászólás nélkül, hogy csak úgy, ukk-mukk-fukk (vagy fuck?) Boszorkányok szigetének nevezzenek ki a vízben úszkáló valamit. Formátlan, ezért kicsit ijesztő lehet este – na, de mit tudnak itt a boszorkányokról? Jönne csak az én darabom, a Macbeth szelleme, majd lenne nagy nevezetesség ezen a helyen, ahol most békésen fürdőznek, napoznak és légpárnásoznak az emberek!
Közben persze tényleg dolgoznak, ahogy megfigyeltem a hajón.
Amikor beesteledik, igazi meglepetést kapunk: a Romeó és Júliát, ahogy ők gondolják, akik annyi idősek, vagy csak kicsikét többek, mint én voltam első szerelmem hajnalán, úgy 19 évesen (se…).
Erre ráismerek, de mégsem az enyém: az övéké, és áldásom rájuk, mintha én lennék Lőrincz barát. Iskola- és beavató színház, új dolgok? Csak legyintek: az élet - az volt nekem az iskola, meg a beavatás. Majd ők is rájönnek.
Másnap meg mit látok? Hát a lúdlábevő kedves vendég igencsak megszerette az én Gyulámat…vissza fog jönni. Fogadok, hogy erre föl egész Új-Zéland megindul: mert egy Scott az minimum legyen is kapitány, vagy ne legyen többé William a nevem! (Megjegyzendő, hogy ez a Scott nevű fickó végigülte a Troilus 3 óráját és el volt ragadtatva, anélkül, hogy értene magyarul. Mint én!)
Hogy mit olvastam (végre édes anyanyelvemen…)?! a talált bejegyzés az fb-n ez:
Gyönyörű a turisták által még föl nem fedezett Kelet-Magyarország: Beautiful part of Hungary, somewhat unspoiled/undiscovered by tourists. A Shakespeare Fesztiválra mentem, I went for the Shakespeare festival, és szeretnék visszatérni ide, and would go back because of the charm and hospitality, a kedvesség a vendégszeretet miatt.
What a weekend! Micsoda hétvége! Troilus & Cressida outdoors in a 15th century fortress, A Troilus és Cressida szabadtéri előadása egy XV. századi erőd falai között, a carriage ride thru the old town of Gyula, lovas kocsikázás Gyula óvárosában, lunch at a 170 year old confectionary, ebéd a 170 éves cukrászdában, ride on an air boat (think CSI Miami) where the Black River meets the White, a CSI Miami légpárnás hajóján utazunk a Fekete és a Fehér folyó (Körös!, bocs) találkozásához, a tasting at a Palinka factory - Stories & pics to come! és pálinka kóstolás a gyártás helyszínén – sztorik és képek hamarosan.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.