„A Háry János megmutatja mennyire tud álmodni a mi pici népünk, és hogy az ábrándozásban nem zavarja meg a valóság. A darab zenéjébe olyanfajta szeretethalmazt kódolt bele Kodály, amelyhez foghatót kevés műben fedeztem fel. Fantasztikusnak tartom, hogy ilyen egyetemes művek születtek Magyarországon, mint a Háry vagy Az ember tragédiája. Végtelen pontossággal ábrázolják a magyar lélek működési mechanizmusait és ezen keresztül az ember titkából is sejtetnek valamit” – nyilatkozta Vidnyánszky Attila a Színház.hu-nak. Rövid interjúnkból kiderül, hogy gondolkodik Attila a darabról, amit a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon láthat a budapesti közönség.Videóval!
Vidnyánszky Attila
Az a naiv száguldás
Elárulta, hogy mindenképpen családi színházat szeretett volna rendezni. „Mesének szántam a Háry Jánost, mert ebben a formában bomolhat ki a mű tisztasága, az a naiv száguldás, ami az életben a gyerekeké, a színpadon pedig Háryé. Egészen elképesztő, miként fogadja az előadást a közönség, ugyanis rockkoncert hangulatot teremtenek. A sikerre való tekintettel és többek között a jegyszedőink nyomására, a következő évadban újra műsorra tűzzük” – fejtette ki Vidnyánszky Attila.
A zene faragta minta
Beszélt a darab zenei szövetéről és arról is, mennyire támogatta a muzsika a rendezésben. „A zene inspiratív, megrajzolta a díszletbe faragott mintát. Segített megtalálni az előadás alapszimbólumait, a lisztet, kenyeret, búzát és felismerni, hogy aki realista igazságot keres a műben, megbukik. A Háry zenéje a lélek legmélyén dolgozik” – magyarázta a rendező, aki a látványról is szólt, arról, hogy Fehér Agyar, azaz Alexandr Belozub díszlettervező mennyiben mozdította elő a munkát.
Videó a Háry Jánosról
Éjszakázások
„Rendkívüli alázattal közelítette meg a darabot. Végigrágta magát az összes fordítástöredéken, amit talált. Tudni akarta, mi köze van a magyaroknak Napóleonhoz, mi történt Győrnél, mindenre rákérdezett. Vívódott, éjszakákon, heteken keresztül rajzolt és időről időre meglepett a felkínált megoldásaival. Nagy élmény számomra, amikor összegabalyodunk” – mondta Vidnyánszky Attila. Arról is beszámolt, hogy eleinte azt tervezték, hatalmas, tulipános ládákból bukkannak elő a szereplők, de elvetették ezt az ötletet.
A mi Hárynk
Kiderült, hogy az előadás főszereplőjére, Haja Zsoltra is büszke. „Azt hiszem ez a szerep egész életében el fogja kísérni. Hordozza a pátoszt, a tartást, a szimpátiát, a drámaiságot, ami szükséges az alakításhoz, emellett lehengerlő, humora is van. A harmadik felvonásban, amikor a „Felszántom a császár udvarát” című dalt énekli, összeszorul az ember szíve. Ő a mi Hárynk. Nyilván még sokat fog érni, mint énekes” – fogalmazott Vidnyánszky.
Irónai és gyöngyszemek
„Mostanában, a színházak többségében az előadásokat inkább a cinizmus jellemzi, de a ebből a darabból meleg, tiszta irónia árad. Gyönyörű, ahogy Háry magyarázza a legyőzött Napóleonnak, hol hibázta el a csatát: ott, hogy nem tudta, a harchoz huszár kell. A szöveg látszólag bugyuta, nem eléggé míves, de tele van ilyen gyöngyszemmel, rávilágít önmagunk „kicsi nagyságára”. Szeretem nézni az előadásunkat a kulisszák mögül, mert látom, hogy a közönség mosolyog” – összegzett Vidnyánszky Attila.
Kérdező: Oláh László Olivér
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.