Minden megvolt - Bajor Imre 12 pontja

Pénteken mutatták be a Szegedi Szabadtéri Játékok második, júliusi produkcióját, A víg özvegyet. Bajor Imrét Nyegus szerepében július 22-én pénteken és 23-án szombaton újra láthatja a közönség. A színművész a vele készült interjúban elárulja, mit gondol a kabaréról, lámpalázas-e, mennyi időt tölt öltözködéssel, és elmeséli, hogy gyerekkorában minden áron dobolni akart.

Csákányi Eszter, Bajor Imre, Hernádi Judit, Molnár Piroska

– Mivel közlekedik?

Bajor Imre:  Köztudott, hogy jogosítványom nincs, úgyhogy fogalmam sincs erről az egész dologról. Szerencsés vagyok, mert a belvároshoz közel lakunk, de egyébként meg a feleségem behoz a színházba, ha megkérem rá. Régebben sokat jártam Szegeden. Emlékszem, szegény Gregor Jóska születésnapi köszöntésére is ideutaztunk...

– Szeret vidéki színházban játszani?

Bajor Imre: Szeged a szívem csücske, nagy a nyüzsgés, rengeteg a fiatal – egyetemi város lévén. És hát a lányok! Gyönyörűek!

– Melyik kutyáját hozta magával?

Bajor Imre: A brüsszeli griffont. Van egy nagyon idős bolognese kutyánk is, őt otthon hagytuk a „nagymamánál" (a felesége anyukájánál – a szerk.). Ő már annyira öreg, hogy nyugalomra és biztonságra van szüksége. Kutya nélkül általában nem megyek sehova. Lehet nélküle élni, de semmi értelme.

– A víg özvegyben Nyegus szerepében láthatjuk. Alapjában véve ez egy prózai szerep.

Bajor Imre: Azt mondom: ennyi idős korban az ember játssza el egyszer a Nyegust. Az eredeti szövegkönyvben nincs dal, de azt mondta a rendező, ha már egyszer olyan alanyok játszanak benne, mint a Hernádi Judit, Csákányi Eszter vagy Molnár Piroska, meg a Bajor, akkor énekelni kell valamit. Ezért betették a Ha megversz is imádlak én híres Apacs-nótát. Ha már ott van egy „puska" a színpadon, akkor süljön el.

– Volt egy időszak a gyerekkorában, amikor minden idegszálával dobolni akart.

Bajor Imre: Először focizni, de ahhoz a mai hozzáállás szerint túl lusta voltam, aztán jött a dob. Rövid időn belül a házkezelőség azt mondta: többet nem dobolhatok, mert zavarja őket. El kellett adnom a felszerelésemet is...

Bajor Imre a Víg özvegyben

– Azért énekelni szeret?

Bajor Imre:Nagyon. Van egy pár lemezem, ami azt kell, hogy mondjam, ma már inkább irodalmi értékkel bír. Legalább majd az unokáimnak meg tudom mutatni, hogy ilyet is csinált a nagypapa.

– Tényleg minden fellépése előtt lámpalázas?

Bajor Imre:Lámpalázas? Ez így nem igaz. Inkább „összepisilom, kakilom" magam az izgalomtól. Azt gondolom, aki ezt a szakmát komolyan csinálja, és érzi a felelőségét, annak kutya kötelessége így viselkedni. Nekem az a szerencsém, hogy fiatalként az ország legnagyobb kvalitásai mellett nőhettem fel. Dajka Margit, Ruttkai Éva... Szemtanúja voltam, mind izgultak. Ha már ismerik a nevem, és ne adj isten csak öt ember miattam jön be egy előadásra, akkor ott nincs mese. Teljesíteni kell, törekedni a száz százalékra. Ha ez nincs így, akkor megette a fene, abba kell hagyni.

– Hiú?

Bajor Imre: Hát ha a kérdés arra vonatkozik, hogy mennyi idő az, amíg felöltözöm, és hogy mindennap hajat mosok-e, akkor igen, a kérdés jogos. Nálam valószínűleg egy nő is kevesebb idő alatt készül el. Általában két színnél többet nem vettem magamra az elmúlt harminc évben. De ha mégis elkövetek ilyen otromba hibát – az véletlen.

– Ha jobban megnézem... fehér keretes szemüveg, fehér zakó, fekete nadrág és cipő, csíkos pólóval – a mai viselete. Ma minden klappol.

Bajor Imre: Az ember fejlődik. Ki ebben, ki abban. Addig nem jövök el otthonról, amíg az öltözékem nincs rendben. Az életben kell valamiféle harmónia, én ebben találtam meg. Lehet, hogy ez más számára piperkőc, idióta dolog, de számomra fontos, mert így teljes a napom.

– 35 éve van a pályán. Mit gondol a mai humoristákról?

Bajor Imre: Annak idején az ország kimagaslóan jó színészei csinálták a rádiókabarékat. A színészetre épült a humor. Aki rossz színész volt, az gyakorlatilag nem tudott a humor közelébe kerülni. Ma elég egy mikrofon az úgynevezett stand up comedyhez. De nekem ezzel sincs semmi bajom abban az esetben, ha valaki tehetséges. Csak az a baj, hogy a legtöbb az úttörőtáboros produkciókat közelíti meg. Persze én is ismerek három-öt olyan fiatalt, aki már most kiváló.

Fotó: RTL Klub/Bársony Bence

– Mondhatunk neveket?

Bajor Imre:Bödőcs Tibor, Kőhalmi Zoltán, Litkai Gergely. Nekem a Bödőcs abszolút a kedvencem. Magyarország egy kis ország, ugyanúgy nincs szükség minden második utcasarkon humoristára és énekesre sem. Ez a baj a tehetségkutatókkal is, túl nagy a toborzás. Az a baj, hogy a legtöbben nem képviselnek maradandó értéket, ezért pillanatok alatt eltűnnek. Ez egy gazdasági mechanizmus: rövid időn belül kiveszik belőlük a pénzt, azután eldobják őket. Közben valamelyikükből lehetett volna jó orvos, mérnök vagy éppen pedagógus. Tönkreteszik az életüket, pedig azzal nem lehet játszani!

– A Szomszédokban három évig fodrászt alakított, utána évekig a Família Kft.-ben tűnt fel, azután jött az RTL Klub sorozata, a Pasik, majd a Heti hetes politikai show-műsor. Sorolhatnánk az elmúlt több mint három évtized sikersorozatait. Soha nem skatulyázta be a közönség?

Bajor Imre: Szerencsés pali vagyok: valóban rengeteg sorozatban szerepeltem. Egyikből „estem" a másikba. Annak idején a szomszédok Oli ura egy istenkísértés volt, meleg fiút játszani abban az időben merész vállalkozásnak számított. Mondhatták volna: „Na ez ilyen meg olyan!" De nem mondták, mert sok minden futott egyszerre. Például az én, a Gyula, meg az Ottó, a Tóth Ottó... a rádiókabaréban. A színházban a Hippolit, és a többi. Aztán jött a négy nagyjátékfilm főszerepe. A Meseautót még ma is ismétlik. Ez a szerencsének is köszönhető, hogy így alakult. Szóval minden megvolt.

Víg özvegy előadások: Dóm tér

július 22., 23.

JEGYVÁSÁRLÁS itt.

.

Fotó és forrás: Délmagyar