Schilling Árpád: eljött a nagyravágyók kora

"Eljött végre, amit annyian vártak, s amit egy ideje már sejteni lehetett. Eljött, s íme mindent elsöpör, ami volt: a nagyravágyók kora. (...) 

Ki a főszereplő a jelenkor színpadán? A nagyravágyó ember. Hogyan írható le a nagyravágyó ember? A nagyravágyó ember álmaiban él, nem a valóságban" - írta Schillling Árpád. Lapszemle.

Eddig is voltak korok, de azok homályosak voltak, szabad szemmel szinte felismerhetetlenek. Sejtettük, hogy voltak a dilettánsoknak, a törtetőknek és a harácsolóknak is korszakai, egymással hadakoztak a különféle attitűdök és habitusok, a hatalomgyakorlók különféle pre-demokratikus megoldásai, de most elértük azt a kort, amelyről – állítólag - a többség eddig csak álmodni mert.

Ez az a kor, amely valószínűleg tartós lesz, ha nem is örök. Ebben a korban megvalósulhatnak majd a korábban leszólt és elnyomott ábrándok, előbújhatnak száműzetésükből az elfeledett poéták, méltó helyükre, a közösség szellemi égboltjára visszakerülhetnek a tündöklő, vezérlő csillagok. Akik pedig eddig a moslékot kavarták, konspiráltak és aljas praktikákat űztek, azok most reszketnek, alázkodnak vagy menekülnek.

Na, de mit is jelent ez az új kor, mi lenne az ő lényege?

Elsősorban a protagonisták lelki és szellemi kapacitásában kell keresni a választ: üzeneteik megvilágító erejében, viselkedés-kultúrájukban: ahogy a vitához, az egyeztetéshez, a vélemények ütköztetéséhez, a kulturális-, és élettapasztalatok sokszínűségéhez, a mássághoz, és annak mindenféle megnyilvánulásához közelednek.

Ki a főszereplő a jelenkor színpadán?

A nagyravágyó ember.

Hogyan írható le a nagyravágyó ember?

A nagyravágyó ember álmaiban él, nem a valóságban. Álmainak kötőanyaga az a felismerés, hogy történelmi jelentőségű szerep az övé, mert történelmi lehetőség kapuja előtt áll, egy egész (maga sem tudja még eldönteni mekkora) közösség gondolkodását, mi több életszemléletét formálhatja át azzal, ha megvalósítja álmait. A nagyravágyó ember rögtön az első lépésnél téved, hiszen nem realizálható olyan felismerés, amely pusztán álomból ered, és nem a valóság adta annak táptalaját.

Ennek a ténynek a jelentősége akkor válik nyilvánvalóvá, amikor az álomban olyan szilárdnak és logikusnak tűnő struktúrák a valóságra terítve szűkösnek bizonyulnak, egyszerűbben fogalmazva: nem állnak jól neki. A nagyravágyó embernek a szándéka lehet nemes, de a módszerek, amelyeket e nemes célok elérése érdekében alkalmaz, korántsem azok. Mivel a nagyravágyó szentül meg van győződve igazáról, nehezen tolerálja azokat a véleményeket, amelyek az álmait megkérdőjelezik.

Önmagában ez a szokása még nem volna problematikus, a gond akkor kezdődik, amikor az ellenvélemények helyett azok megfogalmazóit kezdi el támadni, vagyis a szakmai vitát megkerülve személyeskedésbe csap át. A nagyravágyó ember álma egy becsületes, tiszta, rendes világ, éppen ezért azokat, akik nem éppen az ő álmát álmodják, vagy nem az ő álmának szereplői, azokat értelemszerűen tisztességtelennek, zavarosnak, rendetlennek látja.

A nagyravágyó az a színész, aki bármire képes azért, hogy álmai szerepét végre megkaparintsa, és mindenki számára nyilvánvalóvá tegye, hogy ő a szakma legjobbja. Eközben persze elfeledkezik a közönségről, mert már megszokta a vastapsot. A nagyravágyót leginkább a többi nagyravágyó jelenléte zökkenti ki nyugalmából. Ezek a személyek szintén nagyratörő álmaikban élnek, csak eltérő látványvilágba projektálnak hasonlóan csábító tündérmeséket. Két nagyravágyó egy szobában olyan, mintha két különböző diafilmet fűznénk be ugyanabba a vetítőbe: az eredmény konfúz, érthetetlen számunkra ki mit akar.

A nagyravágyók társasága nem egy politikai párt. A nagyravágyók klubjába nem a párttagsági a belépőkártya. A nagyravágyókhoz bárki csatlakozhat, aki ma nagyra akar törni, akinek birtokában van a Nagy Akarás Szótára, aki beszéli a nagyravágyók nyelvét. Mert a nagyravágyás is csak egy nyelv, sajátos szóhasználat, félreérthetetlen kommunikáció, amely kitermeli a maga gondolkodásmódját, viselkedésmintáit, ízlését és humorát.

Mit tehet a nem nagyravágyó ember a nagyravágyó emberek korában?

Maga is megpróbál hasonulni, vagy épp ellenkezőleg; szégyenkezik élete azon szakaszai miatt, amikor maga is engedett a nagyravágyás kísértésének. Álmok nélkül persze nincs valóság. Elképzelés, bátorság és kitartás nélkül nincs eredmény. De óriási különbség van aközött, aki a közösség dolgairól a közösség tagjaival egyeztet, és aközött, aki a közösség dolgairól a közösség előtt prédikál.

Tulajdonképpen a nagyravágyó számára a közösség csak egy massza – úgy hívja: nép.

De épp az a probléma, hogy még nem eléggé nép, mert a nagyravágyók miatt nem tud azzá válni. A nagyravágyók nyelvhasználata akadályozza meg a sok kis népcsoportot abban, hogy felismerhesse közös érdekeit és értékeit. Épp a nagyravágyók színjátéka az oka annak, hogy a nép eltérő tapasztalatokkal bíró politikai közösségei állandósult konfliktusok szereplőivé váltak.

Váltunk.

Schilling Árpád

Forrás: Life and Style