Akivel Einstein és Gandhi vetekedett - 155 éve született Bernard Shaw

Shakespeare után Shaw műveit játsszák leggyakrabban az angol nyelvű színházakban. Életében csak Albert Einstein és Mahatma Gandhi vetekedhetett ismertségével. 1925-ben ítélték neki az irodalmi Nobel-díjat. Egyébként sose fogadott el elismeréseket. Egészen haláláig alkotott, addig, amíg 1950 szeptemberében le nem esett egy almafáról. Az egész világ meggyászolta. A Times vezércikke Shaw halálával foglalkozott; az indiai kormányfő rendkívüli ülést hívott össze; az amerikai Broadwayn leoltották a villanyokat. Ma 155 éve született G.B. Shaw, rá emlékezünk.

George Bernard Shaw

(1856. július 26.-1950. november 2.)
Aki nagyon sokáig él, annak sok mindenre van ideje
Aki nagyon sokáig él, annak sok mindenre van ideje, és nem késik le semmiről. Bár G. B. Shaw a XX. század egyik legtermékenyebb színpadi szerzője, csak 42 éves korában jegyezte első színdarabját. Nem sokkal halála előtt egy mulatságos művet írt Newtonról és a tudóst meg nem értő urakról. Nem ágyban, párnák közt hunyt el, hanem leesett az almafáról (bizonyos források szerint a bicikliről), koponyatörés tett pontot tevékeny élete végére.

                   Ritka felvétel - Jelentek Shaw életéből

Egy darizó mangár fia

Shaw ír származású volt, egy évszázadokban emlékező, de évtizedek alatt elszegényedett őskelta arisztokrata család fia, alaposan össze nem illő szülők gyermeke. Az apa részeges semmittevő, afféle kártyás-tarhás, őseire hangzatosan büszke úri kocsmatölteléknek számított. (Nálunk a század első negyedében a vagányzsargon "darizó mangár"-oknak nevezte az ilyeneket.) Az anya finom lelkű, zongorázni művész fokon tudó, művelt zenetanárnő, aki férje helyett is pénzt keres, amíg el tudja viselni ezt a férjet.

Az apa a nagyon értelmes fiút pénzkeresésre akarta szoktatni, hogy eltartsa a családot. Kivette az iskolából és pénzbeszedőnek adta egy ingatlanügynökséghez. Shaw et is jól csinálta, és idővel hasznára lett, hogy megismerte a titkos jövedelmek természetrajzát is. Ennél azonban fontosabb volt számára, hogy minél többet tanuljon. Anyjától korán megtanulta a hangjegyeket, hamar tudott zongorázni.

Shaw a zenekritikus bokszbajnok

Sokkal hamarabb lett zenekritikus, mint író. Emellett azonban minden szabadidejét a közkönyvtárakban töltötte. A történelemtől természettudományig minden érdekelte. Egyszerre ismerte meg napi munkája közben a nyomort, és olvasás közben a régi és az újabb utópista szocialistákat Morus Tamástól Owenig és Saint-Simonig. Mindeközben, hogy testét erőnléten tartsa, bokszolni tanult. Idővel sportolókörökben bokszbajnoknak is tartották. Rövid évekkel később, már Londonban szocialista népgyűléseken hol szónokként, hol rendfenntartó rendezőgárdistaként jelent meg. Egy ifjúkori ismerőse később azt vallotta, hogy "jobban féltünk az öklétől, mint érveitől". Még ifjú ember volt, amikor elkövetkezett a családi törés. Anyja egy Dublinban hangversenyező zongoraművész szeretőjévé vált, és amikor az hazament, az asszony vele szökött. Magával vitte leánygyermeküket. Meg tud ő élni zenetanításból Londonban is. A fiú kettesben maradt léha apjával, aki elvette pénzét. Azt is szerette volna, ha a fiú cimborája lett voln az ivásban, kártyában. Ez elől szökött el mindörökre az ifjú Shaw.

Bernard Shaw kedvenc cicájával

      Lehet az apát formálta meg Elisa apjában, Mr Doolitlle figurájában?

Shaw és a nők

El se köszönt apjától, nem szólt munkahelyén se, összegyűjtött kis pénzén hajójegyet váltott és egyenest Londonba ment. Soha többé nem látta apját. Anyja meg úgy fogadta, mintha el se szakadtak volna egymástól. Ágy, asztal várta. Ha új ruha kellett, az anya azonnal vett neki. A jól kereső zenetanárnő soha meg se kérdezte, miből él, mit csinál. A lakásban példátlan rendetlenség uralkodott. A konyhában azonban szakácsnő tevékenykedett, s aki déltájban az asztalukhoz ült, annak behozta az ebédet. Amikor előkerült az a nő, aki hamarosan az akkor már újságíró, zenekritikus, szocialista pártszervező felesége lett, a főbérlő-anya azonnal úgy fogadta, mint leányát. És az anya szeretője, a nagynevű művész, akiről Shaw úgy emlékezett, hogy jobb apja volt, mint az igazi, a fiú mellé álló leányt szintén azonnal leányának tekintette. De akkorra már jól fizetett állása volt, tisztelt közéleti férfivé avanzsált, tehát saját lakást vettek ki, s amint lehetett, házat is vásároltak, ahol a feleség rendet és tisztaságot tartott.. Shaw pedig egyformán élvezte anyja rendetlenségét és felesége pedáns rendszeretetét. Kezdhetett már író lenni.

Szocializmust osztályok nélkül

Zenészekről és írókról írt kötetnyi tanulmánya feltűnést keltett. Művészek és ifjú politikusok körében írókkal is összebarátkozott. Előbb a még dublini gyermekkora óta ismert, ugyancsak ír Oscar Wilde-dal, majd a tanítónak készülő, de egyre inkább íróvá váló H. G. Wellsszel, akivel együtt alapították meg azt a Fabiánus Társaságot, amelynek tagjai békés úton, osztályharc nélkül akarták megteremteni a szocializmust. Ez időben már regényekkel is próbálkozott, amelyek akkor még érdekelték a kiadókat. 

Cornata Basso alias Shaw
Két, feltűnést keltő kritikasorozatával lépett az irodalmi életbe. Az első Wagner zenedrámáiról, a másodikat Ibsen drámáiról írta. A közönség és a kritika indulatos ellenszenvvel fogadta mindkét nagy újítót. Shaw igen nagy zeneértéssel elemezte végig Wagner valamennyi színpadi zenés művét. Felismerte, hogy ez a zeneszerző kitűnő költő és drámaszerző. Kimutatta, hogy a zene hogyan fejezi ki az eszmei mondanivalót. Shaw elemzésevel diadalmaskodott. A küzdelmet nem a saját nevében kezdte. Szerkesztője úgy vélte, hogy angol olvasó Shaw szempontjait nem fogadja el angol kritikustól. Javasolta tehát, hogy válasszon egy írói álnevet, lehetőleg olaszt, mert róluk elhiszik, hogy értenek a zenéhez. Így már az első cikk szerzőjének a Cornata Basso nevet adta Shaw. Ez olaszul hangzott, és nagyon kevesen vették észre, hogy valójában "Mély Trombitát" jelent. A megtévesztés akkor derült ki, amikor a sikeres kritikák együtt kötetben jelentek meg ilyenformán: "Cornata Basso kritikái Richard Wagnerről, írta G. B. Shaw". Ekkorra már egyre többen kezdték ismerni és kedvelni Wagnert, Shaw-ról pedig elhitték, hogy igazi, szakszerű kritikus. Ezért az Ibsenről szóló kritika-sorozat már a saját nevében jelenhetett meg. 
Az "Angol-Szovjet Baráti Kör" elnöke
Politikus vitacikkeit ugyan érdeklődve olvasták, de nemcsak jobbról, hanem balról is vitába szálltak vele. Ő magát kezdettől mindvégig szocialistának tudta és mondta. Ez ellene bőszítette nemcsak a konzervatívokat, hanem a haladó-liberális polgárokat is. Balról sok kifogás érte fabiánus álláspontja miatt. A fabiánusok békés úton képzelték el az osztály nélküli társadalom megvalósítását. Hirdették, hogy a lassú tempó, a halogatás előbb-utóbb eredményre vezet és nem jár emberáldozattal. Ezért nevezték el magukat az ókori híres Fabiusról, akinek már a maga korában "Halogató", latinul "Cunctator" volt a jelzője. Ezzel se a szociáldemokraták, még kevésbé később a kommunisták nem értettek egyet. De fontos szövetségesnek ismerték el. A Szovjetunió kritikája bár fenntartásokkal, de elismeréssel szólt róla. Konok szocialista volt, de kommunista nem lett. Azt azonban elfogadta és vállalta, hogy amikor már a második világháború után megalakult az "Angol-Szovjet Baráti Kör", őt kérték fel tiszteletbeli elnöknek.

Shaw, strandon szalmakalapban

A madám és a pap
Előbb azonban még világhíres drámaírónak kellett lennie. Későn, de nem elkésve az is lett. Újságíró kollégája biztatta a drámaírásra, de ő is megrémült, amikor Shaw elkészült a "Warrenné mesterségével". Jó tíz évig magántársaságban se merték bemutatni, és két évtizednek kellett eltelnie, amíg színházban - hangos botrányok közepette - először játszották. Bár Shaw már népszerűségre tett szert, a könnyen botránkozó angol közönség erkölcstelennek tartotta Warrenné figuráját, aki jövedelmét  jól menő bordélyházábó nyeri többek közt üzlettársának, egy papnak.

Shaw kivárná, amíg rájönnek, igaza van

Shaw az első világháborút is átvészelte, annak ellenére, hogy nyíltan hirdette: pacifista. Le merte írni, hogy ugyanúgy szereti a német szegény embert, mint az angolt, és az angol imperializmust semmivel se tartja jobbnak, mint a németet. Emiatt hivatalosan eltiltották a drámaírástól, ő pedig nem tagadta, hogy hazai és külföldi színházi sikerei hoztak annyit, hogy évekig is eléljen munka nélkül, amíg rájönnek, neki van igaza. A háború végével csak nőtt népszerűsége.

Shaw szel(re)lmes levelei

A két világháború között írta legremekebb színjátékait. Színészek és főleg színésznők versengtek hatásos szerepeiért. Két hölgy is szerelmes barátságban állt vele. Idővel Shaw könyvekben jelentette meg a szellemes üzeneteket, amelyeken okos felesége is jól mulatott. A londoni közönség pedig legalábbis sejtette, hogy a nagy szakállú, örökké fiatalos író egyéb hölgyekkel is bizalmas barátságban lehet, miközben jó férj hírében áll. Egy ízben egy újságíró megkérdezte Shaw feleségét, mit tud férje titokban tartott életéről. Az asszony ezt válaszolta: "Jó nevelésű férfi és asszony nem érdeklődik házastársa másokra tartozó érzelmeiről és olyan sétálgatásairól, amelyeket nem kíván otthon közölni".

Fél évszázad drámai terméséből egész sor remekművet lehet kiválogatni. De a játékosan könnyed komédiák jó része is a halhatatlanok listájához tartozik. A második világháború után leginkább időszerű politikai témákat formál komédiává. Néha azonban megint múltja felé fordul, egészen a végső, a Newtonról szóló komédiáig. Ünnepelt íróként halt meg, akit életében is, halála óta is sokan ócsároltak, lebecsültek, ellenségnek tartottak.

George Bernard Shaw a nyárilakban dolgozik  90. születésnapján-  1946-ban

A shaw-i ábécé

Mivel foglalkoztatta az angol írás következetlensége, vagyonának egy részét felajánlotta végrendeletében egy olyan alap számára, amely egy új, fonémikus ábécét szeretett volna az angol nyelv számára. Mivel utolsó napjaira azonban nem maradt túl sok pénze, így a próbálkozásból végül nem lett semmi. Azonban amikor a Pygmalion című darabjára épülő My Fair Lady hatalmas siker lett, szerzői jogdíjakből hatalmas vagyonná kezdett duzzadni öröksége. Ezek után már megérte a rokonoknak perre vinni az öröklési ügyet, ami végül oda vezetett, hogy egy peren kívüli megállapodásban az ábécé támogatására csak egy kis összeg maradt. Az elkészült ábécé egyébként a shaw-i ábécé nevet viseli...

Legfontosabb munkái: Warrenné mestersége, Az ember és felsőbrendű ember, Pygmailon, A királyság szekere, Genf, Szent Johanna

Forrás: Világirodalmi arcképcsarnok