"Operettlelkek között élünk" - Kosztolányi Dezső írása

"Miért kicsinyítik? Ma már senkinek sincs joga vállon veregetni, s becéző, babusgató szóval illetni. Ez a mi tépett, hanyatló korunk zenés-rózsás kavargása, az erkölcsi kétségek, elvetélt fájdalmak, korcs örömök farsangja, közvetlen a hamvazószerda előtt. Egykor, öreg szüleink ifjúságában, még piciny volt, de most óriásivá nőtt" - vetette fel Kosztolányi Dezső, Az élet primadonnái c. kötetben, melyben azon munkáit összegezték, amelyeket sem a költő életében, sem azóta nem olvashattunk. A Színház.hu Kosztolányi sorozattal várja a következő évadot. Készüljön velünk!

Kosztolányi Dezső: Operett

I.

Miért kicsinyítik? Ma már senkinek sincs joga vállon veregetni, s becéző, babusgató szóval illetni. Ez a mi tépett, hanyatló korunk zenés-rózsás kavargása, az erkölcsi kétségek, elvetélt fájdalmak, korcs örömök farsangja, közvetlen a hamvazószerda előtt. Egykor, öreg szüleink ifjúságában, még piciny volt, de most óriásivá nőtt.

II.

Mozart, a derűs lángelme, valaha lenézte. Ő keresztelte el operettnek. Följegyezték kaján mondását, hogy bármely zeneszerző írhat operettet, reggel és ebéd közt. Azóta azonban a század hozzáidomult, már el is felejtette, mi az „opus”, s csak azt tudja, mi az „operett”. Operettlelkek között élünk.

III.

Kötve hiszem, hogy csak tegnap született volna meg. Mindig volt operett, mikor egy műveltség alkotóelemeire bomlott, és az emberek már nem hittek a körülöttünk lévő világban , teremtő elfogultság nélkül éltek, s olyan értelmesek voltak, hogy mindent megértettek. Nero idejében sutba vetették Vergiliust és Horatiust, kinevették az isteneket, ásítva olvasták a bölcseket, s csak operetteket játszottak, a régi dráma vidám töredékeit, melyeket még elbírt a halálra fáradt idegrendszer. Akkor, mikor a cirkuszok porondján oroszlánok nyaldosták a szüzek kiloccsanó beleit, és szurokfáklyák helyett égették az embereket, a patríciusok kacagtak. Petronius, az „arbiter elegantiarium” úgy nézte végig az első latin operetteket, mint miéinket Wilde Oszkár. Venus, a habból született istennő, ki templomban imádtak a Vesta szüzek, ebben az időben már a színpadon is föllépett pucéron, a tömeg vastag hahotája közepette, s mulattak azon, hogy megcsúfolta őt Mars, a háború istene.

IV.

Úgy tűnik fel ma az európai színpadokon a Szerelem, a nő, kit még bálványozott a középkori lovag, kecsesen, lenge fátylokban, szájában aranyvégű cigarettával és csibész szókkal, és úgy hívják, Flirt.

V.

Formája talán könnyed, de a jelen mélységes mélyét fejezi ki. Az operett a diadalmas műfaj, a huszadik század opusa, mely valóban méltó hozzá. Miben hiszel, mai ember? Abban, hogy élsz? Abba, hogy meghalsz? Semmiben sem hiszel, csak abban, amit megragadsz kezeddel, csak abban, amit látsz. Menj az operettszínházba. Ott eléd tárul minden, ami még megmaradt a múltból, évezredek lelkéből, zene és tánc, tragédia és bohózat, pásztorleányok szalagos botja és apacsok véres kendője, csupa történelmi roncs emlék és jelkép, melyet már csak nézni kell. Az operettben nem hal meg senki, és úgy rémlik, az operettnéző sem hal meg soha.

VI.

Látni akkor, amikor belül nem látunk semmit. Hallani akkor, amikor belül nem halunk semmit.

VII.

Az operett, melyet a Fővárosi Operett Színházban játszanak és revue-nek neveznek, igazi szemle a mai életen, pompa és fény, feledtető álomital, zsongító morfium. Virágos hinta lebeg be a nézőtérre, a primadonnával, ki örvény felett repül a fényben.

VIII.

Maga a tömeg, mely tapsolja, valóban él. Éli e kor drámáját, mely a pompáért, fényért, feled tető álomitalkért, zsongító morfiumért, pénzért küzd, ki ezer koronáért, ki millió koronáért, ki milliárd koronáért.

IX.

Ragyogó tömegművészet, a huszadik század stíljében. Hogy is mondták a világháború hadvezérei? Odavetek százezer embert a harctérre, s nem gondolok arra, hogy köztük apák és fiúk is vannak, szívek és agyvelők. A rendező e másik csata hadvezére, odavetett a színpadra vagy kétszáz színészt, nőt, férfit, kisgyereket, vagy ezer ruhát, fátyolszövetet, bársonyt, csipkét, selyemharisnyákat, lakkcipőket, vadonatúj frakkokat, szalmakalapokat, s a táncoló ruhák és testek e förgetegével győzött.

X.

Eephrosine, Thalia, Aglaia, a három grácia meghalt mindörökre. Itt van helyette az operett múzsája, a negyedik grácia.

Színházi Élet 1923. június 17-23.

Forrás: Kosztolányi Dezső: Az élet primadonnái