90 éve született Bánki Zsuzsa

 Kilencven éve, 1921. július 31-én született Bánki Zsuzsa, Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész, aki tizenhárom évvel ezelőtt hunyt el. Megidézzük regényes életét és pályafutását a színésznőnek, aki már 18 évesen diplomát szerzett. 

Budapesten született, édesanyja kozmetikus, édesapja fogorvos. E miatt a fogorvosi kenyérkereset miatt, Bánki Zsuzsa magán úton járja iskoláit, félve a gyerekbetegségek kapcsáni rendelés kieséstől. Már négy évesen jól olvas, így a házikönyvtár gazdag irodalmi anyagának jó részét, az elemi iskolai évek során elsajátítja. Egzakt tárgyak terén gyengén teljesít, míg a humán tárgyakból rendkívüli tehetségnek bizonyul, oly annyira, hogy az iskolai ünnepségeken rendszeresen Ő szaval, vagy szöveget mond, fejből.

1947. a művésznő haját igazítja a fodrász az öltözőben. A jelenetet a fiatal Gábor Miklós színművész figyeli a Valahol Európában című film forgatásának szünetében

A Veres Pálné Gimnáziumot 15 évesen (!) végzi, s egyből felvételt nyer a Színművészeti Akadémiára. Nem tölti be szinte a 18. életévét, amikor is már színészdiplomával rendelkezik. Ez a tehetségén túl, az akkori oktatási metódusnak is köszönhető, a négy elemi, polgári és gimnázium relációjában. A diplomavizsgáját követően (1939) nem kaphat állást magyarországon a közben kialakuló törvények értelmében, egészen 1945-ig. Technikailag 1939-1945 között szünetel a pályája. Édesanyját 1944 ben elveszti (megölik), édesapja teljes lelki és idegösszeroppanásban él még néhány évet. Zsuzsa apjával él, s a családi dráma mély nyomot hagy benne.

Sulyok Máriával 1956-ban az Olympiában

A háború alatt, bár a Nemzeti Színház, és a Magyar Színház is jelezte, hogy szívesen alkalmazná, ám ezt papírjai nem teszik lehetővé. A Történelmi Emlékbizottság szavalóestjein lép föl, a Vigadóban, és a Független Színpad rendezvényein szaval egyedül a hallgatás évei során. Az igazolóbizottsági meghallgatást követően azonnal játszási engedélyt kap, s 1945. május elején leszerződik a Nemzeti Színházhoz. 

A sokévi hallgatástól erőre kapott Bánki Zsuzsa szinte brilliroz szerepeiben. Játékának sokoldalusága miatt, hamarosan kinevezik a Színház- és Filmművészeti Akadémia tanárává, amelyet két esztendőn keresztül hűen végez. A politika ismét beleszól életébe a Rajk per idején. Egyszer (sajnos, tanúk előtt) azt mondja, hogy nem hiszi el Rajk László bűnösségét, ezért Major Tamás, az akkori igazgató azonnal kirúgja.  (A dolog piknatériája, hogy Major és Rajk László jó barátságban voltak, de amikor megkezdődött a hírhedt per, Major azonnal megtagadta a barátját. Akkor újították fel a III. Richárdot, Majorral a címszerepben és Major Rajk Lászlóhoz hasonlóra akarta magát maszkírozni. Révai József, az akkori művelődésügyi miniszter ezt az "aktualizálást" megtiltotta.)

1970., Bánki Zsuzsa mint Spina grófnő és Latinovits Zoltán IV. Henrik szerepében

Ekkor a Madách Színház tagja lesz két évadon keresztül, majd 1953-tól 9 évadon át a Petőfi Színház tagja. Innét a Vígszínházba szerződik, amelyiknek haláláig a tagja marad. Sokat filmez, tévéjátékokban, rádióban készít felvételeket. 1976-tól fogva tanít Újvédeken, az ottani színiakadémia tanára. Meghatározott napokon oktatja a délvidék magyar színjátszóit a mestreség fortélyaira. 1980-tól az Állami Balettintézet tanára.

Számos magyar filmben és tévéjátékban szerepelt, köztük volt a Valahol Európában (1947), az Éjfélkor (1957), a Fügefalevél (1966), a Húszévesek (1969) és a Bob herceg (1972). Életének utolsó éveiben a Magyar Televízió népszerű teleregényében, a Szomszédokban láthatta a közönség. Megrendítő volt, hogy a tévénéző a sorozat epizódjainak vetítése során Bánki Zsuzsa egészségi állapotának alakulását is nyomon követhette. Hosszú, súlyos betegségben 1998. február 12-én halt meg Budapesten.
Művészi munkáját 1953-ban és 1954-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, 1965-ben lett érdemes művész, 1983-ban kiváló művész.