"Isten szakállát mindenképpen szeretném megvalósítani" - Interjú Olekszandr Bilozubbal

Idén hármas jubileummal nyitott a Szegedi Szabadtéri Játékok: a kereken 150 éve befejezett Tragédiával kezdte idei évadját a 80 éves Dóm téri színjátszás, melynek díszletét Olekszandr Bilozub tervezte. Az 50 éves kijevi alkotó több mint tíz éve dolgozik együtt Vidnyánszky Attila rendezővel, az idei előadás is közös munkájuk gyümölcse volt. "Mivel itt óriási formákról van szó – tehát nagy méret és nagy közönségnek szól – a közönségnek rögtön rá kell hangolódnia a látványra. A pergamen is aszimmetrikus, egy ilyen kibillentett forma a közönség figyelmét állandóan mozgásban tartja" - mesélte Bilozub.

Olekszandr Bilozub díszlettervező

A korábbi díszletek épített környezetéhez képest (ez már a harmadik Tragéda Vidnyánszkyval - a szerk.) a látványban az idei előadásban egy íves pergamen alakzat dominál. Honnan vette az inspirációt?

Olekszandr Bilozub: Magában a szövegben is - ha jól emlékszem - szó esik a pergamenről. Ezt az informatív elemet egyesítettem különböző konkrét korszakokkal. A második feladat számomra az volt, hogyan tudom a történelmi színek váltakozását nagyon gyors díszletetváltásokkal megmutatni. A pergamen közepén az átszakított lyuk olyan, mintha a pergamenen áttörnének a történelmi korszakok. Azon a pergamenen, amelyet tulajdonképpen maga az Isten ír. A világ teremtésének a krónikája ez, ebbe robbannak bele intenzíven a különböző korok.

Keretjáték- a Mennyben

Főként a történeti színeknél figyelhető meg a nagy formák váltakozása a színpad forgása során. Milyen vezérelv alapján választotta ki ezeket a formákat?

Olekszandr Bilozub: Minden korszaknak megvan a maga formája, de a formák ismétlődnek is. Szándékos visszaidézés történik például a párizsi színnél, ahol ismételten megjelenik az Egyiptomot idéző piramisforma. A Dóm bejáratát is belekomponáltuk az egyes jelenetekbe, amely szintén háromszög alakzatban záródik. Nekem, mint tervezőnek nagyon fontos szempont volt a színek összekötése a könnyen felismerhető, és egyben mozgalmasságot kifejező elemekkel. Nem az a lényeges, hogy egy olyan show-műsort csináljunk, amelytől a közönség úgymond "eldobja az agyát", hanem hogy a közönség tudja olvasni ezeket a jeleket. A háromszög, az ív és a téglalap szerepelnek, mint alapformák, de soha nincs négyzet.

A prágai szín

Miért nincs négyzet?

Olekszandr Bilozub: Mert a négyzet vizuális értelemben egy harmonikus, kiegyensúlyozott állapotot jelent, és ilyen értelemben nincs dinamikája. Túl szabályos, míg a többi alkalmazott formában nagy a belső dinamika. Mivel itt óriási formákról van szó – tehát nagy méret és nagy közönségnek szól – a közönségnek rögtön rá kell hangolódnia a látványra. A pergamen is aszimmetrikus, egy ilyen kibillentett forma a közönség figyelmét állandóan mozgásban tartja.

A bizánci színben az ív és a téglalap egyesített formájaként jelenik meg a háttérben Krisztus Pantokrátor arcrészlete. Miért csak a homlokot és a szempárt jelenítette meg belőle?

Olekszandr Bilozub: Mert számomra a legfontosabb a tekintete volt. Mintha a föld alól emelkedne ki ez a fej és figyelmeztetne. Nem az egyházról van szó, hanem inkább egy hangsúlyról: haragját vagy a dühét az Isten még csak félig nyilvánította ki, ugyanakkor mégis mindent lát.

Trill Zsolt, háttérben Krisztus Pantokrátor

Azoknál a színeknél, amelyekben nem kaptak szerepet a háttérben beforgó mértani formák, a háttér feketesége, illetve a fény-árnyék kontraszt hangsúlyosabb. Mi alapján választotta egyes jeleneteknél ezt a megoldást?

Olekszandr Bilozub: Szándékos ez a feketeség, tehát az átszakított pergamennek ez a feneketlen mélysége, amelyben bármikor újra megjelenhet egy történet. Az ezt körülfogó fehér térnek nagyon előnyös tulajdonsága, hogy rengeteg dolgot  lehet megmutatni általa. Például az egyiptomi színben, a háttér előtt megjelenők olyanok, mint a hieroglifák.

Az egyiptomi szín  

A rendező szerintem nagyon jól használta az általam kitalált teret, amely párosult a szegedi széllel, ami a földet is állandóan fújta. Ahogy a földet fújja el a szél, ugyanígy fújja el a különböző korszakokat a történelem szele. Tudatosan lett komponálva az egyes alakok árnyképeinek felvetődése a pergamenre, amely tulajdonképpen a rendező ötlete volt. Ahogy több Ádám és Éva szerepel egyszerre egyes jelenetekben, többszörözi és hangsúlyozza a látvány is a fő motívumok jelenlétét. Az árnyék és a szél az időnek és az ideiglenességnek a jelképei.

Korábbi cikkekben olvastam olyan elképzelésről, hogy minden színben írnak majd valamit a szereplők a maguk nyelvén a pergamenre, ugyanakkor az előadásban csak az egyiptomi színben készült néhány hieroglifa. Miért változott meg az elképzelés?

Olekszandr Bilozub: Valóban az volt az eredeti elgondolás, hogy minden kor ott hagyja a nyomát. Elkezdtük írni, de aztán annyira intenzív lett az mozgásváltozás, hogy el kellett hagyjuk ezt az tervet. Nagyon lényeges az, hogy ki ír. Minden korszakban voltak emberek, akik ott hagyták az írásos nyomukat, voltak ismeretlenek is, mint például Magyarországon Anonymus. Semmiképp sem Ádám vagy Éva írta volna ezeket, hanem a kor írja a történelmet. Éva az egyiptomi és az utolsó három történelmi színben rajzolt a pergamenre, mely egyfajta költői gondolatként értelmezhető.

Ónodi Eszter

A Dóm épülete is helyet kap a darabban a kapu bekomponálásával, illetve amikor a 15. színben megvilágítást kapnak a toronyórák. Tervezte-e esetleg a fogadalmi templom több pontban való bevonását?

Olekszandr Bilozub: A városnak egyik legnagyobb nevezetessége a Dóm tér, a díszlettervezőnek is figyelembe kell vennie, hogy a munkájával ne rontsa el azt, ami már úgyis ott van. Úgy igyekeztem tervezni, hogy idézze a templomnak a vonalait. A színházi munka folyamán nagyon sok spontán dolog történik, tehát a művészet alapvetően az intuícióra épül. Az ember bekerül egy térbe és nem konfliktusba akar lépni vele, hanem közös nyelvet próbál keresni azzal a térrel. Egyszer csak azt látja, hogy az a vonal, amire előzőleg gondolt, az idézi vagy egybeesik azzal a vonallal, ami ott adva van.

A párizsi szín

Voltak-e olyan elgondolások az eredeti tervek között, amelyek valamilyen okból mégsem kerültek be az előadás látványvilágába?

Olekszandr Bilozub: Voltak, persze. Szerettem volna az eszkimó jelenethez a fehér háttérben egy fehér teret kialakítani. Ebben az esetben azonban a fehér, mint szín konfliktusba került volna a fő gondolatunkkal. Mert a hó és az öröklét két különböző dolog, ezért nagyon-nagyon óvatosan kell a dolgokhoz nyúlni. Ezen kívül volt még egy olyan elképzelés, hogy Istennek lesz egy hosszú szakálla, amelyet ledob Ádámnak, és aztán a szakáll egyszer csak átváltozik tejúttá. Mivel itt Szegeden nagyon nagy a szél, technikailag ezt nehéz megvalósítani, mert ugye állandóan fújta volna ide-oda. A szakállt én mindenképpen szeretném megcsinálni, hiszen ebben a szakállban minden benne van: lehet vele csúfolni az embert, magára emlékezteti, fejbe is vághatja vele. Volt egy olyan gondolat is, hogy Isten a csillagokat horgászbotokkal fogja ki. De ezt inkább majd egy zártabb, kisebb térben csináljuk meg, mert technikailag itt ezt nehéz lett volna.

Mennyire tanulmányozta esetleg mások megoldásait, korábbi Madách-díszletterveket?

Olekszandr Bilozub: Megjelent egy könyv Az ember tragédiájának a színpadi megoldásairól, aztán a Szegedi Szabadtéri Játékoknak is van egy könyve, melyet forgattam. Zichy Mihály grandiózus illusztrációi is nagy hatást gyakoroltak rám, alkalmasak akár színpadi átgondolásra is. Azt se felejtsük el, hogy ukrán tervező vagyok, és amikor a magyar kultúrában próbálok elmélyülni, akkor tanulmányoznom kell először azt, hogy mivel is foglalkozom.

Mennyire elégedett az előadással?

Olekszandr Bilozub: Minden tekintetben meg vagyok elégedve és nemcsak abban az értelemben, ahogy ezt kitaláltuk és megcsináltuk, hanem a rendezés és a színészi játék is kiváló. Mert van olyan, hogy a díszlet szép, de az előadás gyenge, vagy erős egy előadás, de a díszlet silány.

A későbbi tervezett Tragédia-előadásokban szándékozik alkalmazni hasonló díszletmegoldást?

A látványelemek egy része már a korábbi előadásokban is jelen volt: a lámpa az 1997-es „ősváltozatban", a föld 2008-ban szerepelt elsőként. Az előadást a debreceni Csokonai Színházban is szeretnénk megcsinálni, de az már egy más díszlet lesz. Isten szakállát mindenképpen szeretném megvalósítani.

A falanszter

2011. július 2., Szeged

A fotókat és az interjút Képiró Ágnes készítette