Lekváros Pánk - Völgynapló 2011 8. rész

Az elkövetkezendő írás az átalakuló viselkedésformákról szól, hogyan lesznek passzív völgylátogatókból szorgos munkások, főzőemberek, szakácsok. Illetve ahogyan a Sárréti programgazda mosolygósan említette (az Ősök Házában főző fiatalok után szabadon - lásd később) náluk a menü tárkonyos birkaragu volt és utána lekváros pánk (sic!). 

ÁTALAKULÓ VÖLGYRÉTEGEK... AZAZ LEKVÁROS PÁNK

A Völgy egy önmagát formáló organikus lény - már megint túlzott szavak; no igen, de az elmesélendőket bizonyítja is egy pontosan leírható folyamat. A völgylátogatók egy bizonyos rétegét azok a fiatalok alkotják, akik (elsődlegesen anyagi, s nyilván szociális helyzetükből is adódóan) inkább passzív részesei a Fesztiválnak. Jelen vannak 30-40 fővel, de igazából nem járnak programokra, csupán letáboroznak egy-egy forgalmas helyen és szemlélődnek. Elsődlegesen az éjszaka az övék - ebből adódóan mi is inkább hajnaltájban látjuk őket elvonulni és este felé előjönni. A nap nagyobb részét (hittük) átalusszák. A többséget (még fiatalkoromból származó definícióval) csöveseknek nevezném, amely meghatározás nem szeretne diszkriminálni, csupán nevet adni. Szerethetőek, de az igazsághoz tartozik, hogy sokan elkerülnék őket. A történet ennyi lenne, de már az első napon tanúja voltam, hogy egy fiatal (az előbb említett csapatból) izgatottan magyaráz a Faluhídnál a rendőröknek: Ezt találtam, személyigazolvány, lakcímkártya satöbbi, szeretném leadni... Másnap a stáb ülésen Héra Éva a Muharay hagyományőrző egyesület elnöke meséli, hogy az említett fiatalok minden délelőtt szalmát fonnak és bábokat készítenek (ezek szerint nem alszanak) és tevékenyen részt vesznek a völgyéletben. Azután Sanyi pap (völgyplébános) meséli, hogy az Ősök Házában a főzőversenyen benevezett a fent említett fiatalok egy csapatja. Rendkívül szerényen bejelentették: Tudjuk, hogy milyenek vagyunk; nehéz velünk - de ígérjük, hogy a verseny idejére "megpróbálunk" rendesen viselkedni. A fözőverseny győztesei (egy olimpiai bajnok szakácsot megelőzve) ők lettek. Vagyis ezen a délelőttön sem aludtak. Ez van, átalakuló, önformáló viselkedésformák: egy vérbeli szociológus tollára valók. Most ennyi: elmegyek aludni.

Papp Ervin kultúr-völgymunkás

HETEDIK NAP és a mantrák

Hetedik nap, hetedik nap, de nem pihennénk meg. Erre maximum az időjárás kényszeríthet, reggel óta esik. Süss fel nap, fényes nap... - mantrázom magamnak. Magamban. Délutánra, estére muszáj lesz neki, hisz ma érkezik a Völgybe a Parno Graszt (21.30 Alexandra Könyvudvar), az Amadinda (19.00 kapolcsi Katolikus templom), de Pál István Szalonna (19.00 Kobuci) is jön és, ne feledjétek, Hobo ma a Circus Hungaricus című darabját játssza a Szárítóban!

Addig is kiállítások. Közvetlen a sajtóközpont mellett, a Faluház mögött található Szencz Livia kiállítása. "A fény elvarázsolt világával mindent el lehet mondani. Fény -, és színtörések ábrázolásában megjelenik a világ, ami körülvesz minket. Az egészből a pillanatok érdekelnek, e törékeny tűnékenységből mozaikként épül fel a mindenség." Írja honlapján a művésznő.

Interaktív játékra és kiállításra hív az Etnomobil 2.0 lakókocsija a kapolcsi Kastély mögött. Mobilitás, miegymás. Divatbemutató is lesz, mégpedig kuglipályán (22.00 Petend, Bokréta és Biciklilánc). A Romani Design stúdió mutatja be ruháit. Manökenek és menő kanok találkozása várható.

"A szülés valódi természete" a Király Udvarban, Kapolcson is egész napos előadássorozattal, beszélgetésekkel árnyalja a közéletet erősen foglalkoztató otthonszülés témáját. Itten pedig Tibi és Zoli barátunk beszámolóit olvashatjátok, ők az Irodalmi Jelen jeles kollégái.

„Süss fel nap, fényes nap, kerted alatt a ludaid megfagynak". Addig is eszem valamit.

BOROZZUNK A SÖRHÁZBAN

A kapolcsi Takácskúria, vagy más néven Sörház idén először lett hivatalos Völgy-helyszín. Egyfelől furcsán hangzik, miért csak most, másfelől örömre ad okot. Csányi Kriszta és Vass István fiatal pár Szegeden éltek, ám gondoltak egy merészet és eldöntötték, ők bizony a Balaton-felvidéken, de leginkább a Káli-medencében akarnak falusi gasztro-turizmussal foglalkozni. A sors pedig olyan, hogy bizonyos élethelyzetben, ha fontos, akceptálja a vágyakat.
Rátaláltak a Sörházra és megszerezték a bérleti jogot öt esztendőre. A ház földrajzilag még épp a Káli-medencébe esik, a patakon túl már Dél-Bakony. A debütálás a 21. Művészetek Völgyére esik, vegyes programmal invitálják a fesztivál látogatóit. Borház a Sörházban a hivatalos nevük a Völgy alatt. István elmondta, hogy mindenképpen borokban gondolkodtak, később tudatosult bennük, hogy ez tulajdonképpen Sörház volt, ahol a félmúltban főzték is a nedűt.

- Az egész országból igyekeztünk meghívni boros gazdákat, ezen kívül persze a Balaton-felvidéki borok is kellő hangsúlyt kaptak - fejtegeti Vass -, arra is figyelmet fordítottunk, hogy a borozáshoz megfelelő hátteret teremtsünk, esténként koncertek vannak, mikor blues, mikor pörgősebb, de már a Técsői Banda is fellépett nálunk.

A koncertek szünetére „leszerződtették" Csernik Szendét, aki egy székely lány Sepsiszentgyörgyről. Őt patakparton találták valamelyik nap, ahol pajzán népmeséket mondott a köréje seregletteknek. Attól kezdve a Sörházban teszi ugyanezt.
A stáb igen jókedvű tagokból áll, kezdésként például fogtak egy sörpadot, székekkel, terítővel, étkészlettel, de még a muskátli sem maradhatott ki, és szépen megterítettek a főúton, így köszöntve a fesztiválra érkező autósokat. Esténként a koncertek után, ők is átalakulnak bulizókká és ropják az aktuális DJ zenéjére. Ska, reggie, funky van általában, mesélik. Rendelkeznek egy Völgytaxival is, ami nem más, mint egy talicska. Igény szerint azzal szállítják az érdeklődőket a Borházba, akár egy szarvasgombás rántottára, mert az is van.

Dunszt Zsolt grill-világbajnok készíti ezt is, ahogy a többi ételt. A kérdésre, hogyan lehet valakiből világbajnok ebben a műfajban kettős dologra hivatkozott. El kell indulni a versenyen és meg kell nyerni. Elindulni nem nagy kunszt, nyerni pedig úgy lehet, hogy az ember felépíti magában az ételt. Nem mindegy milyen fát használ, különleges grillt (smoker), amiben a tűz a hús mellett van, nem alatta. Zárt a rendszer, amiben kering a levegő és kellő türelem kell, mert 3-4 óra, amíg tökéletes lesz az étel. A végeredmény így nem egy kiklopfolt száraz hús, hanem kissé füstízű, omlós és tökéletes lesz.

Magam még soha nem találkoztam szarvasgombával, a Borházban azt is használják. Olyan illata van, amit elég egyszer megtapasztalni, újra és újra szeretné az ember érezni az illatát. És ez még csak az orr, ki tudja, milyen finom lehet. Érdekesség, hogy Pribil György a hazai szarvasgomba mozgalom egyik motorja. Ő az a rasztahajú gitáros, aki a Kimnovákban és a Hobo Blues Band-ben is játszott. Céljuk, hogy reaktiválják a szarvasgomba használatot, hiszen volt kultúrája hazánkban, csak vissza kell találni hozzá. A legenda szerint már Mátyás király is egy aranyat adott érte.

BAUM