Akinek a kalapja becsesebb, mint más ember feje

Aki első, legelső, akár nő az illető, akár férfi, akiről suttognak, beszélnek, ordítanak, aki megjelenik álmukban vagy képújságok címlapján, aki divatos olyan okok alapján, melyek nem egészen érthetők számunkra, de mégis vannak, sokkal inkább, mint azok, melyeket öklünkkel fogunk, aki érdekes, ha elénk lép, ha elrejtőzik, ha ébren van, ha alszik, akinek a kalapja becsesebb, mint más embernek a feje, aki körül izzik a levegő, akire mindenütt rávetül képzeletünk ideges fényszórója, aki egy-egy elejtett, csip-csup szavával inkább izgalomba hoz bennünket, mint könyvtárunk avult bölcsessége, aki igazán él, akinek a pályája sima, ágya puha, sírja virágos. - E sorokkkal kezdődik Az élet primadonnái c. kötet címadó írása. Kosztolányi sorozatunk záró darabjával is a következő évadra készülünk.

Kosztolányi Dezső: Az élet primadonnái

Aki első, legelső, akár nő az illető, akár férfi, akiről suttognak, beszélnek, ordítanak, aki megjelenik álmukban vagy képújságok címlapján, aki divatos olyan okok alapján, melyek nem egészen érthetők számunkra, de mégis vannak, sokkal inkább, mint azok, melyeket öklünkkel fogunk, aki érdekes, ha elénk lép, ha elrejtőzik, ha ébren van, ha alszik, akinek a kalapja becsesebb, mint más embernek a feje, aki körül izzik a levegő, akire mindenütt rávetül képzeletünk ideges fényszórója, aki egy-egy elejtett, csip-csup szavával inkább izgalomba hoz bennünket, mint könyvtárunk avult bölcsessége, aki igazán él, akinek a pályája sima, ágya puha, sírja virágos.

SzellemidézésA primadonnákat bámuljuk, de kicsit le is nézzük. Talán azért, mert nagyon emberi, hogy primadonnák legyenek. Mindig mások és mások. Ma besötétítettem szobámat, idéztem szellemüket, elcsevegte velük, nyilatkozatukat jelentkezésük sorrendjében itt közlöm. Gyorsíróm jegyezte fel őket, akit egy asztalka lefátyolozott lámpája mellé ültettem.

Primadonna:

Bizonyára én is primadonna vagyok. Bármilyen furcsa, a primadonna is primadonna. A sok primadonna között, akikről egyébként nem veszek tudomást, úgy tűnök föl, mint trónjavesztett királyné rangom és címem teljes fönntartásával. Csillámruhám megkopott, festékem, szépségflastromom leolvadt arcomról. Japán napernyőmet, mely alatt valaha illegtem, eladtam a gyümölcsárus kofának. Valaha az esthajnalcsillagról daloltam meg a szerelemről, bokorugrós szoknyámban roptam a csárdást. Turbékoltam és kacsintottam. Virágesőben álltam. Pezsgőben fürödtem, selyemben törölköztem. Minden este kifogták a lovaimat. Sajnos azóta a lovakat minden kocsiból kifogták. A lovakkal együtt múltam el.

(...)

Színházi Élet 1928. május 6-18.