Az offline:ontheater társulat előadásai elhagyott ipari létesítményekben, installációkon születnek meg. A kortárs cirkusz, a tánc és a színház eszközeit használják különleges képek és hangulatok teremtéséhez. Munkájuk kiindulópontja sokszor a szokatlan díszlet, amely arra inspirálják a szereplőket, hogy kreatív és új mozgásformákat fedezzenek fel. Produkcióik fontos eleme a veszély és a magasság. Összeállításunkban bepillanthatnak a nem mindennapi társulat munkájába.
Az offline:ontheater társulatot Glass Ben alapította testvérével, Christof Glass-al 2001-ben. Miután Ben Magyarországra költözött, Budapesten folytatta tovább a munkáját, Nyári-Nagy Ibolyával. Ebben az időszakban született az „Aranymacska” című előadás, illetve a „nincs pflokkolás” című előadás munkabemutatója. Jelenleg a „rid of me", a "toronyelőadás" és a „Gravitáció szimfónia” című új bemutatóikon dolgoznak.
Aktuális előadásaik
Cirkusz-színházi előadás a Millenárison: Gravitáció szimfónia
Augusztus 20.-án, 20.30 órakor és augusztus 26.-án, 20.30 órakor
Sziget fesztiva: Toronyelőadás
Augusztus 10.-én, 18.40 órakor , Augusztus 11.-én, 17.30 órakor , augusztus 13.-án, 16.40 órakor
Videók a társulatról>>>
Glass Ben, kézenállás
Nyári-Nagy Ibolya, kontakt labda
Aranymacska
Az offline:on társulat produkcióiban a következő előadók működtek közre: Bardóczy Ilka, Bitaróczky Eszter, Debreczeni Márton, Demjén Natália, Drávai Zója, Benjamin Glass, Christof Glass, Kecskés György, Kovács Kata, Monhor Viktória, Mózes Zoltán, Nyári-Nagy Ibolya, Oszvald Viktor, Szabó Gábor, Szalai Csaba, Mark Szulgit, Téri Gáspár, Tóth Zoltán, Vincze Tünde
művészeti tanácsadó, rendezés: Bien Andrea, Bodnár Zoltán, Benjamin Glass, Christof Glass, Hudi László, Ladjánszki Márta, Sybille Marseiler, Nyári-Nagy Ibolya, Téri Gáspár
cirkusztechnika: Alton Andrea, Vincze Tünde
fény: Vida Zoltán, Gál Áron
zene: Lukács Levente, Olawuyi Róbert, Siménfalvy Ágota
jelmesz: Julia Adzuki, Andrea Greub
koreográfia: Bien Andrea
videó: Ernst Süss, Johannes Boerlin, Király Szabolcs
web: Berg Krisztian
grafikusok és fotósok: Altziebler Edina, Berg Sándor, Fekete Kati, Felföldi Judit, Daniel Glass, Beat Roth, Kristóf Krisztián, Nagy Árpád, Sturm Daniel, Tóth Csilla, Tündik Szilvia, Vas Péter
további közreműködők: Johannes Boerlin, Gerencsér Tamás, Regine Glass, Daniel Glass, Sabine Greub, Kozma Sándor, Kucsik Mónika, Tobias Lerch, Miller Michael, Anna Schorner, Szűcs Réka
Archív kritikák az Aranymacskáról
Kultúra.hu, 2007. április 08.
Láss csodát!
Igazi, színházlátogatói szerepálom: az ember kézbe kaparint egy meghívót egy társulat előadására, amelyről még sose hallott, ám a produkció létrehozói közt van néhány ismerős név, mint ígéretes referencia. A produkcióért olyan helyszínre kell elkutyagolni, ahol még sose jártunk, és nemcsak mi, de senki, aki színházba indult. A műfaj köztes -"cirkusz-színházi" -, a cím sejtelmes - Aranymacska -, ötletünk sincs, mi fogad.
A Svájcból Budapestre települt fiatal kortárscirkusz-fenomén, Glass Ben munkásságáról a tavalyi Fringe Fesztivál látogatóinak lehet halvány képük; akkor én lemaradtam a röpke demonstrációról. Az időközben Glass körül létrejött offline:ontheater nevezetű formáció debütáló előadására a Váci út menti lerobbant, nagyrészt elhagyatott gyárcsarnok-városba kell kifáradni, a közlekedés - per metró - kiváló, a miliő bámulatosan rusztikus. Gyárportán áthaladva egy jókora csarnokba lépünk be, a térben egy lakókocsi, egy bizarrul szétkapott mikrobusz maradéka - itt most roncstelepi díszpáholy-székekkel -, előttünk egy remek hangulatú, sokat tudó játéktér, néhány sornyi székkel. "Cirkusz-színházi" produkcióként definiálja az Aranymacskát a kezünkbe akadt színlap: a játéktérben jókora vásznak, a tagolt falakon alpinista kötelek-hevederek jósolnak stílust.
A lakókocsiból morc éjjeliőrféle lép elő, hogy elkezdje az előadást, artista ő is; felkapcsolná a villanyt, ám a magasban szétmentek a drótok: macska ügyességével kapaszkodik fel a vasszerkezeten, és a varázslat hirtelen elkezdődik. A szédítő magasban egy betongerendán aranyló fejű, lomha figura nyújtózik: a rejtelmes címadó, a macska ő, alatta a színpadon viharos sebességgel megindulnak az események. A gravitációra fittyet hányó, nagyszerű, érzéki, remekül konstruált kergetőzés tanúi vagyunk: a játék nyolc szereplője a tér minden légköbméterét birtokba veszi. Parádés játékot látunk a kortárs cirkusz által oly nagyon kedvelt tissue-kon, az elasztikus vásznakon, melybe az artista a tagjait csavarja, hogy felkapaszkodjon, vagy pazarul ollózva kápráztasson szemet. Mint pók a falon, úgy mozognak, emelkednek-rontanak a magasba az Aranymacska táncos-akrobatái. Remekbe szabott jelenetekben csalják meg érzékeinket, hívnak kalandba, mutatkoznak meg előttünk. A produkció nem bír konkrét történettel, jól kitalált szerkezete önmagában is elismerésre méltó. A nemesen elegáns kunsztok, a szellemesség, a tér tökéletes birtokba vétele percek alatt boldog mosolyt csal az ember arcára.
Glass Ben a szinte az első sor feje fölé függesztett dróton egyensúlyoz: soha életemben nem tudtam még ilyen közelről megfigyelni a kötéltáncos varázslatos tudományát, a finoman egyensúlyozó kezet, a tapogató lábujjakat, a másodpercenként átrendeződő egyensúlyra reagáló izmok mozgását. Akkora a csend, hogy szinte egymás szívverését is hallani. Költői és virgonc képekben látjuk a nyolcak vándorlását ebben az egészen egyedülálló - a hazai terepen bizonyosan példa nélküli - előadásban, pazar zenei háttérrel. A játék lezárása egyenesen mesteri, de a poént lelőni nem illik. Ha sokáig kellett is várni, az új cirkusz végre megérkezett Budapestre.
Szerző: Halász Tamás
Gumitestű akrobaták között egy Váci úti szerelőcsarnokban
Magyar Hírlap 2007. 04. 17.
Nyolc fiatal. Mindegyikük pókember, akrobata és színész egy személyben. Egy lepukkant szerelőcsarnokban járunk, a háttérben állati hangokkal kevert technozene szól, fel- és lekapcsolják a színházi reflektorokat. Az offline:ontheater társulat Budapest Fringe-díjjal elismert előadásának címe Aranymacska, a színhely a külső Váci út.
A keretjáték éppen olyan egyszerű, mint a meghívón szereplő szlogen: „Sötétben minden fekete.“ Ebből a sötétségből bontakozik ki a melósgyerek-külsejű éjjeliőr figurája, amint elhagyja patinás lakókocsiját, hogy felkattintsa az üzemház lámpáit.
A kapcsolódobozzal problémák vannak, a főkábel kioldódott, és elérhetetlen magasságban csüng a fal mentén. Szája sarkában a bűzösen füstölgő, olcsó cigarettával az éjjeliőr akrobatikus mozdulatokkal kezd mászni a gyár fal menti berendezésein, hogy lehozza a kábelvéget. A magasban áramütés éri, s fejjel lefele lógva elveszti az eszméletét. Öntudatlan elméjének víziói elevenednek meg odalent, a betonon. A macskák világába röpül, amint éjszaka birtokukba veszik az elhagyott szerelőcsarnokot.
A terem kupolájának szerkezetében él az Aranymacska, aki isteni mivoltának köszönhetően nem vehet részt a lenti történésekben, de minden idegszálával figyeli alattvalóinak mozdulatait, ha nem is befolyásolhatja őket. A lentiek sejtik, hogy „odafönt“ van valaki, aki szemmel követi őket, de nem egészen biztosak az egészben. Tulajdonképpen egyik fél sem tudja, hogy az irányítók vagy az irányítottak közé tartozik.
Ennek megfelelően változik a magaviseletük, felhőtlen hancúrozást vált pánikszerű elmenekülés, a boldogságtól ragyogó arcokat a rettegés torzítja el, az egymást féltőn cipelő párok acsarkodva ugranak össze. Mindezt gumitestű akrobatikával, amely tökéletesen kitölti és felhasználja az egykori gyárüzem belső terének minden szegletét, hátrahagyott gépezetét. A három lány és öt fiú könnyedén ötvözi a cirkusz, a modern tánc és a színház mozgásformáit az alpinisták heveder- es kötélmutatványaival, a biztosítás nélküli sziklamászók pókszerű falhágásaival.
A függönyként is használt selyemszalagokkal is s a köztük lógó kötelekkel bemutatott csoportos „örömködések“ lélegzetelállítók, csakúgy, mint az „extraterrestrial“ árnyjáték vagy a lányok csupaszkeblű obeliszkjei. Mire a néző igazán beleélné magát ebbe az egyszerre ijesztő és vonzó macskavilágba, az éjjeliőr magához tér, és – sajnálatos módon – a kigyulladó mennyezetlámpák fényei felszippantják az illúziót.
„Mi ez, mozgásszínház?“ – kérdezem Nyári-Nagy Ibolyát. „Szó sincs róla“ - tiltakozik a csoport partnervezetője. Ahogy mondja, a mozgásszínházban a mozgás kötött, nincs helye az akrobatikának, a test nem kap szárnyakat, ennek ellenére a darab nem esztétikailag felturbózott cirkuszi mutatvány. „Mi a cirkuszszínházi produkciók tradícióját szeretnénk meghonosítani Magyarországon“.
Az offline:on társulat megalapítása a német svájci Ben Glass ötlete. Fivérével, Christoffal Bázelben alapították meg az offline:on társulat 2001-ben, s ott tartották első artistaszínházi bemutatójukat. A múlt év őszén Ben Glass, Nyári-Nagy Ibolyával társulva, Magyarországra telepítette a koncepciót, s ők ketten már magyar alkotókkal dolgoztak tovább. Ben Glass, aki a korábbi években hazánkban tanult cirkuszművészetet, a témakör legjobb koreográfusát, valamint tanácsadóját, Ladjánszki Mártát, illetve Bien Andreát kérte fel a kooperációra, bár az egyéni koreográfiából mindenki kivette részét. Az Aranymacska a honi bemutatkozó előadásuk.
Somogyvári D. György
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.