A Parno Graszt a kiírás szerint pontban este fél 10-kor csapott a kannák közé az Alexandra-udvarban. Épp mintha dézsából öntötték volna az égi áldást, de ez a tény sem a zenekart, sem a közönséget nem zavarta. Ritmusosan, dallamra hullámzott a homogénné vált esernyőhalom. Igazi, valós, jelenlét - talán ezekkel a szavakkal jellemezhetnénk mi történt. Őrület - ez a másik, mert a koncert nem akart véget érni.
NYOLCADIK NAP - RÁADÁSOK NAPJA
Ráadás-ráadást követett. Olyan koncert volt ez, mely legendássá válik, mégpedig attól, hogy akik vállalták a részvételt közösen hatottak egymásra, attól, hogy a körülményekkel dacolva mégis csak jól érezték magukat. Sikerült, sőt annyira, hogy akik ott voltak még évekkel később is fognak beszélni róla. A tanulság az lehet, hogy bizony néha kell vállalni olyat is, ami első körben őrültségnek hangzik, mert ki tudja miként térül meg.
Nem csak itt, elmondások szerint a hasonló időben tartott Misztrál produkció a Kalákánál is hasonló élményeket hozott. Ott a közönség a színpadon táncolt, a kötött program, pedig kevésbé volt feszes, örömzenévé vált a koncert.
Erős nap volt, a Kobuciban Pál István Szalonna és bandája lépett föl. A kezdés előtt kitalálták, hogy nem a színpadon fognak muzsikálni (ahogy Szalonna fogalmazott gyönyörűen), hanem behúzódnak a közönséghez. Előtte kértem tőle egy mini-interjút:
- Miért fontos, hogy évről-évre itt legyél a Völgyben?
- Az egyik ok, hogy számos barátom van, akikkel ez az egy alkalom az esztendőben, hogy találkozhassam. Másrészt feltöltődés, sok olyan embert vonz a Völgy, akik azt a fajta értékrendet képviselik, azt szeretik, amit én. Egyébként meg egy nagyon jó buli.
- Muzsikáddal bejártad a világot, gyönyörű helyeken léptél fel, miben más Kapolcson lenni?
- Aki belép csak egyszer is a Völgybe, meg is érzi a varázsát, egyrészt ez a környezet, ezek a hegyek, a fák, maga ezek az udvarok, a régi porták. A zene, amit mi is játszunk, ilyen helyre való. Itt nem csak az van, hogy adunk egy koncertet és vége, hanem utána együtt is bulizunk, közösen muzsikálva a közönséggel. Úgy érzem, itt visszakerül a zene az igazi funkciójába.
- Új lemezed is jelent meg mostanában, mit kell tudni róla?
- Igen, Népzene a Kárpát-medencében címmel. Erről is fogunk játszani. Ez egy olyan összeállítás, amiben főként saját gyűjtések vannak, kiegészítve egy-kettővel, például Agócs Gergőével. Mindegyik dalhoz saját élmény kötődik, ezért is sajátos ez a lemez, ráadásul ez az anyag megmutatja a zenekar színeit.
NYOLC ÉS FELEDIK NAP - TÁNCŐRÜLTEKNEK
A petendi Tókert ad otthon a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség által rendezett programsorozatnak. Várják mindazokat, akik nemcsak szeretik, hanem meg is akarják ismerni hagyományainkat. Várják azokat, akik szeretnek énekelni, táncolni! - hirdetik honlapjukon. Át is gurultam a helyszínre, hogy közelebbről is megismerjem őket.
Szabadi Mihály népművelő, koreográfus, etnográfus kalauzolt, miközben fél szemmel figyelte az alsónyéki együttes műsorát, ahol a lelkes néptáncosok énekeltek, táncoltak tájegységükre jellemző viseletben. A sárközi település bemutatkozása után, szomszédváruk a bogyiszlóiak jönnek. A Muharay-sátor völgyes programja erre is épít. Minden nap lehetőséget adnak egy falunak, egy régiónak, hogy megmutathassák magukat. Persze, nem jöhet mindenki. A Muharay Szövetség meghirdeti a jelentkezést, ide csak a „kiváló minősítésű" együttesek jelentkezhetnek, mely titulust két évente bírálják felül. A zsűri pedig olyan szaktekintélyekből áll többek között, mint Mihály Gábor, az Állami Együttes művészeti vezetője, Felföldi László, az MTA Népzene Kutató Intézetből, vagy maga Szabadi Mihály.
A nap a Völgyben három részre oszlik, délelőtt vannak a bemutatók, ahol megismerkedhetünk az éppen fellépő falvak zenéjével, táncával, viseletével, majd délután az együttesek felváltva, vagy éppen közösen muzsikálnak, este pedig táncház. Szabadi Mihály elmondása szerint addig játszanak, amíg van néző. Alapvetően jellemző a programokra a rugalmasság.
- Ez immár a nyolcadik nap, mindösszesen legalább 100 táncos, művész volt már a színpadunkon, olyan 15-16 népi együttesből, - büszkélkedik Szabadi Mihály - holnap, holnapután a bagi Muharay Elemér Népi Együttes lesz a házigazda. Érdemes eljönni, hogy legalább egy hangulatnyit kapjon a kedves vendég ezekből az igazi magyar hagyományokból.
Láttad-e a dagadó, kerekedő rózsát
Zárásképpen kis ízelítő a Zenés Versimpró műsorából. Szabó T. Anna vendégszereplésével a következő változatokat szülte Lackfi János a Gryllus Vili által feldobott feladvány, a "Láttál-e már valaha csipkebokor-rózsát" dallamára:
Láttál-e már valaha csipkebokor-rózsát?
Édes csipke-lekvártól a gatyád nem jó rád.
Láttál, ugye, finomat, rétest, krémest, bélest,
ugye, tudod, milyen az, ha az ember éhes.
Láttad-e a dagadó, kerekedő rózsát?
Te is piros bogyó leszel, nehéz, mint egy sózsák!
(Szabó T. Anna)
Láttál-e már valaha öreg Ladán rozsdát?
Üreg Lada ülésén cigizni a Jóskát?
Láttad-e már valaha egyedül a Jóskát?
Ölében a kedvesed, ez a nagy valóság.
(Lackfi János)
BAUM
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.