Csorogtunk le a kapolcsi főutcán a beállt kocsissor között, mellett Novitiusszal, ő elektromos rollerjén magam Lük nyergében. - A Szörényi már elkezdődött, érdemes lenne megnézni, a kávézónál leszek utána - mondja a menetszélbe és közben ő előre, én jobbra Cili nénihez. Szörényit nem találom, telefonálni nincs kedvem merre lehet. Kilencedik nap eleje. Egy kósza ötlettől vezérelve már a dörögdi úton tekerek felfelé.
Fent és lent. Most éppen fel, visszafelé, majd le. Hosszú és végeláthatatlan emelkedőnek tűnik általában, de most jól esik. Ahogy az eső is. Szitál. Dörögd felé dörög.
Menetközben számba veszem a tegnapi élményanyagot. Berecz András a Szárítóban. Egy szó jut eszembe: életbölcsesség. Meggyőzött. Bevallom kerestem rajta a fogást, hogy mi benne a mű, a nem valódi, mi kamu. Nem találtam ilyet, az élet íze olyan intenzíven és olyan sebességgel árad belőle, hogy egy dolog van: bírja az agy felfogni, mindent, mi lényeg benne. A közönség hangosan nevet, mit nevet, röhög. András meg csak mesél, mesél. A lakodalomban minden állat hangja egy - mondja, a poént nem lövöm le, az ő joga az.
Megállok néhány percre, tán éppen a két falu között. A színek furcsábbak, mint általában. Párás a levegő, ez már nem is eső, hanem vízpermet. A földek különös hangulatban sárgállnak. Dörögd alig látszik a párától, Kapolcs kontúrja élesebb. Az úton sehol senki. Sem egy autó, sem egy busz, még egy büntetési pénzre éhező árva rendőrjárőr sem. Roppant szerencsésnek érzem magam. Ettől megnyugodva bringára fel, tovább.
Tegnap este Vida Tóni szolgáltatta a zenét Petenden a Bokréta-udvarban. Elvileg halbiológus, amúgy rádiós. Egyszemélyes rádiója a Tordas, az fm90.0-án ad faluhatártól faluhatárig. Miért csinálja? Mert muszáj rádiózni - állítja. Zenei ízlése bámulatos, összegyűjtött archívuma lehengerlő. Ezt rádiójában 24 órában be is mutatja. Petenden a „hivatalos" DJ-zése után, magát Sebő Ferencet nyűgözte le egy spontán válogatással.
Immár Dörögdön, Sárrét-udvar. Az emberek esznek, üldögélnek, dolgozzák fel a tegnapot, készülnek a mára. Csöndes az utca is. Beszélgetés egy-két helyivel, Ősök háza, legrosszabbkor jöttem, éppen nincs semmi. Ma nem is baj, valahogy az országút most az otthon. Hát, menjünk is vissza rá. Fent és lent. Most a lefele jön. Dörögdről Kapolcsra negyedannyi idő alatt odaérek, mint fordítva. Élvezem a sebességet.
Megállok a Szaller Malomnál. Tamás Péter és Balázs György interaktívan malomfelújítanak. Aki betéved, befogják. Engem is. Épp a malomkő kiemelését tervezik, de előtte rakjuk vissza a helyére a megtisztított hengerszéket. Jó, rakjuk! Két darab van belőle, fejenként 120 kilogramm. Öten megfogjuk, Péter irányít, a súlya ellenére pillanatok alatt a helyére kerül. Bilincs, csapszeg rá, alakul szépen. Péter fiatalember, de már nagy rutinja van. Legutóbb a mecseknádasi malmot restaurálta. Nagy terve, hogy működőképessé varázsolja a Szallert is. A víz szerencsére megvan hozzá. A félmúltban a bauxitbányászat miatt elpárolgott a kis patakból, a bánya bezárt, a víz visszatért. A medret kell rendbe tenni, a malom mellett. A pályázat elvileg megnyerve, a zárolást kellene feloldani és elindulhatna a munka. Szurkoljunk együtt nekik!
BAUM
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.