Washingtonban is bemutatják Ascher Tamás sydneyi Csehov-rendezését: a Ványa bácsi című előadást Cate Blanchett főszereplésével augusztus 4-től láthatja a közönség a Kennedy Center színpadán. A Cate Blanchett Oscar-díjas ausztrál színésznő és drámaíró férje, Andrew Upton vezette Sydney Theatre Company 2010 novemberében tűzte műsorra Ascher rendezését. A produkcióban olyan ismert színészekkel dolgozott a magyar alkotó, mint a Jelena Andrejevnát alakító Cate Blanchett (A Gyűrűk Ura), az Asztrovot játszó Hugo Weaving (Mátrix) és Ványa bácsi szerepében Richard Roxburgh (Moulin Rouge).
Ascher Tamást Katona József Színház-beli Ivanov-rendezésének nagy sikerű sydneyi vendégszereplése nyomán kérték fel a Csehov-darab színpadra állítására. A magyar rendezővel Szakács Györgyi jelmeztervező, Lengyel Anna dramaturg és Khell Zsolt díszlettervező dolgozott együtt. A darabból az előadáshoz új fordítást készített Andrew Upton.
A sydneyi bemutatóról megjelent kritikák szerint az előadás "ragyogóan friss, vicces és megrendítő", "minden egyes színész játéka kivételes". Máshol az olvasható: "nagy öröm volt látni, hogy kihozták a Ványa bácsi-ból a humort, és nem esetlen tragédiaként játszották, ahogyan általában értelmezik a darabot". Mint írják, a darab hősei "olyanok, mint egy csomó izgatott, idegesítő gyerek".
A kritika dicséri az új fordítást is, Khell Zsolt apró részletekre is ügyelő díszletét, Szakács Györgyi jelmezeit és Aschert, akivel kapcsolatban kiemeli, hogy a rendező a sztereotip Csehov-képpel szemben érthető és életszerű módon mutatja be a hanyatlást.
Az előadás az 50-es, 60-as évek amerikai és ausztrál filmjeiben látható falusias, vidékies farmvilágot idézi fel. A négy felvonást egy összevont térben játsszák, csak kisebb változások vannak a színpadképben.
A Szonyát alakító Hayley McElhinney, a Szerebrjakov szerepében látható John Bell és a dadust játszó Jacki Weaver mellett Sandy Gore, Anthony Phelan és Andrew Tighe szerepel az előadásban.
A Sydney Theatre Company produkcióját augusztus 4. és 27. között játsszák a Kennedy Centerben.
Részlet a Színház.hu Ascher Tamással készült interjújából:
(...) Ausztráliában mit tapasztaltál?
Ascher Tamás: Ott az volt a különös, hogy a főszereplőket előre kijelölték. Hugo Weawinget, Richard Roxborough-t és a Kate Blanchettet csak néhány filmből ismertem. Nehézséget az jelentett, hogy hat héten keresztül egy próbateremben próbáltunk, csak az utolsó héten kerültünk át egy bérelt 800 nézőt befogadni képes nagyszínházba. Kissé aggasztott, hogy az intim közegből miként fogom áttenni oda a produkciót.
- Mekkora küzdelmet jelentett ez az akció?
Ascher Tamás: Kiderült, hogy a nagyszínpad maga a megváltás. Hirtelen minden értelmet nyert, világossá váltak a nagyobb összefüggések, éppen jókor, mert már-már belevakultam a túlzott közelségbe.
Forgách András és Ascher Tamás munka közben
- Tudsz erre példát mondani? Hol történt ilyen felismerés?
Ascher Tamás: Például nem tudhattam, mennyit érnek távolról a kétszemélyes jelenetek, tele apró gesztusokkal. Vegyük a harmadik felvonást: Astrov doktor kiteríti a térképeit és elmagyarázza Jelenának –akibe eszeveszetten szerelmes-, hogy milyen állapotban van az állat- és növényvilág a környéken. Szerintem ez egy humoros jelenet, ellenben az Astrovot játszó Weawing nem talált benne semmi mulatságosat, ezen aztán sokat vitatkoztunk. Végül kiviláglott, hogy miközben Astrov a fauna rejtelmeit boncolgatja, fontosabb számára, hogy lesse a hatást a nőn, aki valójában egészen másról szeretne beszélni. A szándékoknak ez a különbözősége már az első főpróba közönségét is megnevettette. Ettől kezdve, a színészek is hittel játszottak. Eszembe jut egy korábbi rendezésem, a Liliom Helsinkiben, ahol az óriási színház nézőterére nem igazán jutott el Molnár Ferenc humora. A nézők sokkal durvább hatásokra szocializálódtak: általában amerikai musicaleket játszanak ott.
- Mennyire gyötör, ha ezt tapasztalod?
Ascher Tamás: Ha nem tudom eljuttatni a nézőhöz azt, amit akarok, az igazi katasztrófa. Sydneyben nem ez volt a helyzet. Hatvan előadáson át a nézők nagy szeretettel fogadták a darabot. Egy repertoárszínházi kultúrából érkező rendezőnek nehéz elképzelni, hogyan lehet heti nyolc Ványa bácsit ép ésszel játszani. Honnan merítenek hozzá ihletet, milyen tartalékból?!
- Miért?
Ascher Tamás: Minden darabnál, de különösen Csehovnál fontos, hogy számos új színházi élménnyel gazdagodva térjenek vissza a szerephez a játszók, mert különben csak a puszta profizmus marad.
Folytatáshoz kattintson ide:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.