Bolerotól a Kék rapszódiáig - Táncestek a Karmelita udvarban

Bár még távol az évadkezdés, a Nemzeti Táncszínház nem tart zárva. 2001-ben táncművészeti fórumot indított, amelyre idén is sor kerül szabadtéren, a Várszínház macskaköves Karmelita udvarában. Produkcióik sorában majd’ minden táncművészeti műfaj felvonul augusztus 19-ig lesz néptánc, balett, tangó és flamenco is - a műfajok kiválóságainak előadásában.

Mi az a Karmelita udvar?

Az egykori ferences templom a török hódoltság alatti átalakítás után dzsámiként működött. Miután Budát visszafoglalták, a romokat megkapó karmeliták új barokk templomot és rendházat építettek. A rend feloszlatása után a templomból Kempelen Farkas tervei szerint színházat építettek. A megnyitott Várszínház 1787 és 1924 között működött. A templomhoz, illetve a színházhoz épített belső udvar körüli kétemeletes épület egykor a karmeliták kolostora volt. A repkénnyel befutott házfalak között elterülő csendes, macskaköves udvar hangulatos nyugalmas hely.

Megközelíthető a Clark Ádám térről illetve a Palota út felől gépkocsival, valamint a 16-os busszal a Dísz térig, a Moszkva tértől a Várbusszal (16A, 116) és onnan gyalog.

Mit kínál a nyár a Karmelita udvarban?

Bocs – Nemzeti Táncszínház

"Művemben olyan zenéket és hangulatokat, játékokat és kapcsolatokat viszek színpadra, amelyeket nagyon szeretek, jólesik számomra hallgatni, látni és anno megalkotni is jólesett ezt a darabot. De ha ma már nem trendi, vagy valakinek nem tetszik és nem ért vele egyet, könnyű szívvel mondom: bocs!" (Földi Béla)

Kék rapszódia – Budapest Táncszínház

Gershwin jól ismert, világhírű zenéje Kukely Júlia és Vukán György feldolgozásában, a Budapest Szaxofon Kvartett előadásában hangzik el, felvételről. A táncszínházi darab a férfi-nő kapcsolat sokszínűségéről, variációiról, nehézségeiről, örömeiről, bánatairól szól. A férfi és a nő végtelen ezerarcú vágya, a lelkek érzéki csatája, melyben a nemek kölcsönhatása időben és térben más erővel és pontokra hatnak. A darab fizikai játékra szólítja a táncosokat, húsban és izomban manifesztálódik az Istentől kapott örök játék, a nemek közti vágy és benne önmagunk keresése. Az előadott műben Gershwin rapszódiája kék, de nem szomorú: a tánc egyetemes erejével fűzi össze a zenét és érzéki látomásainkat az időn át.

Mezőség – Honvéd Táncszínház – Zsuráfszki Zoltán koreográfiája

A Mezőség hullámos dombjait néhányan Erdély "Holt-tengerének" nevezik, s valóban, kultúrája is olyan ősi, akárcsak egy hajdani tenger megmaradt iszapja. Az itt élő magyarság szinte szívbe markolóan őrzi archaikus nyelvét, táncait, zenéjét. S miközben elzártsága folytán itt őrződnek meg kultúránk legrégibb nemzeti vonásai, érdekességét mégis az adja, hogy az itt együtt élő különböző nemzetiségek (magyarok, románok, szászok, cigányok) kultúrájuk kölcsönhatása révén megajándékoztak minket egy Európában is egyedülálló, különleges és közös értékkel: a mezőségi tánc- és zenekultúrával.

Tangó pillanatok – Argentin Tangó Táncszínház – Rendező: Budai László

Érzékiség, érzékenység, szerelem, szenvedély, vágy, gyűlölet, figyelem, közöny, öröm és bánat, humor, boldogság és szomorúság... A tangóban mindez átélhető, és a tangóval mindez elmesélhető. A tangó egyszerű és bonyolult, közönséges és elegáns, gyengéd és durva, vad és finom, energikus és megnyugtató. Az előadás a tangó sokféle arcának segítségével nyújt betekintést az emberi kapcsolatok rejtelmeibe. Pillanatok, melyek különböző ízeket és színeket adnak a nézőnek. Legyen új vagy régi stílus, látjuk, hogy a tangó az örök szerelem.

Bolero – Pécsi Balett – rendező: Vincze Balázs

"A Bolero zenéje bennem mindig a születés és elmúlás, a kezdet és a vég impresszióit ébresztette. Az előadás középpontjában Animus-Anima áll, körülötte nyolc nehezen definiálható alak. Animus-Anima irányítja a dolgokat, a természet egész működését: ő jelképezi azt a többre törő akaratot, amelyet mindig visszahúznak a középszerbe, hiába küzd ellene…”

Change back –Pécsi Balett – koreográfus: Leo Mujic

"Folyamatosan változik a bennünket körülvevő világ, s benne mi magunk is. Mindannyian azt szeretnénk, ha ezek a változások pozitívan befolyásolnák életünket, személyiségünket. Fejlődésre törekszünk kívül-belül. Mégis sokszor nem a legmegfelelőbben alakítják életünket a körülmények, nem a legjobb irányban alakul az életünk, a személyiségünk. Amikor ezt felismerjük, szeretnénk visszaváltozni egy régebbi állapotunkba, legszívesebben visszatekernénk az időt, hogy másként dönthessünk, tudatosabban cselekedhessünk, s ezáltal jobb és boldogabb emberek lehessünk." (Leo Mujic)

Bailamor Két kontinens – egy emlék – Nemzeti Táncszínház - Lippai Andrea koreográfiája

Óceánokon átívelő kölcsönhatásokból jött létre az a tüzes táncstílus, melyet e két műfaj csodálatosan egyedi módon képvisel. Míg a flamenco az egyén megnyilatkozása, a lélek legmélyéről jövő őszinte kitárulkozás, addig az argentin tangó az egymásrautaltság harmóniájában keresi a legszélsőségesebb érzelmek rejtélyes világát. A minden szerelemben jelen lévő kettősség érzéseit szerelmi emlékképek villantják fel. A flamencogitár feszes dallamait, a fájdalmas-örömteli érdes énekhangot olykor felváltja a tangóharmonika lendületes sodrása. A különleges ritmusokban lüktető pergő lábú, hol zabolátlan, hol lírai hangulatú flamenco táncok kereszttüzében egyszer csak ott a tangó buja lábcsókjaival, hogy elvarázsolja közönségét.

Magyar rapszódia – Magyar Állami Népi Együttes rendező: Kelemen László, koreográfus: Mihályi Gábor

A rapszódia mint műfaj jellemzője a zaklatottság, az érzelmek, gondolatok szenvedélyes hullámzása, a kifejezés szabadsága. A Magyar rapszódia című előadás a műfaj legfontosabb jegyeit magába építve, a tradícióra támaszkodva, abból inspirálódva hoz létre egy sajátos és egyedi táncrapszódiát. Egymást dinamikusan váltó képekben tűnik fel a Kárpát-medence paraszti hagyományainak kavargó sokszínűsége: a férfitáncok akrobatikussága, a lánytáncok lírája, a páros táncok virtuozitása. A népzenei kultúra legszebb dallamai hol tánckíséretként, hol bravúros szólókként, hol fergeteges zenekari játékként jelennek meg. Előadásunk az elmúlt években az együttes műhelyében készült koreográfiák tematikus válogatása.

Variációk – Varidance – rendező, koreográfus: Vári Bertalan

A Varidance a rendkívül sokszínű magyar kultúrkincsből merít; a tradicionális néptáncelemeket különböző táncstílusokkal (többek közt a sztepp, hip-hop, kortárs) és más műfajokkal (mint a cirkusz, színház, film) ötvözi, és modern, egyedi stílussá varázsolja.

Step by dance - X. Kortárs Nyári Tánctanfolyam és Fesztivál Gálaest

Az idei Nyári Fesztivál gálaestjén az együttes a X. Nemzetközi Tánckurzus műhelymunkáiból tart bemutatót a Budapest Táncszínház és a tanfolyamok tanulóinak részvételével. A produkcióval a nézők betekintést nyerhetnek a táncosok mindennapjaiba, és képet kaphatnak kemény, emberpróbáló munkájukról. A gálaest második részében a Budapest Táncszínház egy kis meglepetéssel szolgál őszi bemutatójának műhelymunkájából, amit a 2010-es évben a világhírű Joseph Tmim segítségével hoznak létre. Az est zárásaként az együttes Bolero c. előadását láthatják az érdeklődők. Raza Hammadi koreográfus munkáját elsöprő sikerrel játszotta az együttes Vichyben, Moszkvába, Limogesban és Bielefeldben, és nem utolsó sorban a Nemzeti Táncszínházban.

A jegyár egységesen 2500ft.

JEGYINFO