"A Katlan mit sem változott tavaly óta: ugyanaz a családias hangulat" - írják a fesztivál lelkes blogolói, akik minden nap jelentkeznek a Színház.hu-n is friss beszámolóval arról, mit ízleltek, mibe szagoltak bele, ki járt lambadát és milyen eseményekre került sor.
A Katlan mit sem változott tavaly óta: ugyanaz a családias hangulat, barátságos helyiek és az utcán futkosó-bicikliző gyerekek fogadtak minket, amikor leérkeztünk. Meg az elhatározás, hogy idén aztán tényleg megmásszuk a Szársomlyó-hegyet. A lendület még megvan, persze ki tudja, néhány napi hajnalig tartó írás után mi marad belőle.
A szerdai napot mindhárom falu a megnyitó ünnepségeknek szentelte. Nagyharsányban a fesztiválnyitányt a három falu helyi tánckörei és klubjai képviselték. A palkonyai önkéntesek az egyszerű ám mókás észt lambada táncba vonták be a nézőket, majd utánuk a kisharsányi Őszirózsa Nyugdíjas Klub járt el egy tiroli táncot térdnadrágban és söröskorsóval. Utána a "nem normális" Bérczes Laci és Törőcsik Mari, a fesztivál védnöke nyitották meg immár hivatalosan is a fesztivált, és adták át a szót a nagy mesélőnek, Berecz Andrásnak. Berecz a védjegyévé vált ízes magyar tájszólással és humoros nyelvi fordulatokkal ecsetelte sóskabajszú Piros-fehér orcájú Zöld Peti történetét. (De ennyi legyen is elég az eposzi jelzőkből). Ezt követően Ferenczi György harmonikás verses jazz-rockandroll-magyar népzenéje mulattatták a nagyérdeműt, majd az est főattrakciójaként az immár három éve Ördögkatlan-szokássá vált Quimby koncert nyitotta meg a fesztivált, és zárta le annak első napját. Zenéjük alapján az előadás alatt Matt B. francia performer-képzőművész folyamatosan készítette aprólékosan kidolgozott festményét. A Fekete l'amoure-tól a Magam adomig Nagyhasányban hajnalig tartott az fesztiválnyitány.
Kisharsányban az este kezdetén a Romungro fiúk újjászerveződött csapata szolgáltatta a talpalávalót, amit a nézők nem is voltak restek egy jó kis ugrálásra igénybe venni. Egy félbeszakadt Mediawave vetítés után a Pajta Caféban a török, francia és izraeli tagokból álló Light in Babylon lúdbőröztette meg a hallgatóságot. A cimbalom-szerű iráni hangszer pergő dallamai és az énekesnő fantasztikus hangja és kisugárzása melegséggel töltötte meg a szívünket ezen a szerencsére egyébként sem hideg estén. A hivatalos nyitány Kisharsányban a tábortűz köré szerveződött, ahol a Cafés & Citizenry az előbbi formációkat is integrálva egy összművészeti jammeléssel mutatkozott be.
Mivel a buszjáratok szinkronizálása az első nap még kicsit döcögősre sikerült, emiatt hazautunk Kisharsány-Nagyharsány viszonylatban egy sáros földútra terelődött, ahol bizony egy ponton még a cipőnket is (majdnem) otthagytuk a mocsárban. De ki ne viselne el ennyi áldozatot, ha újra itt lehet a Katlanban?
Waliczky Annamari és Hajdu Lili
Akinek még nem ért ide a busza-vonata, de a távolból is ide képzeli magát a három faluba, és gondolatban szeretne elmerülni a katlanban, navigáljon az Ördögkatlan Fesztivál honlapjára, ahol a Katlanblogolók írásaiból minden nap kap egy kis ízes szeletet a katlanlétből.
forrás: Ördögkatlan Fesztivál
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.