Kicselezhető-e a halál? Mi marad utánunk? Létezhet-e vadság és sebezhetőség egyszerre? A Siklósi Vár udvarán kaphatunk erre választ, ahol a Vígszínház Romlás, című produkciója, majd Eszenyi Enikő önálló estje, A gyönyörben nincs középút vendégeskedik. 

A Romlásról

Kritikus szemmel a Romlásról:

Sztrókay András a Színház -ban: "(...) Bartis Attila kortárs szerző, a Vígszínház Házi Színpadán bemutatott Romlás pedig kortárs darab. Nem rólunk szól, de mi is ott vagyunk a villamoson, amin a középkorú, halálos beteg fotóművész, András beleszeret a huszonéves lányba, Ágnesbe – vagy inkább a véletlen hozta lányon keresztül saját művészetébe: a lehetőségbe, hogy monumentális tervével, a lányról készült harmincezer képpel túlszárnyaljon mindenki mást, és így efemerből halhatatlanná legyen.

A tervvel két probléma van: egyrészt a teljes Galériát ki kellene üríteni, hogy ki lehessen állítani a képeket, másrészt pedig – és ez a fontosabb, az első csak a százalékbuzi fényképész képzeletében létezik – ott van a művész felesége, Éva, akiről nem lehet nem tudomást venni. Egyrészt mert van kulcsa a műteremhez, amely nemcsak az alkotás, de a légyottok helyszíne is, másrészt mert András állapota folyamatosan romlik, és egyre inkább rászorul a feleség gondoskodására.

A gondoskodásról, a törődésről, a feltétlen szeretetről szól Bartis darabja. Arról, ahogy a szerelmi háromszög két nőtagja magát teljesen feladva, gyűlölve szereti a férfit. Hogy nemcsak tudnak egymásról, de minden büszkeségüket eldobva egymás mellett is hajlandóak élni, ápolni Andrást, akiben csak a művészt lehet szeretni, de akinek tízezerből egy kedves szava mindenért kárpótol. A két nőről, az áldozat áldozatairól szól, akik nőiségükben egyek, csak érettségükben különböznek. Bartis jó színházi szöveget írt. Friss, dinamikus párbeszédekkel, fanyar humorral, iróniával ábrázolja karaktereit."

A színész szavaival:

Hegedűs D. Géza: "A mű filozófiai szempontból sok mindent fölvet. A darab főhőse húszévnyi házasság után találkozik egy, a feleségénél tizenöt évvel fiatalabb lánnyal. Tulajdonképpen egy év drámai stációit követi végig a szerző a három szereplő kapcsolatában. Két szerelem története. Ez az egyik rétege. A másik, amit szintén a szerző vet fel a darabban, hogy láthatóvá válik-e a láthatatlan. Vagyis a halálon keresztül az élet, vagy az életen keresztül a halál. Kicselezhető-e a halál? Mi marad utánunk? A Romlás kegyetlen versenyfutás az idővel, azt firtatja, képesek lehetünk-e leelőzni a halált. (...) Amikor elkezdünk próbálni, akkor a korosztályi falak leomlanak, és a helyzeteken, a kommunikációs gesztusokon keresztül nagyon sok mindent megtudunk egymásról. Ezt fel lehet fogni ajándékként. Meg lehet érezni, hogy egy a sorsunk. Ilyenkor tekintélyelvet alkalmazni hülyeség. Nekem is újra és újra le kell szállni a mélybe és el kell jutnom a teljes nyitottságig. Őrült lennék, ha ezt az utat nem járnám be. Hiába voltam a mestere, a próbák alatt én is a csetlő-botló partnerévé váltam. (...) A drámában végig a fotóról van szó, de ez számomra nem jelent mást, mint a színházat. Van egy pillanat a romlás utolsó stációja előtt, amikor a főhős kilép a bevilágított műterme küszöbén, kialszik a lámpa, olyan, mintha ebben a pillanatban érkezne el számára az igazi halál. Amikor nincs már mód azt csinálni, amire az ember született, ami által a világot megragadta. Ha színház nélkül kellene élnem, nekem az jelentené a halált.

Bartis Attila:

ROMLÁS

A Budapesti Vígszínház vendégjátéka
Szereplők: 
Hegedüs D. Géza
Hegyi Barbara
Bata Éva
Lázár Balázs 
Németh László Kossuth-díjas, Érdemes művész 
Rendező: SZIKORA JÁNOS

Előadásidőpontok: augusztus 9., 10. 21:00

Helyszín: Siklósi Várszínház

A gyönyörben nincs középút - Eszenyi Enikő önálló estjéről

Kritikus szemmel: 

Bóta Gábor a Magyar Hírlapnak: "Szinte mindig jelen van a vad nő, nincsenek biztonságban tőle a nézőtéren ülő férfiak, ugyanakkor állandóan megmutatkozik a könnyen sebezhető, a szeretetre éhes ember is. (...) Eszenyi összemossa a békebeli orfeum és az irodalmi kabaré világát.(...)

Mindenkivel felveszi a szemkontaktust, lemászkál a lámpákkal megvilágított asztalokhoz, amelyeknél ülünk, macerálja a nagyérdeműt, megszólítja, bemutatja az ismerőseit, bemutatkozásra késztet ismeretleneket. Bohócosan illetlen. Beleiszik valaki poharába, más fülébe belekiabál, belesikít, erotikus ajánlatot tesz, ha szüksége van rá, a nyílt színen orrot fúj, és a legmerészebb húzásként egyszer köp is. (...) Eszenyi mer a nyílt színen könnyezni, nem zavarja, hogy összemaszatolódik a sminkje, miközben nagyon is ad arra, hogy jól nézzen ki, csábító legyen. Parádézik persze, bemutatót tart az eszköztárából, vannak is külsődleges megoldásai, de maximálisan megfelel az est címének, A gyönyörben nincs középút."

5 pontban:

1. A combok csókja és a Ping Szving után ez Eszenyi Enikő harmadik önálló estje.

2. A nő áll a produkció középpontjában, sok nőből összegyúrva.

3. Forgács Zsuzsa, Karafiáth Orsolya, Kiss Judit Ágnes, Nagy Gabi, Rakovszky Zsuzsa, Tóth Krisztina és Lugossy Laca szövegeire és Darvas Ferenc, Melis László dalaira épül.

4. A cím feLugossy László sora egy dalból, amely a Halálutak és angyalok című filmben hangzott el.

5. Enikő a produkcióról: "Nagyon örülök annak, hogy mondhatom ezeket a verseket, mert ma nagyon erős, és sokak által kedvelt ez a női vonal, amely saját korosztálya nyelvén fogalmaz. (...) A világ változott. Régen nem volt női boksz, nők nem vezettek repülőt, pedig a nők sok mindenre képesek. A nők a maguk szemszögéből fogalmaznak meg gondolatokat, szexuálisakat is, de ugyanígy megjelennek itt más női érzetek is: féltékenység, szerelem, elhagyatottság, drogfüggőség, még gyilkosság is. Az egyes írások nem rólam szólnak, de művészként átengedem magamon mindet.

Előadásidőpontok: augusztus 18., 19. 21:00

Helyszín: Siklósi Várszínház

Forrás: Vígszínház, Magyar Hírlap, Színház