12 óra. Mi jut eszedbe? Talán az, hogy akkor van dél, vagy éjfél? Hogy jólesik néha annyit aludni? Hogy az pont egy fél nap? A harangszó? Hogy „fél tizenkettő, bolond mind a kettő”? De kinek jut eszébe 12 órán át improvizálni? A Váróterem Projekt alternatív színházi társulat tagjainak.
A színészet olyan mesterség, amit nem egyedül csinál az ember, hanem mindig másokkal, legalább egy másvalakivel. (Robert Cohen)
A Kolozsvári Magyar Napok keretében 12 órán keresztül játsszák improvizációs előadásukat, a Sorsjátékot a Váróterem Projekt résztvevői. "Kitartás, izgalom, nevetés, kezdet és vég – igazi színházi kísérlet. Mi majd gondoskodunk róla, hogy a 12 óráról a Váróterem Projekt jusson az eszedbe. Maratoni Sorsjáték. Nincs megállás!" - ajánlják a produkciót. Hogy így lesz-e, az 2011. augusztus 20-án, péntek reggel 10 órától, a Farkas utcában (a BBTE főépülete előtt) kiderül.
Mi a SORSJÁTÉK?
A SORSJÁTÉK Robert Cohen amerikai színházi szakember ,,tartalom nélküli párbeszédein” alapszik. Az előadás minden jelenetének körülményeit a SORS és a KÖZÖNSÉG döntik el. A produkció MARATONI, 12 órás változatát tekinthetik meg az érdeklődők, melyben a színészek megállás nélkül improvizálnak. A kombinációk száma végtelen, azaz egészen pontosan 211.593.677.555.200.000 lehetséges jelenet lehetősége van benne az előadásban.
Játsszák: Csepei Zsolt, Imecs Levente, Molnár Margit, Vetési Nándor és Visky Andrej.
A játékot kísérik: Kürti Andrea, Visky Sámuel és Visky Othniel.
KI Robert Cohen?
Robert Cohen a University of California, Irvine 1965-ben létrehozott Dráma Tanszékének alapítója, 1990-ig vezetője. 2001 óta a tanszék Claire Trevor professzora. Színházi rendező, fordító, drámaíró, színikritikus, több színházi könyv szerzője. Az 1980-as évek közepén az ő meghívására ment – az Egyesült Államokban tartózkodó – Jerzy Grotowski Irvine-ba, ahol a lengyel rendező három évig dolgozott az Objektív Dráma Programon, melynek keretében a rituális színjátszás eredetét, és ennek a kortárs színjátszásban történő elméleti és gyakorlati alkalmazását kutatták.
ZSOLT NAPLÓJA - VISSZASZÁMLÁLÁS: 10.nap
Az érettségire vagy államvizsgára való készülődéshez tudnám hasonlítani. Olyan távolinak tűnő hatalmas valami, amely a gondolat megszületésétől kezdve, a kivitelezésig ráül mindenedre. Ott fészkel rajtad, s mint elalvás előtt a párnáján, helyezkedik. Néha jobban rádnehezedik, máskor enged lélegezned.
Van amikor, még ha csak pillanatokra is, pofon egyszerűnek tűnik minden. Ilyenkor nem gondolok az emberekre, az elvárásokra, vagy a külsőségekre. Ezek a belső lázadásom pillanatai, és nagyon élvezem.
Máskor odaképzelem magam a maraton hét-nyolcadik órájába, elképzelem a kényszert, ami miatt tilos megállnom. Ilyenkor előjön a gyerekkori tehetetlenség-félelmem, az álmomban üldöző farkasok, a földbe gyökerezett láb, a zuhanás.
És van még a harmadik állapot és a negyedik.
A harmadikban sikerül az ügyes németet előkaparni az agykérgemről, s tudatosan, hideg fejjel, célirányosan készülni a nagy eseményre.
A negyedik van most. Egész nap nem csináltam semmit, nem érdekel mi lesz, úgyis megoldódik.
Szóval váltok hármasba, és megyek szaladni, utána interjúzni. Hajrá Maraton!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.