Akkor meszeljél fiam! - Keleti Éva életmű kiállítás nyílik

Keleti Éva fotóriporter nyolcvan éves. Ebből az alkalomból Visszapillantás címmel nyílik életmű kiállítása a Budapest Kiállítóteremben. Egyik legismertebb sorazatát Ruttkai Éváról és Latinovits Zoltánról készítette. Amikor a kollekció készült, már nehezen viselték el egymást. A fotográfus mégis kérte a színésznőt, vegye a kezébe a komódon álló képet, amelyen mint Rómeó és Júlia tündökölnek. Ez a fotó is a tárlat része, amelyet azzal a döbbenettel figyelhetünk majd, ami a pár arcára kiült a fotózáskor. Írók, költők, festők, zenészek, filmesek, politikusok is megjelennek a képeken, úgy, ahogy még nem láttuk őket.

„… egy életen át a fotográfia bűvöletében lenni, ez az én történetem.”

KELETI ÉVÁRÓL

A balerina

Keleti Éva balerina szerettet volna lenni. Nádasdi mester iskolájában vett órákat, Mednyánszki Ágival egy csoportba jártak. Miután kiderült, hogy alkati adottságai -a kőkemény izomzat, a merev csontozat- nem megfelelőek a táncos pályához, egyre többet fényképezte a táncosokat, például az Operaház Balettegyüttesét, a Pécsi és a Győri Balettet. 

1962. január 17. A 25 éves koreográfusi és balettmesteri jubileumát ünneplő Harangozó Gyula (balra), a Magyar Állami Operaház tagja a Francia saláta c. balettben Tóth Lászlóval

A vegyészmérnök

"Vegyészmérnöknek készültem, az egyetem első évei eszerint is zajlottak. Az egyetemen mindenkinek kijelöltek egy helyet, ahol dolgozni fog, nekem a váci Forte-gyárat adták, ahol éppen a színesfilmmel kísérleteztek. Hadd jegyezzem meg, hogy a Forte film akkor világhírű volt, persze nem versenyzett az Agfa vagy Kodak filmekkel, de a régióban nagyon nagy híre volt. Létrejött náluk egy kísérleti labor a színesfilm miatt, azt mondták, ott fogok dolgozni. Ekkor még fogalmam sem volt a fotográfiáról, azt kértem, hogy hadd ismerjem meg, mielőtt oda mennék. Az egyetemen ajánlották, hogy a második nyári gyakorlatomra menjek le a Magyar Fotóhoz, mert ott állítólag fényképeket csinálnak, nézzem meg. Az ember az élete során sokszor elgondolkozik, hogy egy adott dolog miért történt, én viszont sohasem bántam meg ezt a pillanatot, ennek így kellett lennie. Az is lehet, hogy más úton, de eljutottam volna ide".

Akkor meszeljél fiam!

Ezután a nagy generáció (Langer Klára, Reismann Marian, Hollenzer Béla, Sándor Zsuzsa, Vadas Ernő, Papp Jenő, Botta Ferenc) tagjaitól tanulta a szakmát. "Első alkalommal a Seidner Zoli bácsival mentünk a Láng Gépgyárat fotózni, ő pedig leült és azt mondta: akkor meszeljél, fiam. Én nem tudtam, mi az, ő pedig a kezembe adta a kézi reflektort, és megmutatta, milyen rendszer szerint kell végigvilágítani egy gépet, hogy olyan legyen a képen, mintha egy lámpáva világították be az egészet. Ez volt az első alapismeretem, megtanultam meszelni – ez nagy dolog volt, egy gépgyárban bemeszelni egy turbinát komoly feladat volt" - mesélte Éva.

1961. május 24. Szabó Ernő (Szabó bácsi) és Gobbi Hilda (Mama) összehajol a 100. adásához érkezett népszerű rádiós sorozat, a "Szabó család" felvételén

Nem egy női szakma

1976-ig a Magyar Fotónál, majd utódjánál az MTI-Fotónál dolgozott riporterként. "Attól, hogy valaki szoknyát visel, nem biztos, hogy rosszabb fotós, mint ha nadrágot viselne. Ugyanakkor valóban, ez bár nem klasszikusan férfias szakma, de erőt, energiát, idő felett való rendelkezést igényel. Munka mindig van, én viszont ebben az időben férjhez mentem, szültem két gyereket, szóval meg lehet oldani. A férjem filmezett, úgyhogy ismerte ezt az életmódot, a családom támogatott, így lehetett természetes, hogy éjfélkor jövök haza, vagy reggel korán elindulok – a szakmának ez az oldala tehát nem okozott problémát" - nyilatkozta Keleti Éva.

1976 és 1989 között az Új Tükör című képes hetilap képszerkesztője volt. Majd fotóügynökséget vezet (kisebb megszakításokkal) máig. A magyar fotográfiai közélet meghatározó alakja. Számos kiállítást szervezett (1956-os forradalom, Magyarország a Duna gyöngye, Yousuf Karsh , Robert Capa, Kinyílt fiókok), s több könyvet szerkesztett és társszerkesztett (Elfelejtett képek, Várkonyi László, valamint a Film, Színház, Muzsika és a Riportművészet sorozat). Hatvan éves korában -régi elhatározásának megfelelően- abbahagyta a fotózást. A következő évtizedekben is tevékeny. Könyveket szerkeszt, híres pályatársak emlékének ápolásán ügyködik, sokat tesz a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum életben tartásáért.

Psota Irén a Yermában

Ez az?

"Mindig azt mondom, hogy én nem fotóművész vagyok, hanem fotográfus. Azt, hogy mi a művészet, nekünk nincs jogunk megállapítani, és nem is tudja senki, mitől lesz valami az. Akkor, hogyha valami hat, ha túljut azon, amit én akartam, és ezt el tudom mondani úgy, hogy ezt mindenki megértse, akkor az közelít valamihez, amit művészetnek lehet nevezni. A festészetet bármennyire régóta elismerik, Mondriani mégis éhezett, Toulouse-Lautrec kuplerájokban rajzolta a lányokat. Eltelt pár év, és milliókat adtak a képeikért. Hát akkor mi a művészet? Ránézek valamire, és azt mondom róla, ez az? Kell idő, hogy ez megérjen, hogy a mondanivaló eljusson máshoz. Kell idő ahhoz, hogy a befogadó megértse, mit is akart az alkotó, miért csinálta azt és úgy, hogy az hasson" - vallotta egy riportban.

Minden napra egy tojás és a művészet

Éva szerint úgy nem szabad dolgozni, hogy „én most alkotok”. "Ha van az embernek külön mondanivalója, azt meg kell csinálni, de mindenkinek vannak jobb és rosszabb periódusai. Sokszor előfordul, hogy egy képet félre kell tenni, mert nem működik, majd fél év, egy év, de akár három nap múlva az ember előveszi, és átértékeli. Nem lehet minden nap alkotni, minden témához úgy hozzányúlni, hogy abból művészet lesz. Annak idején Vadas Ernő azt mondta nekem: ha minden évben egy kiállítási képet csinálsz, nagyon jó éved volt. Van, aki megélhetésből csinálja a fotográfiát, attól nem lehet elvárni azt, hogy mellette alkosson is. Másoknak van egyéb munkájuk, de kényszert éreznek arra, hogy mellette fényképezzenek. Amikor az MTI-ben dolgoztunk, minden napra egy tojás kellett – nem lehetett folyton művészetet létrehozni. A színvonalat persze meg kellett tartani, de ünnep volt, amikor valaki kiugróan jó dolgot csinált. Sokszor előfordult, hogy visszamenőleg derült ki egy képről, amikor már túlélt egy csomó dolgot, és még mindig volt mondanivalója, hogy mennyit is ért. Sok kolléga éveket tölt el egy témával, mire összeáll egy anyag, más pedig csak csettint, és megszületik egy időtálló kép. Nincs szabály, illetve egy szabály van: nem szabad akarni, nem szabad azt mondani, hogy én most művészetet csinálok. Természetesen kell megszületnie abból, amit tud az ember, amit megélt" - fogalmazott a fotográfus.

1958. január 31., három színésznőjelölt: Törőcsik Mari (jobbra), Szabó Ildikó (középen) és Margittay Ági (balra) csokoládékrém mellett beszélgetnek

VISSZAPILLANTÁS/Flashback című tárlatról
"A klasszikus hírügynökségi fotós tematikailag színes riportjaitól, a meghatóan szép, meghökkentően bravúros táncképeken át, a színházak világának édes-bús örületéig, a színészek millió arcának, igaz és eljátszott gesztusainak megörökítéséig vezet el bennünket. S még tovább. Ugyanis, mellesleg, vannak itt még írók, költők, festők, zenészek, filmesek és még politikusok is. Jobbára úgy, ahogy még sohasem láttuk őket. De nemcsak Örkénytől Ránki Dezsőig, hanem Bölltől Miloš Formanig szinte mindenki, aki számított az elmúlt öt évtizedben. A fotográfus Keleti Éva a fényképezésen túl is tud valamit. Előtte kitárultak az otthonok ajtói, s ő szinte családtagként kerülhetett egészen közel amúgy gyakran zárkózott modelljeihez. Mi a titka? A türelem, a szakmai odaadás, az empátia, az ember tisztelete. Egész alkotói pályája erről vall" - ajánlják a kiállítást a szervezők.

A megnyitóra augusztus 25.-én kerül sor, 17 órakor, köszöntőt mond Szilágyi Tibor Kossuth-díjas színművész. Majd Molnár Gál Péter (1936 – 2011) színikritikus levelét felolvassa Rába Roland színművész, rendező. Végül a kiállítást megnyitja Veiszer Alinda Prima Primissima-díjas szerkesztő, műsorvezető.

A kiállítás megtekinthető 2011. augusztus 25 – szeptember 25. között a BTM – Budapest Galéria Budapest Kiállítótermében (1056 Budapest, Szabad sajtó út 5.), hétfő kivételével minden nap 10–18 óráig.

A kiállítás kurátorai: Szarka Klára szakíró, fotótörténész, Gáti György fotográfus

Forrás: Színház.hu, Budapest Galéria, pixinfo.hu