Mácsai Pál alakítja Simon Péter karmestert, zeneszerzőt a Valahol Európában Dóm téri előadásain. Az Örkény Színház direktora azért is vállalta a szerepet, mert a legfontosabb magyar zenés darabok egyikének tartja a Dés-musicalt. "Méltó párja a filmnek, mellé lép" - fogalmaz Mácsai.
"A színháznak egyedülálló, nagy tudása van. Nem a didaxis, az ideológia vagy pláne a propaganda szintjén, hanem egész másutt, fontosabb, titokzatosabb és izgalmasabb helyen: a néző fantáziájában. Egy előadás mágiája valójában nem a színpadon történik, hanem a nézőben. Mi csak előhívjuk azt". (Mácsai Pál)
"Része tehát a gyerekkoromnak"
"Ezek a méretkülönbségek mutatósak, de nem fontosak. Teljes személyiséggel illik játszani kis helyen is, hatalmas térben is, a többi csak technika. A Valahol Európában Balázs Béla és Radványi Géza által 1946–47-ben írt forgatókönyve örök történet. Toposz, mindig igaz volt, igaz lesz: a háborúban elvesztett szülők hiánya, az elvett gyerekkorok traumái kiheverhetetlenek, de tisztességgel és kitartással talán újra lehet építeni a megsérült személyiségeket. A film máig ható nagy erővel, és gyorsan reagált az akkor egész Európában égető kérdésre. Nekem a szüleim nyolcéves koromban épp ezen a filmen mutatták meg először, hogy mi a háború. Része tehát a gyerekkoromnak, emlékszem a félelmekre, amelyeket kiváltott bennem: nyilván ezért is érzem azt, hogy valami személyes közöm van a műhöz. És biztos azért is, mert a zenés színpadi verziót egy általam ritkán művelt műfaj fontos darabjai közé tartozónak érzem: a musical általában lebutítja saját irodalmi alapanyagát; ez a darab nem. Méltó párja a filmnek, mellé lép" - nyilatkozta Mácsai Pál.
"Az igazi zenész ott kezdődik, ahol én véget érek"
"Párszor énekeltem beugróként az Isten pénze című musical főszerepét, az Örkény Színház Filléres operájában pedig én voltam a Kikiáltó. Huzella Péterrel közös Villon-estünkön is énekelek, otthon is gyakran előveszem a gitárt, vagy leülök a zongora elé, és szigorúan a saját szórakoztatásomra játszom. Az igazi zenész ott kezdődik, ahol én véget érek. A lemezemre nem is ez a tábortűzi szintű zenélgetés adott felmentést, hanem az, hogy a dalszövegeket én írtam, Bornai Tibor zenéire. Most az első próbákon páran meglepődtek, hogy tudom, hol kell belépni... Ez a szerep pont az a szint, amit el merek énekelni" – fogalmazott a színidirektor, aki mindenevőnek vallja magát: Bachtól a romantikusokon át a jó rockzenéig sokféle muzsikát szeret. Míg korábban meghatározó szereplője volt a színházi közéletnek is, az utóbbi években visszavett aktivitásából.
"Az európai kulturális hagyomány porlik éppen el"
"Nekem az Örkény Színházban annyi fontosabb dolgom van, hogy felismerve a hivatallal való küzdelem alacsony hatásfokát, kiszálltam belőle. Az európai kulturális hagyomány porlik éppen el, és tíz év óta egyetlen nagyobb politikai pártnak a választási programjában sincs kultúra című fejezet. Sziszifuszi küzdelem elérni, megértetni valamit. Minden politikai garnitúrát újra és újra meg kell győzni, meg kell tanítani arra, hogy a színház mire való. A fontosabb dolgokban azért részt veszek: ha nagyon kell, elmegyek, érvelek, aláírok" – hangsúlyozta Mácsai Pál.
"Az egyik próbára már eljött, de közben kiment. Láttam, miért: hatott rá..."
Kislánya tavaly született, kisfia pedig már elmúlt hétéves. "Másodikba megy, és megnézi majd az előadást. Az egyik próbára már eljött, de közben kiment. Láttam, miért: hatott rá, nem bírta nézni, ami a kortársaival történik a színpadon. Nagyon klasszul viselkednek egyébként a produkcióban szereplő gyerekek. Sok energiát, munkakedvet, és, amit nagyon ritkán érzek, kicsit félve is mondom: egyenesen optimizmust kapok tőlük. Felnőttek számára is erőt próbáló munkát végeznek. Csodálatos iskola lehet nekik benne lenni az előadásban. Nagyon sokat tanulnak, nem is a színészetről elsősorban. Aki gyerekként végigcsinál egy ilyen hathetes kiképzést, az életre szólóan tudja már, hogy mi az összpontosítás, a fegyelem, a ritmus, zene, a színház, a közösségi munka. Aki itt játszik, sohasem fogja azt mondani, hogy a művészeti szakkörök számát csökkenteni kell az iskolákban. Egy olyan ország, ahol nincs semmi más, csak egy erős, sajátos kultúra, mi egyébbel tudna szuverén karakter maradni, mint hogy kultúráját, ezen belül a művészetét gyakorolja" - fogalmazott Mácsai Pál.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.