A Fejedelem - Rákócziról szóló musicalt mutatnak be

Augusztus 26-án, a Rákóczi-emlékév programsorozatában mutatják be Sárospatakon Moravetz Levente, Horváth Krisztián és Balásy Szabolcs közös szerzeményét, A fejedelem című musicalt. A darab ősbemutatóját Egerben, az Agria Nyári Játékokon tartották július közepén. A megyei vezetés azt szeretné, ha minden évben ismételnék az előadást.

A Rákóczi emlékév keretében mutatják be a musicalt

A darab megszületését támogató Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat 2011-et a Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári békeszerződés aláírásának 300. évfordulója alkalmából nyilvánította Rákóczi-emlékévvé. Nyitányként tudományos konferenciát szerveztek II. Rákóczi Ferenc emlékezete címmel. Év közben pedig rengeteg esemény kapcsolódott, kapcsolódik az évfordulóhoz, jelenleg is zajlanak például az előkészületei annak az iskolások számára szervezett vetélkedőnek, amelynek célja II. Rákóczi Ferenc személyiségének és a szabadságharc jobb megismerése. Az emlékév keretében mutatják be a "Rákócziak ősi fészkében", Sárospatakon, a Vízikapunál lévő szabadtéri színpadon, A fejedelem című musicalt.

"Magával ragadó formában"

Az egri Gárdonyi Géza Színház és az Agria Játékok Közhasznú Nonprofit Kft. közös produkciójáról szólva az előadást rendezőként is jegyző Moravetz Levente kiemelte: a darab üzenetét mindenekelőtt a fiatal nemzedéknek szeretnék eljuttatni. Az alkotómunka során arra törekedtek, hogy fogyasztható, magával ragadó formában idézzék fel a történelmi múltat.

A II. Rákóczi Ferenc életét a szabadságharc alatt végigkísérő darabban a címszerepet Kelemen Csaba játssza, de színpadra lép Sasvári Sándor, Herczeg Flóra, Pálfi Zoltán, Dévényi Ildikó, Venczel Valentin, Tunyogi Péter ésBeleznay Endre is. A darab az egri Gárdonyi Géza Színház és az Agria Játékok Közhasznú Nonprofit Kft. közös produkciója, és a 2011-12-es évadban az egri színház műsorra tűzi.

Nemrégiben a miép.hu közölt hosszabb interjút a rendezővel, Moravetz Leventével: 

Idén májusban kelt szárnyra a hír, hogy ön lesz a székesfehérvári színház igazgatója, de aztán nem hallottunk a pályázatról. Akkor ez egy hírlapi kacsa?

M.L.: Mondhatni, egy kisebbfajta szárnyas jószágról van szó. Az egésznek nincs semmi alapja, hivatalos helyről senki sem keresett meg. Újságírók viszont felhívtak, s megkérdezték, hogy ennek a hírnek van-e valóságtartalma. Arról lehet szó, hogy a hirtelen megüresedett helyre kerestek megbízott igazgatót, s egyes körökben felvetődött a nevem.

Ön három éven keresztül a Székesfehérvári Nyári Színház vezető rendezője volt, több színházat hozott létre, így a Bányató -színházat, a siófoki német nyelvű színházat. Anno megpályázta a pécsi igazgatói állást is. Ezért hihették azt egyesek, hogy Fehérváron is próbálkozik.

M.L.: Bizonyára így van. Még meg sem száradt a diplomámon a tinta, mikor szóba került, hogy én leszek Szalai Vilmos székesfehérvári színházigazgató úr utódja. Akkor még nem rendelkezett állandó társulattal a színház, csupán befogadói státusszal. Ezért rábeszéltem Szalai Vilmost, hogy indítsunk el egy szabadtéri színházat. Mikor az igazgató úr nyugdíjba ment, ő is azt szerette volna, ha én leszek az utódja.

1980-ban végzett a Színművészetin, de előtte egy évvel már vezető rendezője lett a Székesfehérvári Nyári Színháznak. Ezt akkor véghez lehetett vinni protekció, összeköttetések nélkül?

M.L.: Érdekes módon, semmilyen protekció nem kellett hozzá, hanem jókor voltam jó helyen. Beléptem a fehérvári színházba, nem volt ott a portás, aki megállíthatott volna, beléptem az igazgatói irodába, ahol nem ült bent a titkárnő, aki elküldhetett volna. Így bekopogtam a direktor szobájába. Ott ült Szalai Vilmos, számomra akkor ismeretlen férfiak társaságában. Elmondtam, hogy lenne egy jó ötletem egy olyan szabadtéri színház létrehozására, ami különbözne az akkori hasonló típusú magyarországi nyári játékoktól. Úgy néztek rám, mint egy őrültre, s azt kérték: hagyjam meg az elérhetőségem. Később derült ki, hogy akkor éppen a város vezetői azt kérdezték az igazgatótól: miért nincs Fehérváron szabadtéri színház. Erre azt felelte: nem akar olyat, ami bárhol lehet az országban, hanem egy különlegességet. Az akkori elvtársak utasították az igazgatót: nézzen utána ennek a fiatalembernek, mert egészen használható ötletei vannak. Ez megtörtént: Várkonyi Zoltán rektortól megkérdezte az igazgató, hogy képes lennék-e a gyakorlatba átültetni a terveimet. Várkonyi azt mondta, megbízható vagyok, s így lettem a nyári színház vezetője, rendezője.

És nem színésze, bár színész szakon tanult. Mikor kezdett el a rendezéssel kacérkodni?

M.L.: Amikor 1975-ben végeztem a Közgazdasági Autóforgalmi és Közlekedési Szakközépiskolában, nem indult rendezői szak, csak 4-5 év múlva. Ezt az időt pedig nem akartam kivárni. A másik ok: az akkori szokás szerint a legtöbb rendezőnek két diplomája volt. Úgy gondoltam, legyen az egyik nálam a színészi. Előtte játszottam a Pinceszínházban, és a 25. Színházban is. Tehát nem éreztem averziót a színjátszással szemben. Jelentkeztem így a színész szakra, ahová szerencsémre elsőnek felvettek. Később pedig valóban több színházat hoztam létre. Ha valahol láttam egy játszásra alkalmas teret, s beleképzeltem egy színdarabot, akkor azt véghezvittem. Így nem is jelentkeztem rendezői szakra, mert szakirányú diploma nélkül is tudtam rendezni, bár abban a rendszerben szinte csak azt nézték, kinek mihez van papírja. Az igaz, hogy mindent ki kellett harcolnom magamnak, de ez ma sincs másképp. Amikor már véget ért a „dokumentcentrikus” világ, nos akkor kérték tőlem számon azt, miért nincs rendezői oklevelem. De ezek a gáncsoskodások sem tudtak megállítani.

Azt veszem észre, hogy szabadtéren főleg zenés darabokat rendez(ett).

M.L.: Igen, mert a rockoperák, a musicalek és az operettek műfaja áll hozzám közel. Úgy hiszem, hogy ehhez értek, bár az operett egy nagyon nehéz műfaj, holott könnyűnek nevezik. Nem is hiszik el sokan, mennyire nehéz egy operettben jól játszani, vagy egy ilyen darabot megrendezni. Ének, próza, tánc – ez a három elem mind benne van egy operettben. Fiatalon abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy Agárdy Gáborral lehettem egy színpadon. Egyszer a művész úr a társalgóban azt mondta: amennyiben valamelyik rendező azt kéri Hamlettől, hogy a monológját úgy adja elő, hogy le kell jönni a lépcsőn, akkor jó, ha a színész régebben bonviván volt. A bonvivánnak pedig úgy kell lejönni a lépcsőn, hogy közben nem nézi, hová lép. Az operett mind színésznek, rendezőnek, írónak egy nagyon jó iskola. Arra is büszke vagyok, hogy az operettet – bár a műfajt magát a franciák találták ki, de – magyarországi zeneszerzők emelték igazán a magasba. Külföldön, akár Nyugaton, akár Moszkvában rajonganak a magyar operettért, csak nálunk „illik” lenézni. Emlékszem, hogy néhányan megpróbáltak lebeszélni az operettek rendezéséről, azt mondták, így soha nem ismernek el komoly rendezőnek. Nem bánom én az ilyen kritikákat.

(...)

A Magyar Fórum az egri Agria Nyári Játékok egyik médiapartnere. Egerben játsszák a már említett Csókos asszonyon kívül az Egri csillagokat, a Zrínyi 1566-ot, és a Fejedelmet is. Ezek a darabok mind önhöz köthetők. Mindegyiknek a rendezője, s az utóbbi kettőnek a szövegírója is. Miért érezte fontosnak, hogy Rákócziról és Zrínyiről rock-musical készüljön?

M.L.: Még 1992-ben kaptam felkérést arra, hogy Zrínyiről készítsünk egy rockoperát. Pécsett élünk, s a megyeszékhely közelében fekszik Szigetvár. Onnan jött a megkeresés erre a zenés darabra. Megírtam először a szinopszist, de végül abból nem lett semmi…Ezután vetődött föl az ötlet, hogy az Egri csillagok musicalt az egri várban, az eredeti helyszínen mutassuk be. Ez 2004-ben meg is történt, azóta minden nyáron játsszuk ezt a művet, s immár  380 ezren tekintették meg a darabot, de ebbe a nézőszámba a sikeres csíksomlyói előadást is beszámítottuk. Amikor felvetődött, hogy 2010-ben Pécs lesz Európa Kulturális Fővárosa, újra reménykedhettünk abban, hogy a Zrínyi-darab bemutatásra kerül. Sikeresen felbosszantottak, mert a szervezők egyetlenegy forint támogatást sem adtak.

(...)

Elnézést a profán kérdésért, de mekkora keletje van ma egy történelmi témájú zenés darabnak?

M.L.: Hatalmas erre a nézők igénye, s ezt egy példával igazolom. Az Egri csillagok tavalyi utolsó előadásán zsúfolt volt a nézőtér. Egy idős néni viszont mindenáron meg akarta nézni, kezében egy 20 ezres bankót lobogtatva. Szinte zokogott, s mondta, hogy egész évben erre spórolt. Természetesen ebből a pénzből több jegyre is futotta volna, s az is természetes, hogy ezután egy pótszékre ültettük a nénit, mint díszvendéget. A Zrínyi nézettségét pedig az mutatja, hogy 2009-ben csupán egy jegyet nem sikerült eladni az összes előadásból. Mi ezekkel a darabokkal nem csupán szórakoztatni akarjuk a publikumot, hanem hitet szeretnénk nekik adni. Azért elég nagy feladat volt a Zrínyi megírása, hiszen míg Egernél győztünk, addig Szigetvárnál csak az erkölcsi győzelem volt a mienk. A produkció honlapján található nézői üzenetek közt olyan is olvasható, amiben egy férfi leírja, csupán a felesége kedvéért ment el a darabra. Miért kell nekünk végignézni azt, hogy mi vereséget szenvedtünk? – tette föl a kérdést. A mű végén viszont katartikus élményekkel távozott. A darabnak nem is az a mondanivalója, hogy elvesztettük a csatát. Zrínyi, a jó hadvezér is pontosan tudta, hogy Szigetváron nem lehet nyerni. Minket az a kérdés izgatott: valaki miért vállalja tudatosan a halált? A premier előtt jöttek a médiumoktól, hogy pénzért reklámoznák a darabot. Amikor közöltem velük, hogy erre nincs forrásunk, rákérdeztek: ha ennyire nincs pénzük, akkor mi az értelme ennek a produkciónak? Mire azt feleltem: pont erről van szó; miért kell kilátástalan harcokba bonyolódnunk a nemes ügyekért? Szerintem pont a kitartás, a megvesztegethetetlenség annak a műnek az üzenete, melyben Balásy Szabolcs és Horváth Krisztán volt szerzőtársam.

Forrás: Színház.hu, miép.hu