nőInTime a Fogasházban

Az Ágens Társulat Fassbinder Petra von Kant keserű könnyei című filmje alapján alkotta meg ezt a produkciót. Az előadás szervesen illeszkedik az együttes korábbi bemutatóinak sorába, hiszen Az Iraés a Fatum után ez lesz a trilógia harmadik, záró darabja.

Három nő és a hatalom

Szereplője három nő. Hatalmuk van egymás fölött, de mindegyikük más miatt uralja a másikat. Mártírkodás, érzelmi zsarolás és apatikus hozzáállás tartozik az eszköztárukba, és bármelyikük bármelyikkel operál, ha úgy hozza a szükség. Tipikus női fegyverek, mondhatják most páran, és tényleg. Fassbindert sokan nőgyűlölőnek tartották ezért a filmjéért. 

Ám a német rendező ezt visszautasította. Ő érdekesnek találta a szebbik nemet, úgy vélte, sok reakciójuk csak elnyomásuk egyensúlyozására, védekezésképpen alakult ki. Vagyis saját bevallása szerint egyértelműen a nők mellett szólt alkotásaival. Ám ez 1972-ben volt. Vajon hogyan magyarázható ugyanez majdnem negyven évvel később? Ágens elmondja.

Interjúrészlet Ágenssel:

A honlapodon böngésző embernek a fotók láttán az lehet az első benyomása, hogy ezt a nőt valamiért vonzza a dekadencia, a különleges, egy kicsit perverz, nyomasztó világ. Mindenképpen egy sötét tónusú, szokatlan valami. Tényleg ez vonz? (Az énekesnő arcán kisebb döbbenet)

Ágens: Miért? Téged földbe döngölt az Ulixes?

Nem kimondottan - mondom kis gondolkodás után, - tulajdonképpen mosolyra húzódott a szám, és valami olyan fogalmazódott meg, hogy ez a csajszi itt megmutatott valami újat, amiből nem hiányzik a humor és a gondolat sem.

Ágens: A dekadenciát visszautasítom. Szerintem te összekevered a fájdalmat a dekadenciával. Igen, fájdalom van a darabjaimban, de ez bizonyos helyzetekben humorral van kezelve, ezen felül a fájdalom nem nyom le, hanem felemel, ha megérted, hogy pontosan hol és miért szól. Ez együtt jár egy mű élvezetével, bele kell mennem a felkínált átélés lehetőségébe, hogy aztán a saját tapasztalati rendszeremnek megfelelő információkkal keveredjek ki belőle. Egyébként a művészet gyönyörére hajtok, máskülönben nem érdekel. A létrehozási körülmények, na azok húzósak. Itt már beszélhetünk romlásról, közönyről, romlottságról, aljasságról, átgondolatlan döntésekről és sok egyéb körülményről. De ez nem kerül be az előadásokba.

Teljesen új itthon, amit csinálsz. Mennyi idődbe tellett, amíg megtanultad a rengeteg ítélkező kritikát csupán elolvasni, és nem hagyni magad befolyásolni általa?

Ágens: Amíg nem tudod, ki vagy, mit akarsz pontosan, amíg nem tapasztalod meg alaposan, hogy mit vállalsz, és hogyan fejezd ki magad, addig a külső kritika beletapos a földbe és ekkor még minden számít, minden vélemény. Amikor belül már valamelyest tiszta a kép, akkor a világ már csak külvilág marad. Előfordult már, hogy a kritikussal párhuzamosan ugyanazok a problémáink voltak az előadásommal (Tenebrae). Ez pedig visszaigazolás volt arra nézve, hogy hogyan lépjek tovább, még ötleteket is adott. Sajnálom, hogy nem köszöntem meg neki. Dolgozni kell, benne lenni a darabokban. Ennyi. Egy idő után a darab úgyis átveszi a hatalmat fölötted. Ő irányít téged.

nőInTime

Fassbinder Petra von Kant keserű könnyei c. műve alapján

Nő 1. – Ágens

Nő 2. – Bakos Éva

Nő 3. – Madák Zsuzsanna

Közreműködik:

Stollár Xénia viola da gamba

Kallai Nóra viola da gamba, cselló

Lenz Tünde videótechnika, filmek

Szövegek: Ágens

Jelmez: Béres Móni

Rendező: Ágens