Cecily O'Neill világhírű drámapedagógus és színházi szakember 2011. augusztus 25-26-án kétnapos nyilvános workshopot tartott Budapesten a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ szervezésében. O'Neillt a folyamatdráma módszertanának kidolgozójaként tartják számon, világszerte vezet a színházi előadások szerkezetéhez, de a résztvevők aktív bevonásával zajló színházi eseményeket. Erről beszélgetett vele Bethlenfalvy Ádám.
- Ön egyfajta színházként definiálja a folyamatdráma műfaját. Miként tudná színházértő emberek számára meghatározni ezt a műfajt?
Cecily O'Neill: Azt hiszem, az improvizációt minden színházértő ismeri. A folyamatdráma egyfajta meghosszabbított improvizáció. Az improvizációval szemben azonban nem az a célja, hogy egy pillanatban rejlő lehetőségeket játsszanak ki vagy nevettessenek, poénra futassanak ki egy jelenetet, hanem az improvizációk segítségével egy hosszabb epizódsort dolgozunk ki, amely véleményem szerint, nagyon hasonlít egy színházi eseményhez. Egy erős momentumból kiindulva, egymást követő, de különálló epizódokat állítunk fel, amelyek egy része improvizáció, más elemei viszont kidolgozott, megtervezett jelenetek, hangjátékok, esetleg a reflektálásnak más, akár írásos formái. Ezeknek nincs a játékon kívülálló nézője, azonban a résztvevők gyakran válnak egymás vagy a saját játékuk szemlélőivé. Mindig valamilyen fontos eseményt járunk körbe, és ha reflektálunk erre, akkor az is a játék – a történet – keretein belül történik.
- A résztvevők éppúgy lehetnek gyerekek és felnőttek is?
Cecily O'Neill: Így van. És általában az egész csoport végig részt vesz, dolgozik. Tehát nem egy-két embert nézünk, ahogy improvizál, hanem a csoport minden tagja kap szerepet. Gyakran egész csoportos improvizációval indul a játék, amelyben a csoportvezető vagy tanár is szerepben van, és így indít el egy olyan helyzetet, ami valamilyen feladatot vagy felelősséget hárít a csoport tagjaira, akik egy történet alkotóivá és részeseivé válnak.
- Miért fontos, hogy benne legyenek ők is a történetben, hogy ők is alkossák ezt a színházi eseményt?
Cecily O'Neill: Általában a fiatalok vagy kívülálló nézők lehetnek a színházban, vagy nézők számára készítenek színházi előadást. Ha nézők, akkor viszonylag szűk mozgásterük van, ha pedig előadást csinálnak, akkor ahhoz szükséges némi bátorság, különböző készségek és vágy, hogy nézők elé álljanak. Mivel a folyamatdrámában nincs a külső szemlélő okozta nyomás, mindenki a saját akarata és tempója szerint léphet be a fiktív világba. Ezt a vezető teszi lehetővé egy általánosabb szerep felkínálásával. Ezek a szerepek nem válnak karakterekké, inkább lehetővé teszik, hogy a játszók bekapcsolódjanak az alakuló eseménybe.
- Miért jobb ez, mintha nézők lennének?
Cecily O'Neill: Nem gondolom, hogy jobb, csak másmilyen. Egy átgondolt és minőségi, gyerekeknek szóló színházi előadás rendkívül jó dolog. A különbség az, hogy ott kívülről nézhetik az eseményt, a folyamatdrámában viszont ötleteikkel maguk is alkotóivá válhatnak az eseménynek, felelősségük lesz a történések kapcsán, hiszen döntéseket hoznak, melyeknek következményei lesznek. Viszont az események formájával kapcsolatos felelősség a vezetőé, ő határrozza meg, hogy épp milyen epizódon dolgozzunk, milyen színházi formák segítségével, hogyan gazdálkodjunk az idővel és hasonlók. A tartalmat viszont a résztvevők kínálják, az elején még a tanár köti meg a szituációt, de ahogy halad előre a történet, úgy veszik át fölötte a hatalmat a játszók.
- És mit kíván a folyamatdráma a vezetőtől? Tanárról beszélünk egyáltalán vagy művészről?
Cecily O'Neill: Bármelyik lehet. Jó, ha egy olyan alkotó emberről beszélünk, akinek alapos színházi ismeretei vannak, a színház elemeit és a drámairodalmat jól ismeri. Hiszen ez fogja majd meghatározni, hogy milyen döntéseket hoz, a résztvevők által kínált ötletek közül mit választ, vagy milyen helyzeteket alakít ki, illetve milyen formákat kínál a feldolgozásra. Jó viszont, ha rendelkezik azzal a tulajdonsággal, ami sok nagyszerű tanárnak megvan, hogy meghallja, mit mondanak a diákok, és tud arra építeni, megtalálni benne azt, aminek fontossága van. Az igazán jó tanárok tényleg jelen vannak a teremben, részesei annak, ami ott történik, és nem pusztán levezénylik azt, amit előre kitaláltak. De a jó művészek is ilyenek. Azt hiszem, a nyitottság a legfontosabb.
- Az utóbbi héten a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ szervezésében Magyarországon dolgozott színházi szakemberekkel és pedagógusokkal. Hogy látta, mi jelenti számukra jelenleg a legnagyobb kihívást?
Cecily O'Neill: Ha tanárokról beszélünk, akkor azt hiszem, ugyanaz, ami máshol is a világon. Kevés az idő, a tanmenet szűk kereteket szab, és tudásátadásra alapul az oktatás. Viszont úgy láttam, hogy Magyarországon erős gyerek- és diákszínjátszó mozgalom van, aminek erős szervezetei vannak. Remek lehetőséget biztosítanak az ilyen csoportok, hogy valóban közös alkotás jöhessen létre, ami új megismeréshez vezet. Hiszen minden alkotás egyben megértési folyamat is. A folyamatdráma eszközeivel a résztvevők határozhatják meg a történet tartalmát, és így azt is, hogy mit akarnak vizsgálni a közös alkotás során.
- Köszönöm!
Dr. Cecily O'Neill rendezőkkel, színészekkel, pedagógusokkal és gyerekekkel dolgozik szerte a világon. Workshopokat vezet, kutat és konferenciákon ad elő. Rezidens dramaturg a New York Universityn. Az Aranyalma című darabját nagy sikerrel mutatta be az ARK Cultural Centre for Children a Dublini Színházi Fesztiválon 2008-ban. Rendezett a winchesteri Chesil Színházban.
Állandó művészeti tanácsadóként dolgozik a nemzetközileg elismert Unicorn Children's Theatrenél, és rendszeresen hívják külső opponensként tudományos fokozatok védésére az Egyesült Királyság és más országok egyetemeire. Vendégelőadóként dolgozik számos rangos egyetemen: Central School of Speech and Drama, University of London, New York University, University of British Columbia. Számos nagyhatású könyv szerzője.
Fotó és felhívás: http://kerekasztalszinhaz.hu/
További információ: Kerekasztal Színház – kerekasztal@kerekasztalszinhaz.hu, +36 30 274 90 66
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.