A Színház.hu szerkesztősége jókedvvel és kíváncsian várja az évadot, melyet egy kérdésfelvetéssel nyitunk: Kell-e színház?
Meg vagyok győződve, hogy nemcsak az hamis, amit én mondok, hanem az is, amit majd ellene mondanak. Mégis el kell kezdeni beszélni róla, az igazság az ilyen tárgynál nem középen van, hanem körös-körül, mint egy zsák, amely minden belegyömöszölt új véleménnyel megváltoztatja a formáját, de egyre szilárdabb lesz. (Musil)
Rendszerváltozás van a színházban minden évadban
„Rendszerváltozás van a színházban minden évadban. Új direktor érkezik új rögeszmékkel, újdonatúj színházelméletekkel és stílusirányultsággal, vadonatúj talpnyalógárdával.” "...és a színésznek mégis játszania kell. Munkához kell férnie, játszanivalóhoz. Kiharcolandó önmaga fölmutatásának alkalma. Rendszerváltozás van a színházban minden hónapban, amikor új darabot kezdenek próbálni és a színész megharcol évei számával, a szerepkörből kiöregedéssel. Bénán is köteles elhitetni: jókedvében dupla szaltót ugrik akár a színészbüfében is. Rendszerváltozás van a színházban minden este már csak azért is, mert hogy estéről estére más és más fáradt és fásult nézők gyűlnek egybe a székeken – különféle akaratokat, ízléseket, kívánalmakat legyőzve a színésznek egyformán kötelessége elbűvölni a közönséget.”
Kell-e színház?
"Színházra nincs szükség. Nem hasznot hajtó termelőüzem. Hosszútávon csak ráfizetni lehet, pénzt keresni vele nem. A színház – szemben az ötvenes évek ábrándjaival- nem növeli a termelékenységet, nem fokozza a munkakedvet.
A színházzal mindig csak a baj van. Ha rosszul működik: azért. Ha jól, hát azért, mert nem hízeleg a társadalomnak, hanem pontosan tükrözi az ábrázatát.
A színhház az államháztartás fényűzése. Nem népszórakoztató eszköz, látjuk nap, mint nap: más médiumok alkalmasabbak erre a célra. Egy társadalom nélkülözheti a színházat, de csak abban az esetben, ha nem gondol holnapjára.
Lorca szép és szenvedélyes szavai szerint: “A színház az egyik legkifejezőbb és leghasznosabb eszköz egy ország építésére. Légsúlymérő, amely egy ország nagyságát, vagy hanyatlását jelzi. A finom érzékenységű és minden ágában – a tragédiától a bohózatig- jól irányított színház néhány év alatt képes megváltoztatni egy nép fogékonyságát. Ám a lezüllesztett színház, ahol a Pegazus szárnyait patái helyettesítik, egy egész nemzetet tud közönségessé tenni és elaltatni.”
Hibalistánk növelhető volna. Közelebb akkor sem kerülnénk a megoldáshoz, hiszen nem a színházról, a társadalomról van szó. Emeljük föl a fizetéseket? Kövérebbek lesznek a színészek, tehetségesebbek nem. Építsünk más színházépületeket? Nem változna bennük a játék. Legyenek más színházigazgatók? Próbáltuk. Volt már majdnem mindenki. Új színházi struktúrát szervezzünk? Ez már az új színházi struktúra".
Forrás: MGP/ Hogyan csináljunk rossz színházat?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.