Solymosi Tamás a Magyar Nemzeti Balett igazgatója

A Színház.hu biztos forrásból tudja, Solymosi Tamás lett a Magyar Nemzeti Balett megbízott művészeti igazgatója. "Nem bírom magam körül a rendetlenséget, utálok elkésni, mindenhová előbb érek oda. Mindenben fegyelmezett vagyok" - nyilatkozta korábban a táncművész.

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház frissen kinevezett igazgatója korábban már nyilatkozott arról, hogy Solymosi Tamást nevezné ki a Magyar Nemzeti Balett élére.

Rövid életrajz

Solymosi Tamás tanulmányait a Magyar Táncművészeti Főiskolán végezte (1990-ig; mestere Dózsa Imre volt), majd Leningrádban, Moszkvában és Monte-Carlóban folytatta.
Diplomája megszerzése után szólistának szerződtette az amszterdami Het National Ballet, majd Rudolf Nurejev meghívására Ausztráliában turnézott. 1992-ben az Angol Nemzeti Balett, 1993-ban a bécsi Állami Opera balettegyüttesének vezető szólistája volt.
A világ számos jelentős balettegyüttesébe meghívták vendégszereplésre, fellépett a Bajor Állami Operában, a Berlini Állami Operában, a Chilei Nemzeti Balett együttesében, a Moszkvai Nagy Színházban, a Finn Balett (Helsinki) és a Szent Károly Színház (Nápoly) együttesében
Vendégművészként rendszeresen fellép a Magyar Állami Operaházban.

Interjú Solymosi Tamással - Részlet:

Mi volt az, ami a MET-ben megkülönböztette a többi nagy táncostól, a színlapon kívül honnan lehetett tudni, hogy ma este Solymosi Tamás táncol?

Sok erőm van, és nagyon sok energiát viszek az előadásba. A férfiszerepeket gyakran líraibban adják elő. Én még a harmadik felvonásban is szétrúgom a színpadot. Így aztán New Yorkban is többször zúgott a nézőtér. És amikor négyezer ember állva tapsol, azt hallani leírhatatlan érzés.

Ez önnek nem új, hiszen sokszor lépett fel Moszkvában, a Bolsoj színpadán, ahol az a természetes, hogy előadás közben is tapsol, ünnepel a közönség.

Igen, Moszkvában ez tradíció. Az azonban meglepő volt számomra, hogy a MET közönsége is ennyire emocionális. A szenvedélyes tetszésnyilvánítás jó hajtóerő, ilyenkor az ember még jobb akar lenni, még nagyobbat ugrik...

...majd pedig lemond erről az élményről és nem vállalja az utolsó két előadást.

Az egyik nap az üres színpadon gyakoroltam. Nem vettem észre, hogy felmosták, és még nem száradt fel teljesen. Elcsúsztam egy vízfolton, megsérült a talpam. Tudtam, hogy ilyen fájdalommal képtelenség 200 százalékon teljesíteni. Alább meg nem adhattam.

Inkább vállalta a kockázatot, hogy nemet mond a világ egyik legrangosabb társulatának?

Megértették. Az együttes befogadott, az igazgató, aki egyben koreográfus is, szeretett velem dolgozni, s jövőre visszahívtak. Májusban, a következő tavaszi balettszezonban négy szerepet táncolok a Metropolitanben: a Hattyú, Manon, Kalóz, Rómeó.

New York után Japán következett volna, de ön "kiszállt" Balatonföldváron.

A sérülés miatt kellett lemondanom azt az előadást is. Nem bántam. Az elmúlt években összesen ha három hetet pihentem, nagyon hiányzott már a teljes kikapcsolódás, a Balaton, hajnali pecázások. Akkor kelek, amikor akarok, esténként lovak, kutyák. Ha ennyire pörög az ember, ha éveken át minden energiáját felemészti, akkor időnként fizikailag és lelkileg is fel kell töltődnie.

A boldog lustaság nem puhítja el az izmokat, nem gyengíti a kondíciót?

Erre is szükség van. Aztán újra jön a kemény munka, a felkészülés. Ha klasszikus szerepre készülök, igyekszem úgy intézni, hogy visszamehessek Moszkvába, a Bolsojba, ahol hihetetlenül nagy mesterektől tanulhatok. Ott nem lehet csalni. Azonnal észreveszik, miben vagy gyenge, nem tudod takargatni a hibáidat. És hatalmas szívvel dolgoznak. Ha pedig Magyarországra érkezik egy-egy nagymester, akitől el akarom tanulni azt, amit csak ő tud, úgy szervezem az életemet, hogy itthon legyek. Időnként pedig a magam mestere vagyok. Beállítom a videókamerát a próbaterembe, és gyakorolok. Visszanézem. Nem jó? Akkor újra és újra végigcsinálom.

Nem kibírhatatlanul magányos élet ez?

 Társulati tagként tizennégy évet dolgoztam külföldön, a szálloda, a próbaterem és a színpad háromszögben éltem. Az volt az igazi magány. Senki sem kérdezte meg, hogy vagyok, nem hívott meg egy teára. Ezért is jó, hogy szabadúszó lettem. Amikor csak tehetem, itthon vagyok a családommal, a barátaimmal. Innen intézem a dolgaimat, és csak az előadásokra utazom el. Igaz, a szabadságnak ára van. Mindig gondoskodni kell a meghívásokról, fellépésekről, nekem kell megszervezni a próbákat és balettórákat.

Gyakori, hogy egy táncos szabadúszóként önmagát menedzseli?

Nem. Nehéz váltani, otthagyni a társulat jelentette biztonságot. De én nem bántam meg. Most azt gondolom, bárcsak ne négy éve, hanem már korábban döntöttem volna így. Először nagyon nehéz volt, tapasztalat híján rossz ügynököt választottam. Nem is mentek a dolgaim. Így aztán a magam menedzsere lettem, kitanultam ezt is. A sikerek meghozták a profi ügynököket. Sorra jelentkeztek, hogy képviselnének. Most kettővel dolgozom, az egyik New Yorkban, a másik Finnországban van. Az e-mail világában teljesen mindegy, hogy földrajzilag hol tartózkodnak.

(…)

Valaki azt mondta önről, hogy megszállottan fegyelmezett.

Ehhez az élethez erre van szükség. De nekem megy - bak vagyok. Nem bírom magam körül a rendetlenséget, utálok elkésni, mindenhová előbb érek oda. Mindenben fegyelmezett vagyok.

A teljes cikk itt olvasható.

A Solymosi Művészeti Akadémiáról:

Budapest egyik legszebb útján, az Opera tőszomszédságában található a Solymosi Academy of Arts. Halkan kiszűrődő zene a hatalmas üvegajtók mögül, ahol szigorúan egyenruhába öltöztetett lányok gyakorolnak, napi rendszerességgel. Miért pont így, miért pont itt az Andrássy 45. alatt?

Miért pont itt? Egyrészt, úgy gondolom, fontos a szép és kulturált környezet. Másrészt, közlekedés szempontjából sem elhanyagolható, hogy hol helyezkedik el egy iskola. Miért pont így? Ezzel az intézménnyel igyekszem visszaállítani a régi polgári neveltetés hagyományait, mely manapság nehezen fellelhető. Azt gondolom, az említett egyenruhának több funkciója is van, de ami a legfontosabb: az iskola területén és a termekben  mindenki egyenlő!

Egy nagy álom, mely végre valóra vált, vagy egy hirtelen jött lehetőség, amit nem hagytál veszni?

Egy régi álom, mely más formában valósult meg, mint ahogy azt egy évvel ezelőtt gondoltam volna. Nagyon sok évet éltem külföldön, és amit láttam, tanultam, mindenképpen a magyar gyerekeknek szeretném továbbadni. Imádok velük foglalkozni, de nehezen találtam olyan intézményt ahol ezt a saját elképzeléseim szerint tehetném. Ahhoz, hogy mindezt létrehozzam, a táncos életem egy részét kellett feladnom.

Te is tartasz órákat, vagy „csak”, mint szakmai vezető vagy jelen? Kik tanítanak melletted?

Minden délután tartok órát  két osztálynak is az Akadémián. Mellettem még, olyan tanárok tanítják a növendékeket, mint Takáts Noémi (képességfejlesztő), Szalai Ágnes (versenytáncos), Kelemen Katalin (hip-hop), Csonka Zsuzsa (ének). Valamint folyamatosan egyeztetünk, olyan elméleti tárgyak oktatásával kapcsolatban, mint a tánctörténet, zenetörténet, művészettörténet.  Nem elhanyagolható, hogy iskolánk állandó tagja Hatala Boglárka, gyógytornász. Az akadémia mellett elindítottuk a Solymosi Dance Centert, melynek keretében számos táncstílus elsajátítható neves magyar mesterektől. (Budai László, Hámor Jocó, említett Kelemen Katalin, Király Béla, Barczi Laci, Laki Jani, Hajdú Marcsi, Várnagy Kristóf)

Bizton állíthatom, hogy a tánc szerelmeseinek egy álomhelyszínt hoztál létre. Az épület, a falak, a berendezés, mind tükrözik azt a klasszikus életérzést, mely elengedhetetlen egy effajta művészeti intézményhez. Mi az a több, a táncon túl, amit kapnak Tőled a növendékek?

A tánc szeretetét csak növelni szeretném tanítványaimban. Jól tudom, hogy nem válhat mindenkiből klasszikus balerina, de nem is ez a cél. A legfontosabb, megtalálni mindenki számra azt a táncstílust amiben tehetséges, amiben örömét lelheti. Fontosnak találom, hogy a velem dolgozó mesterek hasonló elveket valljanak a tanításról, mint én, hiszen a gyerekek lelkét nem összetörni, hanem építeni kell!

Forrás: Színház.hu, Alexandra, eventpoint.blog.hu