Száz éve született Benedek Tibor

Száz éve, 1911. szeptember 16-án született Benedek Tibor színész, konferanszié, az egykor oly népszerű kabaréfigura, Zacsek megszemélyesítője. 

Az indulás éve

Édesapja kereskedelmi utazóügynök, s fiát is erre a pályára szánja, s ezért íratja kereskedelmi iskolába Tibort. 1929-ban érettségizik a Kertész utcai Kereskedelmi Iskolában, és a megtakarított zsebpénzén beiratkozik az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájába. (Akkoriban felvételi vizsga nélkül, kizárólag a tandíj befizetése ellenében iratkozhat be bárki az iskolába, hogy igazán színész legyen valaki, az persze nem itt dől el...) Édesapja tudomásul veszi a fia döntését, de az édesapa kérésére a nevét Benediktről Benedekre változtatja. A színészképzőben már mint Benedek Tibor szerepel, a hivatalos okmányokon 1929 szeptemberétől. Törzs Jenő osztályába kerül, és hamarosan Törzs egyik kedvencévé válik az igyekvő, tehetséges fiatalember. Külön, a tanórák után is foglalkozik vele. A gyakorlott színészóriás fedezi fel Benedek Tiborban a szatírára, a komikumra való hajlamot, s vizsgaelőadáson a "Cyrano" egyetlen komikus szerepét osztja rá, a bolondos cukrászmestert. Az előadást látja az érsekújvári Színház igazgatója, Fodor Oszkár, s Újvárra szerződteti az ifjú színészt.

1957. június 17. Vidám jelenet a televízió Csak könyvsorsjeggyel! című adásából, melyben egy bemondósorozást figuráztak ki. A képen: Lórán Lenke (b, háttal), Tompa Sándor (b2, ül), Váradi Hédi (k, ül), Benedek Tibor (j, ül) a háttérben a Holéczy együttes. A Fővárosi Operettszínházban ez volt a Magyar Televízió később oly sikeres műsortípusának, a vetélkedőknek első, kísérleti adása, melyet Bednai Nándor rendezett, a játékmester Horváth Tivadar volt. 

Budapesten

1931 júliusától fogva 1934 augusztusáig az Érsekújvári Színház tagja. Kicsi és nagy szerep, vígjáték, dráma, zenés darab, próza egyaránt várja, színészi pályájának igen jó próbakövei ezek az évek. Rövidesen Érsekújvár kedvence, szeretik és tisztelik itt. Azonban Benedek Tibor Pestről álmodik, az igazi megmérettetések, a nagy színészek és kollégák közelségének helyszínére, s így sikerei csúcsán felbontja a szerződését Érsekújváron, és Budapestre megy annak ellenére, hogy semmiféle szerződés itt nem várja. Sokfelé próbálkozik, kevés sikerrel, mert színészként állástalan marad. Egy hirdetésre jelentkezvén felvételt nyer a nagy hírű és előkelő mulatóba, az Arizonába dzsesszénekesnek. Négy esztendőn keresztül énekel angolul, magyarul táncdalokat, gyakorta a tulajdonos és zeneszerző, Rozsnyai Sándor zeneszámait. A későbbi angol király, VII. Edward - akkor még walesi herceg - budapesti látogatása alkalmával az Arizonában felfigyel Benedek Tiborra, s külön ajándékkal kedveskedik másnap az énekesnek, a vele angolul folyékonyan jól beszélő színésznek. 1938-tól fogva nem léphet színpadra a kialakuló politikai helyzet miatt. A frissen életbe lépő törvények lekergetik a pódiumról, és Rozsnyaiéktól. Álnéven ügynöki állást vállal, mert hivatalosan senki sem alkalmazhatja, de édesanyja és a maga eltartása végett munkára, valamilyen állandó jövedelemre van szüksége. 1941-ben megnősül.

A nehéz esztendők

1942 szeptemberében munkaszolgálatra kap behívót, és a Szovjetunióba viszik. Tehetségének köszönhetően századának ő a "művész ura", és dalaiért, énekszámaiért cserébe nem bántalmazzák a gyenge fizikumú Benedek Tibort, és talán a "kiemelt" bánásmód révén épségben sikerül 1945-ben hazakerülnie. 1946-ban megszületik fia, Miklós, aki később édesapja nyomán szintén a színészi pályát választja. Hazatérte után nem sokkal tisztviselőnek áll a Polgármesteri Hivatalba, hogy családját el tudja látni, amelyet bár nem szívesen, de több mint két esztendőn keresztül végez nagy pontossággal, figyelemmel; tudniillik egy színész számára nincs nagyobb csapás, mint amikor a közönséget ki kell iktatnia az életéből. A Művelődési Minisztérium szervezésében utazótársulat jön létre Magyar Múzsa néven, amelynek tagja lesz Benedek Tibor is, 1948-ban. Két esztendőt tölt el gyárakban, vidéki kultúrotthonok deszkaszínpadain szerepelve, de sokesztendős kihagyás után ismét színészként, és ez számára mindennél fontosabbnak tűnik ekkor. A Magyar Rádió társulatába kerül 1950-ben, ahonnét rövidesen a Kamara Varieté hívja tagnak. A Varietét rövidesen áthelyezik, s 1951-ben politikai kabarét hoznak létre a Révay utcában Vidám Színpad néven. Ennek a színháznak alapító tagja, olyan neves és híres művészek társaságában, mint Salamon Béla, Kellér Dezső, Komlós Vilmos, Kazal László, Kibédi Ervin. Korábban kabaréban korábban egyáltalán nem játszott, ám csakhamar megtalálja a "Benedek Tibor-i", senkivel sem összetéveszthető hangját, játékstílusát itt a Vidám Színpadon.

1956. október 6. Benedek Tibor Molnár Ferenc: Olympia című vígjátékának próbáján a Petőfi Színházban

Jellegzetes, nazális hangját a közönség nevetéssel és tapsviharral jutalmazta, különösen, ha elhangzott a várva várt refrén: "Így van, Cicvarek?" Legendás szócsavarásai, szórövidítései voltak, az ő "találmánya" a nyelvészeket megbotránkoztató, de a köznyelvben is meghonosodott mibul, problema és példul szavak.

A Vidám színpadi évek

Benedek önálló műfajt teremt lassan a kabaréban. 1954-ben például a szemináriumi előadásokat karikírozó kabaréjelentében kitalál magának egy stílust, amely pillanatok alatt népszerűvé teszi országszerte. Nyugodt és higgadt, sőt megfontoltan mondott mondata: - "Van probléma? (Elvtársak)" - egy csapásra szállóigévé válik, s a feleletül felhúzott kétértelmű válla is hozzátartozik a jelenet zseniális voltához. A "sorok közötti olvasás" Kellér Dezső-i időszaka ez, amikor gondokról, bajokról nyíltan nem lehet beszélni, sőt... ekkor felhangzik a sokat sejtető Benedek Tibor-féle kérdés: - Miért? Van probléma, elvtársak?

Sikerei csúcsán

Elhagyja a Vidám Színpadot magasabb gázsi fejében, s a Petőfi Színházhoz szerződik. A "Svejk"-ben vezető szerepet játszatnának vele, de betegsége okán nem vállalhatja el. Így nem sokat szerepel itt, mert gyakran betegeskedik gyomorfekélyével, sőt egy ízben, 1958-ban, műtétre is sor kerül. A hosszas felépülését követően megváltozik személyisége. Az alapvetően derűs, optimista ember lelkébe beköltözik a félelem és a rettegés, mert gyógyíthatatlan betegnek gondolja magát. (Nem volt az!!) Koplalni kezd, alig eszik, kíméli magát, hosszabb előadásokon nem vesz részt, kerüli a beteg, náthás kollégákat. A rövidebb jelenetek eljátszása végett visszamegy a Vidám Színpadra, ahol külön a számára íratja meg Fejér István - a direktor - Nádasi Lászlóval a Zácsek jeleneteket. Nádasi szcenáriumába gyakran külön poénokat varázsol bele Benedek, s nemritkán átszabja az előadásra a jelenetet, magára alakítva az itt-ott lötyögő részeket. Rádiókabarék és televíziós felvételek sora, szilveszteri műsorok, legfőképpen azonban anyaszínháza, a Vidám Színpad zengi Zácsek pesszimista, kissé nazális véleményét a világról. "Igaz, Cicvarek?" - "ugyi?", "tantalusz" vagy itt van a "bájgli" esete karácsonykor és húsvétkor...

Váratlan fordulat

Szócsavarásai, szórövidítései, pesties elszólásai legendásak. A "problema", a "példul" szavak Benedek-találmányok. Korábban pedig Albert herceget alakítja Molnár "Olympiá"-jában, Dietrichsteint Rostand "Sasfiók"-jában, részeg polgárt Caragiale "Az elveszett levél" című darabjában. A kivételes műveltségű színész - több nyelven beszél, kedveli, sőt érti is a képzőművészet számos ágát, sok mindent tud az irodalomról - törzshelyén, a Luxor kávéházban előadás után sokszor hajnalig diskurál többek közt Kellér Andorral és Hatvany Lajossal. A Magyar Televízió önálló Benedek-műsor összeállításán dolgozik, a rádióban Ő talán az egyik legnépszerűbb komikus akkoriban, színházában felkérik, hogy az őszi műsorban mint Zácsek konferálja a műsort végig, amikor ő élete befejezése mellett dönt, két nappal 52. születésnapja után.

A döbbenet hosszú idő alatt oldódik

Halála mindenkit lesújt, családot, kollégát, nézőket, átlagembert, és értetlenül, megrendülten konstatálják a megmagyarázhatatlant. Szorongásai, félelmei, magánélete a nagyközönség számára nem ismeretesek, s a publikum megértő szeretete ma fia színpadi játékában nyer föloldozást. Sokak élhettek át torokszorító pillanatokat, amikor majd harminc év múltán felhangoztak a régi "Igaz, Cicvarek?" - mondatok zavarba ejtő hasonlósággal, fia: Benedek Miklós jóvoltából. Miklós nagyjából annyi idősen mondja el a Nádasi-szövegek mai változatát, mint azt édesapja tette oly sok évvel azelőtt. A nagyközönség ritkán élheti át az idő megtréfálásának üdítően felemelő élményét.

Forrás: Színészkönyvtár