Mire készül a Szputnyik? - A magyar egészségügytől Agatha Christie-ig

A Szputnyik Hajózási Társaság és Viselkedéskutató Intézet és Labor is megnyitotta az évadot. Ketten távoztak a társulattól, Hajduk Károly érkezett a csapatba a Katona József Színházból. Bodó Viktor Mainzban rendez, itthon Gigor Attila kezdett munkába. A Szputnyik repertoáron tart régi produkciókat, de új előadásokkal is készülnek. Utánajártunk terveiknek. Cikkünkben Attila is mesél...

SZUTNYIK TÉNYEK:

"Augusztus 20-án megtartotta évadnyitó társulati ülését a Szputnyik Hajózási Társaság a MU Színházban, 22-én pedig egyszerre két darab próbái is elkezdődtek: Bodó Viktor Mainz-ban, Gigor Attila Budapesten kezdett dolgozni a két részre osztott társulattal. Téby Zita és Pető Kata távozott a társulattól. Mindkettőjüknek sok sikert kívánunk! Új tagként viszont hozzánk szerződött Hajduk Károly a Katona József Színházból" - közölte a Szputnyik.

Ebben az évadban továbbjátsszák a Kockavetőt, ahol Téby Zita szerepét Hay Anna veszi át (így ezentúl nem csak Luke Rhinehart titkárnőjét, hanem feleségét is ő fogja játszani). A budapesti előadások mellett sok meghívást is kapott a társulat, a vendégszereplésekről, egy moszkvai, egy bogotai és egy prágai fesztivállal tárgyalnak.

Szeptembertől újabb középiskolákba indulnak osztályterem-színházi előadásukkal, az Antigonéval, amiben Iszméné szerepében Pető Katát és Szabó Emíliát felváltva láthatja majd a közönség. A tavaszi Bálint Ház-beli kísérleti felnőtt előadás alapján úgy gondolják, érdemes az előadást felnőtteknek is játszani, de minden alkalommal osztályteremben és a feldolgozó foglalkozással együtt. A részletekkel (időpontok, helyszín) hamarosan jelentkeznek!

A tavaly Graz-ban bemutatott A Mester és Margarita előadásuk, melyet az évadban 17 alkalommal láthatott grazi közönség meghívást kapott Moszkvába.

A kölni közös koprodukcióban készült Vinnai András darabot (A férfi a 2-es asztalnál), melyet tavaly 15 alkalommal játszottak, a nagy sikerre való tekintettel az idei évadban is továbbjátsszák Kölnben.

MIRE KÉSZÜL A SZPUTNYIK? - A magyar egészségügytől Agatha Christie-ig

A Szputnyik új bemutatókkal is készül idén, kettőt Magyarországon, kettőt külföldön tartanak. A készülő előadásokról a Színház.hu is részletesebben beszámol majd.

Halál az Orient Expresszen (Agatha Christie után szabadon)

rendező: Bodó Viktor

játsszák: Ulrike Beerbaum, Verena Bukal, Monika Dortschy, Jost Grix, Hajduk Károly, Lorenz Klee, Koblicska Lőte, Philip Kugler, Lisa Mies, Andrea Quirbach, Mathias Spaan, Tóth Simon Ferenc, Gregor Trakis

bemutató: 2011. szeptember 22. Winterthur, október 13. Mainz

Tom Stoppard: Rosencrantz és Guildenstern halott

rendező: Gigor Attila

játsszák: Czukor Balázs, Fábián Gábor, Hay Anna, Jankovics Péter, Lajos András, Molnár Gusztáv, Szabó Zoltán, Székely Rozi

bemutató: 2011. október 22.

Shakespeare: Szentivánéji álom

rendező: Bodó Viktor

bemutató: 2012. január 14. Graz

Anamnesis (munkacím) – előadás a magyar egészségügyről

rendező: Bodó Viktor

bemutató: április 28. Katona József Színház

AZ A SZÍNHÁZ, AMI NEM TEREMT, AZ ROSSZ SZÍNHÁZ, NEM? - Gigor Attila színházról, Szputnyikról, Antigonéről

(...)

Gigor Attila: (...) Ez nagyon furcsa, hogy egyszer csak visszataláltam a színházhoz, vagy az hozzám. Azt érzem, hogy nulláról tanulok valamit, pedig még a filmről sem tudom azt mondani, hogy tudom. Csak ott legalább volt egy ilyen nagy sikerélmény, mint A nyomozó. Aztán jött Viktor felkérése. Vele mindig is szó volt arról, hogy valamit kellene majd együtt csinálnunk. Mikor megkeresett azzal, hogy diákoknak előadást készíteni, akkor azt éreztem, hogy ha erre nemet mondanék, akkor elmenekülnék valami elől, pusztán csak azért, mert félek tőle. Mert, hogy rettegtem – ezt már utólag elmondhatom. Nem hogy a színházhoz nem értek, de a pedagógiához még annyira se. Tehát hogy jövök én ehhez? De nagyon érdekelt, úgy gondoltam, hogy akkor már úgy bukjak bele, hogy megpróbáltam. És a parázós lelkialkatnak van egy olyan jó tulajdonsága, hogy közben meg nem tudod elengedni, muszáj foglalkozni vele. Úgyhogy belevágtam. Elkezdtük tavasszal próbálni az Antigonét. És nagyon sokat segített a csapat. Részemről ez jó találkozás volt, és megy a dolog, folyamatosan alakul.

Szputnyik: Miben különbözik az Antigoné az eddigi munkáidtól?

Gigor Attila: Teljesen más. Osztályteremben játsszuk, az előadás csak az első felvonás, és a második felvonás a drámapedagógiai foglalkozás. És a próbafolyamat alatt tényleg együtt történtek a dolgok, nem úgy, hogy én nem tudtam, hogy mit akarok, és a többieknek kellett kitalálni, de nem is úgy, hogy én megerőszakoltam őket.

Középen Gigor Attila

(...)

Szputnyik: Szerinted egy mai gyereknek tud érdekes lenni a színház?

Gigor Attila: Ma nem trendi, viszont kikerülhetetlen. Olyan ez, mint a zeneiparban: elvileg a letöltések nagyon megvágták a zenészek bevételeit, de az, hogy én Prágában meg tudtam nézni élőben Tom Waits-t, azt semmi nem adja vissza. Tehát ez az, ami miatt a színház soha nem tűnhet el. Hogy egy ember bejön a térbe, és ott, akkor, egyedüli és megismételhetetlen módon csinál valamit, ami bennem, mint nézőben, reakciókat vált ki. Ezt nem tudod máshogy elérni. Szóval nem tudok elképzelni olyan művéseti formát, ami föl tudja váltani az élő kontaktust, amit egy színész tud teremteni a színpadon.

Szputnyik: De a nézővel is tud kontaktust teremteni?

Gigor Attila: Az a színház, ami nem teremt, az rossz színház, nem? Muszáj.

Szputnyik: De mit értesz kontaktus alatt?

Gigor Attila: Onnantól kezdve, hogy gondolatot ébreszt, odáig, amit az osztályteremben próbálunk csinálni, hogy a gyerekek nélkül nem tudnánk megcsinálni az előadást. És én abban a színházban hiszek (és most nem a nézőbasztatásról beszélek), ahol a nézők aktív részvételre vannak felszólítva már csak azáltal is, hogy nyilvánvalóvá van téve, hogy mi most itt vagyunk a Kőrösy József utcában, a Szputnyikban, ti ide beültetek megnézni, ahogy a Jankovics Peti úgy csinál, mintha egy reneszánsz úr lenne, és mindannyian tudjuk erről a helyzetről, hogy ez egy mondvacsinált helyzet. Ha ez az „elidegenítés” mindig ott lebeg a szemünk előtt, és az én hitem szerint nem tud nem ott lenni, akkor a színház valami egészen egyedi hatással működik. Hogy játék. Tudjuk, hogy játék, és mégis úgy döntünk, hogy játszunk. Tehát együtt elfogadjuk a látszatvalóságot. Ha én azt mondom, hogy ez egy tengerpart, akkor a néző fejében születik meg, és ott lesz. Ha jó színházat csinálunk.

Hay Anna és Pető Kata az Antigonéban, Fotó: Tóth Simon Ferenc

Szputnyik: Ez a cinkosság a cél az új darabbal is, amit most kezdtél próbálni?

Gigor Attila: Igen, ezen dolgozunk Rosencrantz és Guildenstern halott című darabnál is, hogy egyértelmű legyen, hogy színházban vagyunk. A darab eleve így van megírva, hogy minden, ami történik a szereplőkkel, és minden, amit értelmezni próbálnak, az színházi formában történik. Fölállnak és eljátszanak helyzeteket. Erre kicsit rá is erősítettünk a példány kialakításánál. Tehát párbeszédes formában előadják, hogy mi történt, vagyis így próbálják megérteni. És ez a színháznak egy nagyon alapvető funkciójára világít rá: én szeretném megérteni, hogy mi történik velem, ezért történeteket követelek másoktól. Vagy történeteket próbálok mesélni másoknak, ezáltal értelmezve a helyzetünket, és talán kicsit élhetőbbé tenni az életünket.

A teljes beszélgetés itt olvasható.

Forrás: Színház.hu, Szputnyik