A régi nyár premierje Kaposváron: Koltai Róbert mesélt a darabról

A régi nyár az eladósorból már kiöregedett színésznő és az eladósorba beérett lányának kusza szerelmi történetei. Sok slágerzenével. Ma este bemutató Kaposváron, Kerekes Éva, Seress Zoltán, Koltai Róbert, és Ivancsics Ilona, valamint Czakó Julianna, Marofka Mátyás egyetemi hallgatók főszereplésével, Szabó Máté rendezésében.

Kaposváron a Csiky Gergely Színházban ma, azaz szeptember 16-án ismét felgördülnek a függönyök. A régi nyár című Békeffi-Lajtai darab premierjét Koltai Róbert, a zenés játék egyik főszereplője is nagyon várja. A bemutató kapcsán a készülődésről, kollégáiról és a zenés műfajról a Kapos Tv Korzó című reggeli műsorában mesélt.

A művész elárulta, hogy – bár korával nem hencegne – olyan szerencsés helyzetben van, hogy annak idején a József Attila Színházban láthatta a nagy sikerű operett legendás feldolgozását, azt az előadást, melyben Mária szerepét Törőcsik Mari alakította, Julit pedig Szerencsi Éva keltette életre. A mai napig élénken él benne A régi nyár évtizedekkel ezelőtti sikere és slágerei. A Csiky Gergely Színházban szeptember 16-án Koltai Róbert az öreg szélhámos karakterében lép majd színpadra, és mint mondja, tökéletesen kiforrott a darab, minden készen áll a bemutatóra. Ráadásul a rendező, Szabó Máté a 20-as évek legnagyobb operett-sikerét mai ízzel is átitatta, átformálta, ami még különlegesebbé teszi azt. A színész büszke arra, hogy ismét együtt szerepelhet Kerekes Évával, akivel már akkor együtt dolgozott, amikor a művésznő még csak gimnazistaként állt színpadon Kaposváron. Azóta az ország egyik legjobb színésznőjeként ünnepelhetjük.

Koltai szerint egy előadásnak akkor van értelme – függetlenül a műfajtól – ha katarzis van a végén, és ez az amit garantál A régi nyár kapcsán is.

Kerekes Éva így nyilatkozott szerepéről, Kaposvárról, az emlékekről:

"Az eltűnt idő nyomában Igyekszem a jelenben élni, és a múltnál épp' csak annyira elidőzni, amennyit megérdemelnek azok a dolgok, amiket el kell valahol helyezni. Ha például nem engedi valami, hogy továbbhaladjak. Amikor a múlt egyszer csak nagyon erősen jelen van, akkor azzal biztos van valami dolgunk. Az a bizonyos múlt, aki itt megjelenik konkrétan, "a régi nagy", "az igazi", hiszen Mária azóta egyedül van.

Az a kérdés, hogy mi maradt ki az elmúlt tizennyolc évben, és hogy mit lehet ezzel most kezdeni. Lehet-e ezen a ponton újra találkozni, vagy a hiány, a megéletlenség ezt nem engedi már meg. Ha egy szerelem húsz évre eltűnik, valami nem történik meg, és attól az ember lénye torzul. Ezzel szembe kell nézni: hogyan torzul az ember idegrendszere, a tűrőképessége, a szeretni-tudása. Mert valami lényegi dolog kimaradt, megszűnt az a csatorna, amin keresztül az ember meg tudná osztani azt, amit meg szeretne osztani. A szembenézés pillanata ijesztő, melengető, szomorú: minden együtt.

Vegyes érzésekkel vagyok újra Kaposváron: keveredik a gyerekkor a gimnáziumi évekkel. Egy visszatérésben sok fájdalom is van. Sok a "már nem az vagyok"-érzés. Sok az emelkedettség is, talán azt most még lenn tartom: "nehogy már itt elérzékenyüljek"... De azért furcsa, mik jutnak néha eszembe egy-egy utcáról. Ha mint magánember vagyok itt a városban, nem fordulnak meg a fejemben ilyesfajta gondolatok. Csak most... biztosan dolgozik bennem a szerep. Ha felelősség van az emberen, akkor másképp van jelen.

Színésznőség Folyamatosan van egy kontroll az emberben, ezért marad ki egy csomó mindenből az életében, mert tudat alatt van egy kis kamera, amivel folyamatosan figyeli saját magát. Én is mindent lefényképezek, ami érdekel. Ami nem érdekel, azt egyáltalán nem jegyzem meg, de vannak olyan események, amiknek minden részletére pontosan emlékszem. Igen, van ebben bizonyos kívülállóság, de ez mégis egy olyan kamera, amit az ember szeret. Ami kimarad az életben, azt a színpadon tudja megélni. Önirónia kell ahhoz, hogy ezen nevetni is tudjunk, ne csak sírdogálni. Mert ez az élet is teljes tud lenni, csak máshogy. Nem könnyű a természetünk. Mégis azt mondom, nagyon is egyszerű ez a "színésznőség". Egyszerűnek érzem, mert valamennyire már ismerem magamat: hogy szoktam nekiállni, hogy szoktam ütközni, hogy szoktam megijedni, sőt hogy szoktam varázsolni – aztán pedig hogy szoktam nagy levegőt venni, és megnyugodni.

Anyaság Mária elküldte a lányát Svájcba, hogy távol tartsa a színháztól, a férfiaktól. Itt is van egy fal, egy szigor, egy eltartás, ami szeretetlenségből fakad, mert ő nem éli úgy az életét, ahogy kellene: ez a lemondásokból, a "csak a színház"-ból fakad. Amikor az ember készül egy darabra, bemutatóra, akkor vak lesz és süket lesz – igen, ez egyfajta önzés. Amikor aztán a feladatát elvégezte, akkor jól érzi magát három percig, de holnap ugyanaz jön. Az élet és a színpad együtt van. Nincs olyan, hogy "ilyen vagyok itt, aztán meg olyan ott". Ugyanolyan vagyok mindenhol. Nyáron, mikor kicsit elkerülök a színházból, akkor megmutatkozik az a rés: "ilyenkor mi van, ki vagy te? mi vagy te? kik ezek itt körülötted? mi van, ha nincsenek nagy feladatok?" De később felszabadulok, és úgy érzem, hogy ki kéne szaladni a világból. Aztán vége a nyárnak, és kezdődik az évad megint.

Ha a gyerekeim azt mondanák, hogy ezt a pályát választják, én azt mondom: ha ez nekik azt tudja okozni, amit nekem, akkor nyomás!

Szerep Pofákat vágni mindenki tud. Így csinálni, meg úgy csinálni. De hogy azt nézőként el is higgyem... Na, ez a nehéz. Óriási különbség van a között, mikor valami megtörténik, és mikor úgy csinálunk, mintha megtörténne. Lehet tudni, hogy valami megtörténik vagy nem. Van olyan, hogy nem történik meg, mert elcsúszik valahol, de akkor is meg kell próbálni, mert különben nincs értelme. És olyankor nagyon álmos leszek: légszomj, álmosság tör rám, elveszítem az érdeklődésemet. De ha történik valami, akkor rögtön minden megtelik élettel. Amikor az emberek felmennek a színpadra, az életükről van szó. Én azonnal befejezném, ha nem lenne bennem az a vágy, hogy valamit megtudjak valakiről, magamról, egy darabról. Ha nem vagyok kíváncsi arra, amit csinálok, vagy akit megformálok, akkor nem lehet igazi pillanatokat adni.

Nem járkálok nagy könyvekkel, hogy kutassam az igazságot, és nem kelek föl reggel hatkor, hogy kifényezzem a tudatomat. Csak kíváncsi vagyok. És ezt elvárom másoktól is. Így tudok jól működni. Persze ehhez kell egy személy, aki kíváncsivá tesz. Nehéz kíváncsinak lenni, ha valaki úgy létezik, úgy működik, hogy az téged nem érint meg. Résen kell lenni, fülelni, figyelni, nem szabad bezárkózni, gyáváskodni. Én kíváncsi vagyok Máriára. Kíváncsi vagyok magamra. Ilyen egyszerű."

A régi nyár vendégművészei:

Kerekes Éva - Mária, híres színésznő

Kaposváron született. A Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szaka után 1988-tól a Radnóti Színház tagja, majd 1996-tól szabadfoglalkozású színésznő. 2011 óta az Örkény Színház tagja.

Díjai: Jászai Mari-díj (1991), Legjobb színészi alakítás MASZK különdíj (POSZT - 2002), Mensáros-díj (2005), Legjobb női alakítás MASZK különdíj (POSZT - 2006)

Érdemes művész (2009), Legjobb női főszereplő (POSZT 2010)

Néhány filmszerepe: A nyomozó, Szezon, Franciska vasárnapjai, Édes Emma, drága Böbe, Szamba.

"Az, hogy mikor jön el "a" pillanat, nem csak rajtunk múlik. Hogy felismerjük-e, és milyen tartalommal töltjük meg, az már rajtunk. Most eljött, felismertem, és közel harminc év tartalommal szeretném teljessé tenni. Gimnazistaként itt kaptam az egyértelmű élményt, ami nekem a Színházat jelenti. Itt születtem, itt éltem, amíg el nem indultam utamon. Most itt vagyok, és ez most fog megtörténni, ebben a pillanatban."

Seress Zoltán - Báró Jankovits János

Kiskunfélegyházán született. 1987-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem színész szakán. 1987-1992 a Vígszínház, 1992-1995 a Művész Színház-Thália Színház, 1995-1996 a Miskolci Nemzeti Színház, 1996-1998 a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, 1999-2000 a Szegedi Nemzeti Színház, 2000-2003 a Szolnoki Szigligeti Színház, és 2003-2007 a Bárka Színház tagja. 2008. március 1-től a Bárka igazgatója. Díjai: Jászai-díj (2000), Ararát-díj (a közönség szavazatai alapján, 2006), Ararát-díj (a közönség szavazatai alapján, 2007).

Filmszerepek: Goda Krisztina: Csak szex és más semmi, Kamondy Zoltán: Kísértések, Szabó István: A napfény íze, Herendi Gábor: Magyar vándor.

"Rosszabbnál rosszabb mondatok. Borzalom. Mint egy rossz színházi előadásban: körmölök, és dobálom magam mögé a galacsinokat. Mi történt? Csak megkértek, hogy írjak pár sort az évados műsorfüzetbe. Most itt ülök, és nem jut eszembe egyetlen épkézláb mondat sem. Hogy milyen élményeim vannak eddig Kaposvárról? Mint olyan sokan mások, jártam én is Kaposvárra színházba. De színészként csak egyetlen, ám húsbavágó emlékem van: a West Side Story-t játszottuk volna Pécsett, de a díszlet nem fért be, így Kaposváron tartottuk az előadást. Riffet játszottam, és ezen a nevezetes előadáson (ami egyébként az utolsó West Side Story-m volt) ért egy baleset; egy izomköteg leszakadt a vállamról, úgyhogy az előadás éjszakáját a kórházban töltöttem, marmonkannákat emelgetve - súlyterheléses vizsgálat. Felejthetetlen. Eddig ennyi a Kaposvár és Seress című fejezet. És most? Nem tudom mi lesz, de egy biztos: ami lesz, azt szeretném jól csinálni, és ezzel részese lenni a színház és az én történetemben is egy új fejezet megszületésének. Marmonkanna nélkül - ha lehet."

Koltai Róbert - Trafina, Mária szegény rokona

1968-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját a kaposvári Csiky Gergely Színházban kezdte. 1970-1972-ben a Pécsi Nemzeti Színházban játszott. 1978-tól 1980-ig a Budapesti Nemzeti Színház társulatához szerződött. 1980-ban visszatért a kaposvári Csiky Gergely Színházba. 1993-1994-ben a Veszprémi Petőfi Színház tagja volt. 1995-től a budapesti József Attila Színház vendégművésze, 2002-től pedig a színház művészeti vezetője volt.

Számos karakterszerepben nyújtott emlékezetes alakítást színpadon és filmen egyaránt.

Díjai: Jászai Mari-díj (1976), Érdemes művész (1985), Kritikusok Díja (1988), Legjobb színészi alakítás (Színházi Fesztivál - 1988), Színi kritikusok díja (1988), Karinthy-gyűrű (1998), Déri János-díj (1999)

"Rengeteget vártam A nagymamától, amelyben több mint húsz év után újból a kaposvári színpadra léphettem. Most azt kell mondanom, a várakozásomat is messze felülmúlta az a szeretetteljes fogadtatás, amiben a kaposvári közönség a darabot, színészkollégáimat és ezen belül engem is részesített. Igazi ünnep volt minden Nagymama előadás, még akkor is, ha a sok utazás kissé megnehezítette a dolgomat. Csak annyit tudok mondani A régi nyár kapcsán, hogy most még többet várok, és remélem, kaposvári színész barátaimon kívül Kerekes Évával, Ivancsics Ilonával és Seress Zoltánnal is nagyszerű lesz a találkozásunk, a közönség örömére."

Ivancsics Ilona - Mimóza. öltöztetőnő

Kaposváron született. Nagybajomban végezte az általános iskolát, majd a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium orosz tagozatán érettségizett. 1983-ban a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Marton László és Valló Péter osztályában szerzett színészdiplomát. 1984-94-ig a József Attila Színház, majd 1994-2003-ig a Soproni Petőfi Színház tagja volt. 2003-tól szabadúszóként dolgozik. A Száguldó Orfeum Színház alapítója.

Díjai: József Attila-Gyűrű (1985), Kabos Gyula-Díj (1997)

Néhány filmszerepe: Az út vége (rendező: Esztergályos Károly),

Mikszáth: Különös házasság (rendező: Zsurzs Éva), Lázár Ervin: Boszorkányszombat (rendező: Rózsa János), Heltai: Az ezerkettedik éjszaka (rendező: Sólyom András),

Charley nénje (rendező: Málnay Levente), Horváth Ádám: Szomszédok sorozat.

"Kaposvár számomra a diákévek felejthetetlen helyszínét jelenti, így hát nagy öröm a Csiky Gergely Színház meghívása. Sok kollégám számára ez a társulat jelentette a kezdetet. Számomra, mint somogyi lánynak, ez a hazatérés most többszörös jelentőséggel bír: saját színházammal, a Száguldó Orfeummal gyakran volt már szerencsém a Szentjakabi Nyári Estéken bemutatkozni, de a kőszínházban, ahol gimnazistaként minden előadást láttam, különleges élmény lesz most a régi barátok, iskolatársak, rokonok előtt játszani, akikkel annak idején együtt tapsoltunk a nézőtéren."

Szabó Máté - Rendező

Debrecenben született, 1995-től 1997-ig a Színház- és Filmművészeti főiskola színész szakának hallgatója, majd a Debreceni Csokonai Színházban dolgozik, mint csoportos szereplő és rendezőasszisztens, emellett a Debreceni KLTE filozófia szakának hallgatója. 1999-2044 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem színházrendező szakán tanul, zenés szakirányon, osztályfőnöke: Szinetár Miklós. Az egyetemi tanulmányok elvégzése óta szabadúszó rendezőként dolgozik többek között a Miskolci Nemzeti Színházban, a Marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulatnál, az egri Gárdonyi Géza Színházban, a Pécsi Nemzeti Színházban, a szolnoki Szigligeti Színházban, a Komáromi Jókai Színházban, a József Attila Színházban, a Veszprémi Petőfi Sándor Színházban, az Új Színházban, a Bárka Színházban, a Pesti Színházban és a Radnóti Színházban. A rendezés mellett ír: Albérleti színjáték című drámája olvasható a Színház című folyóirat drámamellékletében.

"Őszi nyár.

Színházban talán megtörténhet, hogy a tél közepén egyszer csak kitavaszodik. Vagy nyáron hullani kezd a hó. De ez ma már a színházon kívül sem lehetetlen. Csakhogy odabent mi döntjük el, hogy mikor van nyár vagy tél. És tavasz. És igen, ősz is, ha netán úgy tartja kedvünk. Olyat is lehet akár, hogy visszagondolunk az általunk teremtett őszből a nyárra. Az igazira. A régire. Amit nem látunk, csak elképzeljük és ilyenkor talán kissé szebbé is válik, mint amilyen valójában volt, ott és akkor. És amikor mindennek a nemléte nem fáj, vagy fáj, de valahogy mégis jó, az igencsak megnyugtató. Ez ritkán történik meg, olyankor, amikor már nagyon vágyik rá az emberi szív. Az emlékek, olyanok, mint a vágyak, nem adnak pontos útirányt, csak éppen a jelennel segítenek kibékülni."

Bővebb információ, színlap: Lajtai és Békeffi nagysikerű, A régi nyár című zenés vígjátéka Kaposvárra érkezik

Fotók: Csiky Gergely Színház Kaposvár