Márta István 2011-es pályázata

"13 éve kelek, fekszem a saját társulatom örömeivel, gondjaival. Ünnepeltem születést és gyászoltam színészt, átéltem bukást és nagy sikert.

A 13 év alatt megismertem a felelősség labirintusát, kiismertem a társulati lét boldogságát és kínjait, az épület lélegzését, a pincék, padlások, falak, tetők, csövek, vezetékek, zsöllyék, trégerek, szufiták, ajtók, páholyok, színpadok, portai fülkék és próbatermek kisebb-nagyobb jelzéseit" -  írja Márta István igazgatói pályázatának előhangjában. A pályamű az ÚJ Színház honlapján és a Színház.hu-n olvasható, letölthető. 

"....Egész szíve a tenyerében lüktet...." (Pilinszky János)

Kedves Barátunk, tisztelt Olvasó!

 

Az Új Színház Nonprofit kft-ben betöltött igazgatói megbízatásom 2012.január 31-én lejár.

Mandátumom megújítására vonatkozó új pályázatomat augusztus 25-én nyújtottam be a fenntartó/tulajdonos Fővárosi Önkormányzatnak. Tarlós István főpolgármesternek, a kijelölt szakmai bizottság javaslatát követően, október közepéig kell dönteni az ügyvezető személyéről.

Már a pályázat megírása előtt úgy döntöttem, hogy – a nyitottság jegyében – dolgozatom főbb elemeit elhelyezem az interneten, és a pályázat beadása előtt „nyílt napot” tartok a lehetséges indulók részére. (Ezt a lehetőséget senki sem vette igénybe. Tudomásom szerint, rajtam kívül, még egy pályázó nyújtotta be elképzeléseit a Fővároshoz.)

A következőkben pályázatom rövidített változata olvasható.. A 200 oldalnyi (!) „pályamű” bizonyos részeit a szakmai bizottság által tartott személyes meghallgatásomig stratégiai, gazdaság-politikai, ill. személyiség jogi okok miatt nem kívánom egyelőre megjelentetni.

Márta István

martaistvan_andrassynMárta István, az Új Színház igazgatója zongorán játszik a Fővárosi Autómentes Hétvége alkalmából az autósok elől elzárt Andrássy úton és környékén megrendezett II. Évadnyitó Színházi Fesztiválon.

ELŐHANG:

1909. február 13-án, este 10 órakor „magyar, amerikai, lengyel, francia artistákkal, énekesnőkkel, táncosnőkkel, excentrikusokkal” nyitott a Friedmann Orfeum a bőrösökről ismert szűk és sötét Szerecsen utcában itt, a mai Paulay Ede utcánkban…

Immár 13 esztendeje, hogy színigazgató lettem.

Az igazgatás napi gondjai mellett 13 éve foglalkoztat ennek a furcsa, illuzórikus álomvilág-helynek a sorsa, az itt élő valahai színészek, csepűrágók, zenészek, szerzők és direktorok története. Kötelez-e valamire az egykori Parisiana, a Palais de Dance/Kristálypalota, a Revü Színház, a Blaha Lujza Színház, a Nemzeti Színház Kamaraszínháza, a Kamara Színház, az Andrássy Színház, a Művész Színház, az Úttörő Színház, a Jókai Színház, a Thália Színház, a Bartók Színház, a Budapesti Gyerekszínház, az Arany János Színház eklektikus „sugallata”?

Van-e „tanulsága” soknevű és „műfajú” épületünknek?

Rejtőzik-e valamilyen „üzenet, örökség-intelem, kötelezettség” az épületben, vagy csak egy átmeneti színház ─ állomás ideiglenes birtokosai vagyunk itt, a felállványozott, kiárusított Paulay Ede utcában?

Kabos, Bajor Gizi, Dajka Margit, Tolnay Klári, Bulla Elma, Páger Antal, Sennyei Vera, Hevesi Sándor, Várkonyi Zoltán, Both Béla, Kazimír Károly, Kazán István, Meczner János, Székely Gábor, az itt pályakezdő Darvas Iván és színházunk társulati tagjaként tragikus fiatalon pályavégző Bubik István, a névtelen színészek, dramaturgok, színpad-és világosító mesterek „szellem-árnyainak” spiritualitása csak butaság, vagy láthatatlan, de létező alakító eleme munkáinknak, előadásainknak?

Felszínen lebegő muszáj-teátrum statiszták, vagy címszereplők vagyunk 102 éves épületünkben?

Őrzők, szolgálók, alakítók, vagy percszínházasok vagyunk?

13 éve kelek, fekszem a saját társulatom örömeivel, gondjaival. Ünnepeltem születést és gyászoltam színészt, átéltem bukást és nagy sikert.

A 13 év alatt megismertem a felelősség labirintusát, kiismertem a társulati lét boldogságát és kínjait, az épület lélegzését, a pincék, padlások, falak, tetők, csövek, vezetékek, zsöllyék, trégerek, szufiták, ajtók, páholyok, színpadok, portai fülkék és próbatermek kisebb-nagyobb jelzéseit.

Mostanság – egyre többen állítják – hiába a jó Shakespeare, Molière, hiába Csehov, hiába Szép Ernő, hiába Peter Weiss és hiába József Attila, Illyés Gyula.

A gondolatűző tévézés, a plázák és a facebook virtuális, álközösségi kultúrája mindent tarol. Látszólag nagy elánnal fáradozunk a végtelen legyőzésén, az Örömóda sorai teljesülni látszanak, de közben csak Beethovent és magunk jobbik, tán emberibb felét veszítjük el, szinte észrevétlenül.

Az élő színház ebben a versenyben bizony vesztésre áll.

A mindent uraló „spleen”-nek, a sokszor dekadens és cinikus értelmiségi „attitűdök” halmazainak korában, a zászlólobogtató álnemzetieskedés korában a természetesség és őszinteség szinte buta hazugságnak tűnik.

A színházi mesterség megkérdőjeleződik, álszínészek és magukat színidirektoroknak bepecsételtetett margónállók sokasága tűnik fel ország-színpadunkon.

Végtelenül megalázó kulturális életünk kiszolgáltatottsága, érdekérvényesítés képtelensége és frusztrált kettészakadása is.

Ellenszerként – és ebben biztos vagyok – csak a közéleti s magánemberi kulturáltság ellenszéruma javallott. A könyvek, mozik, az iskolázottság világa.

Az élő színház cinizmusmentes példája.

Az általam vezetett Új Színház – az elmúlt esztendők tapasztalataira építve - a műfaji sokszínűség, a színészi/rendezői/alkotói munka minőségére, a klasszikus és kortárs darabok bemutatására, a társművészetek bevonására, az igényes közönség megtartására, nevelésére és növelésére, a fiatalok színház szeretetésének elősegítésére helyezi a hangsúlyt. Célom továbbá, hogy ─ anyagi lehetőségünk szerint ─ bekapcsolódjunk nemzetközi színházi vérkeringésbe a határon túli magyar és nemzeti alkotók, ill. színházak segítségével.

Az Új Színház csöndes, nem balhés, likviditási problémáktól mentes, közösséget teremtő és befogadó hellyé vált az elmúlt években. Botránymentes társulatunk, színészeink, produkcióink nem érik el a kereskedelmi televíziók és a bulvárlapok „ingerküszöbét”, de ezt egyáltalán nem sajnáljuk, mert volt/van Gáspár Sándor-Sade márkink, Adam Traskunk, Othellonk, Takács Kati-Phaedránk/Gurmizsszkajánk, Hirtling István-Méla Jacques-unk és Mizantrópunk, Bánsági Ildikó-Erzsébet királynénk/Frosine-unk, Huszár Zsolt-Rómeónk, Eperjes Károly-Harpagon-unk és Puckunk és Hobo-József Attilánk-Villonunk, Bubik István-Jourdainünk, Pálfi Kata-Júliánk és Madame Tourvelünk, Pokorny Lia-Kornélunk és Rosalindánk, Trill Zsolt-Zucconk, Száraz Dénes-Assissi Szent Ferencünk, Nemes Wanda- Hattyúnk, Derzsi János-Báthory Gáborunk és Woyzeckünk, Vass György-Benvolionk és Valérunk, Almási Sándor-Casanovánk és Próbakövünk, Tordai Teri-Hyppolitánk, Fodor Annamária-Céliánk… ez nekünk és a közönségünknek elég.

Gyakorlott kurátor (lsd. szakmai tanácsadó testületi tag) és gyakorlott pályázó vagyok (lsd. színházért, finanszírozásért, „ügyekért” versenyző ember), aki nem rendező, nem színész, nem író, nem dramaturg, de művész, aki botcsinálta kulturális menedzserként ismeri az összefüggéseket, a buktatópontokat és a büntetőpontokat, a törvényszerűen felbukkanó strukturális, valamint művészi és emberi ellentmondások, az olykor megjelenő retorziók sűrű szövevényét, és használja a marketing és pr csöppet sem egyszerű fogásait.

Csapatban, csapattal dolgozom. Kollégáim, társaim, barátaim – csapatom - a színház iránt végletekig elkötelezett, érző és értő emberek, ezt (is) tükrözi dolgozatom mindenre kiterjedő részletezése.

Pályázatom nem a színházigazgató-porondmester vélt, vagy valós hatalmának megszerzéséért, de társulatunk és saját álmaim, álmaink további megvalósításának lehetőségéért íródik, ami egyben a rugalmasan és törvényszerűen változtatandó folytatást is jelenti .

Ez a pályázat - az V. felvonás - elsősorban a következő öt esztendőt meghatározó terveinkről szól, a múltat és a jelent csak a szükséges mértékben „taglaljuk”. Eddigi munkánk bemutatását csak az elbírálók „látókörének tágítása” céljából részletezzük, illetve az Új Színház – általunk elképzelt – jövőjét érintő összefüggések értelmezhetősége miatt.

martaistvan

Márta István a POSZT-on

 

A PÁLYÁZAT ELEMEI:

Címlap

Tartalomjegyzék

A pályázati kiírás főbb elemei

Előhang

Az Új Színház társulatának fotója

A művészi arculat megújítása
Gazdasági összefoglaló
Marketing

Épület

Márta István szakmai életrajz

Márta István szakmai díjai és kitüntetései

A közelmúlt és a 2010-2011-es évad

A múlt 1997-2011
Társulati díjak, kitüntetések

Galéria alkotói és együttműködői névsor