A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház megtartotta évadnyitó bemutatóját, Katona József Bánk bán című darabjából. "Megmérettetésről van szó" - nyilatkozta Bocsárdi László rendező, aki szerint nem az eddigi színpadra állítások tették remekművé ezt a szöveget, hanem a benne feszülő kétségbeesett önmarcangolás, ami mindannyiunkban felbukkan, ha csendes pillanatunkban elég őszintén tudunk találkozni önmagunkkal.
Kisléptékű intrikák és halálos bűnök
"Van néhány olyan darab a magyar drámairodalomban, amit nem kell bemutatni senkinek, aki magát magyarnak, a XIX. század felvilágosodási mozgalma, Kossuth forradalma, az Széchenyi országépítő törekvései örökösének vallja. Katona József Bánk bánja minden bizonnyal ezek közé tartozik.
Merániak és magyarok, királyhűség és muszájból-lázadás, egyéni sérelmek és országos érdekek örökre szétszakított viszonyrendszerében zajlik a történet, egy felbomló társadalmi rend aligha betemethető szakadékai között. A címszereplő a király nélkül maradt udvar kisléptékű intrikái közt egy idejét múlta értékrendet képvisel. Egy olyan hatalom első számú letéteményese ő, melyben a többi szereplő alig hisz már. Tragikus végzete úgy teljesül be, hogy miközben a többiek (merániak és békétlenek) kicsinyességével szemben körömszakadtáig védi a királyság szent értékrendjét, elkövetett gyilkossága által éppen ő lesz az, aki halálos bűnt vét ellene" - írják az alkotók a produkció kapcsán.
"Megmérettetésről van szó" - Bocsárdi László a Bánk bánról
Ahogy egy rendező előtt folyamatosan ott lebeg a Hamlettel való megbirkózás vágya, ugyanúgy egy önmagát kortársnak remélő magyar társulat előtt is ott húzódik a Bánk bánnal való találkozás félelme, reménye és kényszere is – vallja Bocsárdi László. Megmérettetésről van szó, az a kérdés, készen állunk-e arra, hogy emberileg, szakmailag meggyónjuk a hazáról, magyarságunkról, emberségünkről szóló állásfoglalásunkat – hogy állunk ezekkel, tudunk-e egy előadás erejéig, a színház mai lehetőségeire támaszkodva, olyan sűrűségű levegőt teremteni a teremben, hogy az ott levő két-háromszáz ember világosan megértse a Bánk bán-i kérdést, és késztetést érezzen arra, hogy megválaszolja: mit jelent 2011-ben Sepsiszentgyörgyön magyarnak tudni magunkat?
Közhelyesnek tűnik ez a kérdés, mégis nagyon pontos, konkrét – hangoztatja a rendező. Van-e telítettsége, súlya manapság a haza, a nemzet, a hazafiasság fogalomnak, vagy Petúrnak az első rész végén elhangzó mondata – "Aludj, mohón kilobbant hazafiság" – több-e, mint színpadi effektus, tud-e provokálni? Ha nem, akkor a Bánk bán korszerűsége nem létezik.
A Bánk bán a legfontosabb magyar remekművek egyike, a drámairodalomban talán a legfontosabb. Köztudott, hogy nehezen megközelíthető mű, mert a dagályosság veszélye ott kísért a színészben is, és a néző is ilyesmire számít, amikor ráveszi magát, hogy megnézze az előadást. Nem az eddigi színpadra állítások tették remekművé ezt a szöveget, hanem a benne feszülő kétségbeesett önmarcangolás, ami mindannyiunkban felbukkan, ha csendes pillanatunkban elég őszintén tudunk találkozni önmagunkkal. Hogy tudok kitartani hitem mellett akkor is, ha ez a magánéletem ellenében történik; van-e értelme ennek a dilemmának, vagy merjük bevallani, hogy az egyéni érdek már régóta minden szempontot felülír. A Bánk bán szentgyörgyi bemutatásával első pillanattól éreztük, nagyon kényes feladat előtt állunk, és a történet még nem fejeződött be – vélekedik Bocsárdi László, hozzátéve: vajon képesek vagyunk-e arra, hogy őszintén tegyük fel ezeket a nagyon személyes, mindenkor érvényes kérdéseket, és a közönség készen áll-e arra, hogy szembesüljön ezekkel a kérdésekkel? (Forrás: 3szek.ro)
A darab történelméről
1820-as megjelenésétől máig rendezők hosszú sorának érdeklődésére tartott számot a Bánk bán; feldolgozták drámai színpadon, operában, és filmen is. Népszerűségét talán annak köszönheti, hogy sokféle értelmezési lehetőséget kínál, mert – mint a legnagyobb műalkotások esetében – cselekményében összefonódik a mítosz és a történelmi valóság. A sepsiszentgyörgyi színházban 1977-ben már színpadra állították egyszer a darabot Völgyesi András rendezésében.
Kapcsolódó anyag:
Nem égett ki a csoda
Interjúk | 2011. június 11. szombat, 15:02
A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház a Velencei kalmárral versenyez idén a POSZT versenyprogramjában. Az előadásról szóló szakmai beszélgetés után találkoztunk a rendezővel. Bocsárdi László arról ...»
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.