Harpagon lesz Blaskó Péter - Jön A fösvény a Nemzetiben

A Nemzeti Színház október elsején bemutatja A fösvény című Moliére darabot Blaskó Péterrel a főszerepben. Rába Rolandot, az előadás rendezőjét faggattuk a produkcióról. Cikkünkben a próbákba is bepillanthatnak egy kicsit.

"Ha már pártol a szerencse a játékban, ki kellene használnod, a nyereséget rögtön ki kellene adnod megfelelő kamatra, hogy egy szép napon, amikor együtt van... Mert mi hasznod van, igazán szeretném tudni, hogy a többiről ne is beszéljek, ebből a rengeteg szalagból, amivel a fejed búbjáig tele vagy tűzve-fűzve, mintha bizony néhány darab madzaggal nem lehetne éppoly jól odakötni ezt a nadrágot az ujjashoz!" (Harpagon)

AJÁNLÓ

Molière az emberi természet legmélyét feltáró jellemkomédiájának főszereplője maga a pénz. A pénz, amiből sosincs elég – egyesek számára. A pénz, ami mindig a másé; a pénz, amit meg kell őrizni, amit gyarapítani kell, amit irigyelni kell; a pénz, amely a szerelem helyett a legfontosabb szenvedéllyé válik; a pénz, amely az emberiség szerint igenis boldogít… Harpagon pénzhez fűződő végletes, tragikomikus vonzalmát Molière gazdagon, részletekbe menően, gyilkos humorral ábrázolja. Harpagont Blaskó Péter játssza, az előadást Rába Roland rendezi.

RÁBA ROLAND A DARABRÓL a Színház.hunak

Miért rendezed meg a darabot?

Mert felkérést kaptam arra, hogy megrendezzem.

Azt mondták, Roland, “csináld!”?

Nem volt ukáz. Beszélgettünk róla, elolvastam, és elfogadtam.

Ne haragudj, hogy nevetek, nevetős napom van.

Tudooom, tudoom! Jobb, mintha sírnál.

Nehéz volt elfogadni?

Nem, nem volt nehéz… Pont. (Nevetünk.)

Soha ilyen jól még nem kérdeztem...

A fösvény kiváló színdarab, de azt hallottam kollégáktól, hogy nagyon nehéz Moliére művet jól rendezni, játszani. (Rába Roland Zsámbéki Gábor Tartuffe rendezésében alakította a címszerepet és Schilling Árpád Mizantrópjában Celiméne-t). Mindig olyasmi foglalkoztatott, amiben valamiféle misztikum, titok megjelent. A fösvény pedig egy komédia, komédiázás… Hát igen… ezt már kiirtottam belőle. (Kacag.) Hús vér emberekről szól, akiknek bizonyos tulajdonságait ez a zseni, az író pellengérre állítja pontos dramaturgiai szerkezetben. Lehet, hogy azt a benyomást keltettem eddig, hogy nem élvezem a darabbal való munkát, de valójában nagyon jó, hogy egy másfajta világgal foglalkozom, mint amit magamnak általában választanék. Hogy lehet poentírozni, egy-egy jó poént megcsinálni? Ilyen kérdésekre keressük a választ a próbákon, ez kihívás. Tehát érdekes munkába fogtunk és a témáról még nem is ejtettem szót: a pénzről, ami mozgatja a szereplőket, főként Harpagont. Annyira aktuális, hiszen mi is meg vagyunk őrülve tőle! De ezen a hétköznapokban nem nevetünk, hanem inkább sírunk.

Rába Roland és Törőcsik Mari

Nézem a próbafotókat és nem véltem felfedezni rajtuk díszletet. Ennek mi az oka?

Tényleg elég súlyos a színház anyagi helyzete, a folyamatos megvonások hatása érződik, te is ezt vetted észre. Az, hogy takarékoskodjunk kényszer, de előnyt lehet belőle faragni. Költségkímélő módon találtuk ki az előadás világát és ez stimmelt is a Fösvényhez.

Kiskoromban láttam a Katona József Színház Fösvény feldolgozását. Te akkor lehettél ott gyakornok…

Igen, én is láttam kisebb koromban. Láttam más előadásokat is, például a Madách Színházét, amelyben Márkus László játszotta a főszerepet, francia interpretációkat, de nem nyomasztottak, csak felkeltették az érdeklődésemet.

Van egy kép, amin instruálod Törőcsik Marit. Ez hogy megy neked?

Nekem is hihetetlen, hogy vele dolgozom, ha belegondolok. Tényleg ő a Törőcsik Mari, de ezt közben nem tudatosítja az ember. Ő teljesen nyitott, olyan, mint bármelyikünk. Nyilván el kell felejteni a rajongást, mert különben én sem tudnék megszólalni, de hát ő sem arra vágyik, hogy ne szólaljak meg! Érzi, ha jó az irány, bár nekem mindig hiányérzetem van és azt hiszem, nem elég jól használom őt. De ezt persze nem árulom el neki. “Mari, mégis hozza már vissza azt a fekete felsőjét!” – mondtam neki valamelyik nap... Néha olyan, mintha egy Déryné Színházban lennénk… Behozunk holmikat, félpénzt kapnak a tervezők, a dramaturg ebben a produkcióban. De most mindenhol így kell előadást csinálni, úgyhogy én igazán nem szeretnék panaszkodni.

(Faggatózott: Tóth Berta)

KIS SZÓTÁR az elhangzottakhoz

Pellengérre állít:  Közszemlére tesz. A pellengér (szégyenfa, szégyenoszlop, szégyenkő, bitófa, cégér, pelengér, pilinger, pillinger, perrengér, pölöngér) a középkorban (Magyarországon a 13. századtól) elterjedt megszégyenítő büntetési eszköz. Általában kőből készült dobogóból és a rajta elhelyezett oszlopból áll, amelyhez hozzákötözték az elítéltet és közszemlére tették. Magyarországon II. József tiltotta be az alkalmazását. A mai napig fennmaradt néhány pellengér, így Fertőrákoson, Monyorókereken, Poznanban.

Fösvény - szűkmarkú, fukar, kapzsi

Ukáz - rendelet, parancs

PRÓBAFOTÓK:

László Attila Jacques szerepében

Blaskó Péter Harpagon szerepében

Rába Roland a szövegkönyvvel

Törőcsik Mari, Frosine szerepében

Blaskó Péter

Radnay Csilla, Sinkó László, Mátyássy Bence, Ficzere Béla

Gerlits Réka Élise és Mátyássy Bence Valere szerepében

Mátyássy Bence

Blaskó Péter Harpagon és Makranczi Zalán Cléante szerepében

Blaskó Péter Harpagon szerepében

MOLIÉRE: FÖSVÉNY

Fordította: Illyés Gyula

Harpagon - BLASKÓ PÉTER

Frosine - TÖRŐCSIK MARI

Anselme - SINKÓ LÁSZLÓ

Cléante - MAKRANCZI ZALÁN

Élise - GERLITS RÉKA

Valere - MÁTYÁSSY BENCE

Mariane - RADNAY CSILLA

Jacques - LÁSZLÓ ATTILA

Fecske - FARKAS DÉNES

Keszeg - SERESS DÁNIEL

Simon, Csendbiztos -
FICZERE BÉLA m.v.

Díszlettervező - Menczel Róbert

Jelmeztervező - Zöldy Z. Gergely

Dramaturg - Zöldi Gergely

Rendezőasszisztens - Tüű Zsófia

Bemutató: 2011. október 1.

Kapcsolódó anyag: