Szombaton, október 1-jén 11 órakor tartják készülő bemutatójuk nyílt próbáját a Katonában, melyre minden érdeklődőt szeretettel várnak! Bessenyei György darabját Gothár Péter rendezi, a bemutatóra október 8-án kerül sor a nagyszínpadon. A nyílt próbára a belépés díjtalan.
Bessenyei György
Valószínűleg 1747-ben született. 1755-től 1760-ig Sárospatakon tanult. Alig sajátította el a bibliai-vallási tudnivalókat s kevéssé a klasszikus latin szerzőket, apja máris hazavitte gazdálkodni. Innen, a Szabolcs megyei Bercelről került fel Bécsbe, a császárnő testőrségébe, ahonnan 1773-ban lépett ki. Később a hazai protestánsok bécsi ügyvivője lett, 1780-ban pedig Mária Terézia udvari könyvtárossá nevezte ki. A királynő halála után bizonytalanná vált helyzete. II. József 1782-ben megvonta évjáradékát, s így hazatért birtokára. 1796-tól ismét írt. Amikor 1804-ben tudomására jutott, hogy munkáinak megjelenését a cenzúra nem engedélyezi, letette a tollat. Kéziratait a Nemzeti Múzeum Könyvtárának, másolataikat korábban a sárospataki kollégium könyvtárának adományozta. 1811. február 24-én Pusztakovácsiban halt meg.
A filozófus
Bessenyei György legsikeresebb és minden bizonnyal legjobban sikerült műve 1777-ben jelent meg Pesten. A vígjátéknak a nyilvánvaló francia minták mellett az író saját életművéből származó, prózai előzménye is van: a Galant levelek című levélregény. A filozófus címadó hőse ugyanis a Galant levelek egyik levélírója, Párménio, a gáláns szalonélet üres csillogásától elforduló, magányában filozofáló gyöngéd nemesifjú. Kopernikust, Descartes-ot, Locke-ot olvas, a világ értelmét kutatja, a történelem tanulságaiban mélyed el – és szkeptikus marad ismeretelméletében. Ahhoz hasonló erkölcsi eszmét vall, mint amelyet Bessenyei ez idő tájt fogalmazott meg a civilizálódás és az erényeknek egyáltalán nem ellentétes voltáról: "Ne higgyed különben, hogy egy szelíd, tudós nemzet, melynek ifiai nyakokon lepedőket tekergetnek öszve s asszonyaik szagos vizekben fürödnek, vitéz is ne lehetne ..."
Ez az első nagyhatású irodalmi mintája a Csokonain, Kisfaludyn, Vörösmartyn át Petőfiig nevetve vagy haraggal bírált parlagi nemesúrnak. Pontyi messze szakadt családja előkelő ágától. Búzával, szénával, marha- és lókereskedelemmel szedi meg magát a konjunktúra idején, de bármilyen jómódú is, földhözragadt műveltsége szüntelenül kiütközik.
A darab ősbemutatója sikert aratott, Pontyi szerepét Kelemen László, a magyar nyelvű színjátszás megteremtője játszotta. A vígjátékot az 1790-es években többször is eljátszották a budai és pesti magyar színészek.
(A magyar irodalom története c könyv (Akadémiai Kiadó, 1965) és a Kulturális enciklopédia nyomán)
PRÓBAFOTÓK:
Gothár Péter rendező
Olvasópróba
Borbély Alexandra e.h., Kulcsár Viktória e.h., Tasnádi Bence e.h. és Gothár Péter
Ötvös András
Tenki Réka
Ötvös András és Kocsis Gergely
Mészáros Béla
Pálmai Anna
Kulcsár Viktória e.h.
Dankó István és Borbély Alexandra e.h.
A FILOZÓFUS
Párménió, philosophus, nemes ifjú - Ötvös András
Eresztra, özvegy nemes asszony - Fullajtár Andrea
Titius, Eresztra fia - Tasnádi Bence e.h.
Szidalisz, Titius testvérhúga - Tenki Réka
Berenisz, nemes leány, Szidalisznak titkosa, Titius szeretője - Kulcsár Viktória e.h.
Lílisz, nemes ifjú - Dankó István
Angyélika, Párménió testvérhúga, Lílisz szeretője - Pálmai Anna
Pontyi, gazdag nemes ember, igaz ember - Kocsis Gergely
Lidás, Párménió szolgája - Mészáros Béla
Lucinda, Szidalisz szolgálója - Borbély Alexandra e.h.
Díszlet Gothár Péter
Jelmez Izsák Lili m.v.
Dramaturg Morcsányi Géza m.v.
A rendező munkatársa Tóth Judit
Bemutató: 2011. október 8.