Híradás Vidnyánszky Attila legújabb – filmes – rendezéséről, a Szarvassá változott fiúról, még a forgatás idejéből.
A rock vagy a popzenei koncertek és a színház technikusai miért, vagy hogyan lettek önmagukat elkeresztelvén „Ródok” a hetvenes-nyolcvanas években, s főleg, hogy kik voltak ők, és mivel, hogyan fényesítették a csillagokat, nos azt már nem fogjuk megtudni. Nálunk a köznyelvben csak a fizikai munka jelölőjeként vált átvitt értelmű kifejezéssé ez a szó, melynek rokon értelmű társai a rakkolni és a robizni. A filmben, mint alapvetően technikafüggő művészetben viszont örökös és titkos főszereplők máig a ródok. És nemcsak a kiszolgáló személyzetet, de az egész csapatot lehet érteni ez alatt a sajátos egzisztencia, létmód alatt. Általuk valami titkos üzenet maradt fenn azokból az egykori életérzésekből, melyek ma is, a szabadságvágyra, és az utazás mítoszára hajaznak. Road, vagyis az Út az, amihez kénytelenek hűségesnek lenni, hiszen a film, amikor a forgatás zajlik, még nem valóság. A vágyott képhez való hűség tehát az ő munkájukban, a jelen időben és hosszú távon is kötelező.
Törőcsik Mari és Trill Zsolt a film egyik jelenetében
Vidnyánszky Attila ebben a vallomásos alkotásában az említett évtizedek, de a színpadi és a filmemlékezet közé is hidat készül verni. Hűséges maradt az őt pályája kezdetén inspiráló nagy műhöz, Juhász Ferenc 1955-56 fordulóján írott opusához, A szarvassá változott fiúhoz, illetve ahhoz a kisjátékfilm-tervéhez is melyet 1991-ben, még a Szovjetunióban készült leforgatni. A beregszászi társulathoz való kötődés úgyszintén témája lesz a filmnek. Velük ’95-ben egy belső stúdium keretei között, majd 2003-ban már egy színházi előadás formájában állt a művel a közönség elé. Most minden bizonnyal az elmúlt húsz év belső történéseinek, saját rendezői pályafutásának összefoglalása számára a tét.
A miniszteri keret 100 millió forintját Ozorai András producer hozta a vállalkozásba. Elmondása szerint abban, hogy a tervből film lehet, nagy része volt a színdarab ez év januári Bárka Színház-beli, majd franciaországi sikerének. A forgatás közel egy hónapját a stáb egy világvégi alföldi tanyán, a még át nem adott „Latinovits” Színházban, a Csokonai Színházban és más debreceni helyszíneken töltötte, Szatmári Péter „Szatyor” kamerája előtt. Vágtázásról szó sem volt, viszont elmélyült és koncentrált munkáról annál inkább. Törőcsik Mari és Trill Zsolt „nagy duettje” lesz ez a fim, nyilatkozta legutóbb a Kossuth-díjas rendező. Ám a munka java még hátra van A legmodernebb digitális technikával felvett jelenetek még csak most kerülnek a vágóasztalra, hogy a vásznon új életre keljenek.A díszbemutatót Debrecenbe tervezik ez év decemberében.
Szerző: Szász Zsolt
Forrás: Magyar Teátrum
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.