Lázár Ervin meséinek tárlata a Bábszínházban

Lázár Ervin meséit megelevenítő könyvillusztrációkat és bábokat felvonultató tárlat látható a Budapest Bábszínház Koós Iván Galériájában szombattól. Cikkünkből kiderül mivel találkozhatnak a látogatók és hogy nyesi-e még a nyakkendővégeket az író.

Király Kis Miklóssal is találkozhatunk

A  2012. január 30-ig látogatható kiállításon a többi között Gyula Líviusz és Réber László alkotók Lázár Ervin történeteihez készített könyvillusztrációit tekintheti meg a közönség - közölte Cziráki Judit, a Budapest Bábszínház nemzetközi és pályázati referense. A bábok között az érdeklődők láthatják A legkisebb boszorkány című előadás szereplőit, egyebek mellett Anya-Banyát és három lányát, Király Kis Miklóst, a sárkányt és a táltos paripákat, valamint a Szegény Dzsoni és Árnika főhőseit, kiskacsákat és egyéb kedves alakokat. A bábokat Orosz Klaudia bábtervező készítette.
Lázár Ervin A Négyszögletű Kerek Erdő című meséjéből Horváth Mária készített rajzfilmet, melyből a megnyitón és a kiállítás ideje alatt alkalmanként csoportoknak is vetítenek részleteket. 
A Lázár Ervin  meséinek emléket állító kiállítás, - melynek ötlete a Csodaceruza irodalmi folyóirat munkatársaitól ered - apropója, hogy a Budapest Bábszínház januárban bemutatja az író egyik legismertebb meséjét, A Hétfejű tündért.

A Hétfejű tündérről

Ez a hétfejû szörny vagy hétfejû sárkány, avagy hétfejû boszorka ott élt hozzánk közel. Mert Rácpácegres a Négyszögletû Kerek Erdõ közepén van, s innen csak egy ugrás Ajahtan Kutarbani király fazsindelyes palotája, s a palota mögött meg rögtön kezdõdik Csodaország. Ott lakott ez a hétfejû micsoda. És esténként gyönyörûen énekelt. Hét szólamban. Mind a hét szájával más szólamot. Hát õ varázsolt el engem. Õmiatta lettem ilyen rút. Na megállj! - gondoltam magamban! Elhatároztam, hogy megölöm. - Ez az egyetlen lehetõség - helyeselt Pácegresi, a zenész, aki annyira nem tudott furulyázni, hogy már nem is akart, a furulyája is tömör arany volt, lyuk se volt rajta. Ettõl kezdve mindennap edzettem, hogy legyõzhessem a hétfejû szörnyet. Hétfõn sárkánytejet ittam, kedden lándzsát szórtam, szerdán karddal hadakoztam, csütörtökön baloskával, pénteken péklapáttal, szombaton

szablyával, vasárnap vassal, vérrel, vencsellõvel. Meg is erõsödtem hamar, s egy éjszaka nekiindultam. Karddal, lándzsával, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellõvel..... Folytatás itt.

Lázár Ervinről - Interjúrészletek:

Hogyan tévedt erre a pályára?  

Teljesen véletlenül. Gyerekkoromban is nagyon szerettem az irodalmat, húszéves koromban megjelent egy-két írásom, utána azt vettem észre, hogy egyszer csak író lettem. Megjelentek a könyveim, és akkor már nem lehetett ellene tenni semmit. Pedig, hogyha újra kezdhetném, inkább asztalos lennék.

Érdekes volna tudni, mennyit ír egy nap. Van esetleg egy pontos napirend, vagy pillanatnyi szeszélytől, ihlettől függ? 
Igyekszem minden nap odaülni a kegyetlen füzet elé, és megpróbálok írni. Van, amikor egyáltalán nem sikerül, van, amikor mindazt, amit leírok, másnap kihúzom. A szerencsésebb napjaimon viszont tudok néhány olyan szöveget is előállítani, ami talán megállja a helyét.

Az Önben élő gyermeknek írja a könyveit, vagy mint felnőtt tekint vissza?  

A bennem élő gyermek nagyon sokat segít műveim megírásában. Tulajdonképpen az irodalmi tevékenységem 90 százalékában a gyerekkorommal foglalkozom. Mindig elsősorban magamnak szeretném rögzíteni, amit írok, de nagyon örülök annak, hogyha más is örömét leli benne.

Igaz, hogy a Berzsián és Dideki a Csigabiga, gyere ki kezdetű gyermekdalból született?  

Igen. Fruzsi lányom még nagyon pici volt, és úgy mondta a versikét, hogy "Csigabiga gyere ki, ég a háza dideki" - és akkor megkérdeztem, hogy kinek a háza ég, kislányom? Mire azt válaszolta: "Hát nem érted, a Didekinek!" Így lett Dideki. 

Visszatekintve eddigi munkásságára, volt-e olyan műve, amivel saját maga elégedetlen volt, de mégis megjelent és sikeres lett. Mennyire volt elégedett fiatalabb korában a saját műveivel, és most mennyire az velük?  

Az írónak az a legnagyobb próbatétele, hogy élete végéig nem tudja igazából eldönteni, hogy jót csinált vagy esetleg nem annyira jót. Mert a saját munkája megítélése percenként változik az ember fejében. Nem úgy van vele, mint egy rendes asztalos, aki megcsinálja az asztalt, és arról rögtön látszik, hogy jó vagy használhatatlan. Az író örök bizonytalanságban marad saját munkáját illetően, de azért jobb pillanataiban nagyon reméli, hogy mégiscsak valami értékeset tett le arra az asztalra, amit az asztalos megcsinált.

Rendkívül alacsony színvonalon kezelik az irodalmat a mai gyerekek, de még a felnőttek is. Ön szerint meg lehet állítani ezt a butulási és lustulási folyamatot?
A mikéntjét nem tudom, de előbb-utóbb csak rájönnek az emberek, hogy érdemesebb többet gondolkozni. Ez a világ ugyanis arra biztatja az embert, hogy a legkevesebb erőfeszítés nélkül éljen, márpedig én azt mondom, hogy erőfeszítés nélkül nem érdemes.

Az az éned megvan még, amely egykoron a nyakkendőket nyesegette? Bárki jött hozzád, levágtál egy darabot a nyakkendőjéből, s kitűzted a többi mellé a falra.

Régen tele voltam életkedvvel meg nagy baráti körrel, amíg szerkesztőségben dolgoztam, muszáj volt egy bizonyos társaságban forognom, amikor szabadúszó lettem, akkor is volt egy baráti köröm, amellyel többé-kevésbé rendszeresen találkoztunk. Meg akkor még úgy volt – s ez nem annyira kor-, mint életkorfüggő –, hogy bármikor beállíthattál a barátaid lakására. Ma már ilyen nincs. Ma hosszasan kell előtte egyeztetni, hogy otthon lesztek-e, s ha otthon lesztek, elmehetünk-e csütörtök este, s ha igen, akkor hány órára menjünk… Nem, ilyen nem volt, hanem ha arra jártál, felrontottál hozzá, és fordítva, hozzád is felment, aki akart. De az életkorral más életforma jár. Ilyen öreges. Amikor már az okoz igazi örömet, ha éppen nincs semmi bajod. Akkor már hálát adsz a Jóistennek, hogy nem gyötört egész nap szívgörcs, nem fájt ezed vagy azod, nem látogatott meg a köszvény. Természetesen most is vannak baráti összejövetelek, mindhárom gyerekem sikerének örülök, a gyerekekkel való találkozásnak, és a veled való találkozás is örömet jelent…

Forrás: Színház.hu, Origo,Körutazás Lázár Ervinnel