Populáris gálaest nagy énekesekkel

Komlósi Ildikó és Marcello Giordani áriaestje a Művészetek Palotájában. Beszámoló.

A Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében adott koncertet két világhírű énekes: a magyar Komlósi Ildikó mezzoszoprán és az olasz tenorista, Marcello Giordani.

A koncertet természetesen nagy várakozás előzte meg és a két énekes nem is okozott csalódást: nagyjából azt nyújtották, ami egy ilyen gálán tőlük elvárható volt. Népszerű áriákat, duetteket és zenekari részleteket hallhattunk egy igényes show-műsor keretében két rendkívüli hangú előadó és egy jó zenekar - a Miskolci Szimfonikus Zenekar - tolmácsolásában.

Elsőként Marcello Giordani lépett színpadra. A szicíliai énekes ideális hőstenor, abból a fajtából, amit ma már egyre ritkábban hallunk. Hogy nem pusztán egy szép, erős hang, hanem jóval több annál, azt bizonyította már Budapesten is, amikor két éve, a "Májusünnepen" Kalafként aratott nagy sikert a Turandotban az Operaházban. Legnagyobb hangi hiányossága a mély tenor hangoknál fedezhető fel, amelyeket erőtlenül, elvékonyodott hangon énekel. A Luisa Miller tenoráriájával kezdett, a fényes magasságok már itt is imponálóan szóltak. Az igazi vastapsot persze a következő áriája, a népszerű "Vesti la giubba" hozta meg, amit Giordani szenvedélyesen énekelt. A szünetet követő első produkciója, a "Virágária" a Carmenből számomra kevésbé volt stílusos. Az ária végén azért Giordani megmutatta, hogy pianót is tud énekelni, igaz, a hangja itt nem csengett különösebben szép, de egy hőstenornál ez megbocsátható. Annál inkább elemében volt a "Celeste Aida" című áriában, itt már szárnyalt a hang (és szerintem jól tette, hogy ennek az áriának a magas záróhangján már nem próbálkozott az egyébként a kottában előírt, de kevesek által kivitelezhető pianóval).

A ráadásban előbb a "Nessun dormát" énekelte a Turandotból. Kissé unalmas talán, hogy Pavarotti óta minden tenorista ezzel zárja a koncertjét, de az ária népszerű, a közönség imádja, és ezúttal olyan tenortól hallhattuk, aki igazán hősiesen és hatásosan el is tudja énekelni az áriát. A másik ráadás-áriája a Bajazzók "Kacagj Bajazzó!" című számának ismétlése volt. Nem tudom, miért nem választott másikat, ráadásul az első változat nekem jobban tetszett.

Marcello Giordani a Turandotban, a Metropolitanben

(fotó: Metropolitan Opera Archive / Marty Sohl)

Komlósi Ildikó sem okozott csalódást, gyönyörű mezzója betöltötte a termet. Az Adriana Lecouvreur című operából kezdett a Hercegné áriájával ("O vagabonda"). A Parasztbecsület Santuzza-Turiddu duttje számomra kevésbé volt meggyőző, de ebben a jelenet szerencsétlen lerövidítése is szerepet játszott (erről lásd még később!). A Carmen-áriákat ("Habanera" és "Seguidilla") stílusosan és vonzóan adta elő, különösen ami az előbbit illeti (ennél az áriánál kiváló partnere volt a kifinomultan játszó zenekar is). Az Aida-duett szerintem közepesen sikerült, a ráadásbeli Don Carlos-ária (Eboli áriája) jobban, de hiányoltam belőle az igazi átütő erőt. Annál inkább emlékezetes marad a ráadás utolsó száma, Saint-Saëns Sámson és Delilájából ("Mon cœur s'ouvre à ta voix"), amely persze mindig nagy közönségsiker, de ezúttal az előadásmód miatt sem lehetett panaszunk.

Még valami a rövidítésekről, amire már fentebb utaltam. Egy koncerten, a nem "zárt számok" esetén természetesen szükség lehet mesterséges lezárásokra, illetve terjedelmi okokból esetleg további rövidítésekre is. Ezeket azonban csak tényleg indokolt esetekben szabadna alkalmazni, és úgy "megkomponálni", hogy az a közönség számára legalább a lezártság érzetét keltse. A Parasztbecsület duettjének végén azonban ehhez nem vették a fáradtságot, a duett egyszerre csak leállt... A művet kevésbé ismerő nézők nem is értették, mi történt, Komlósi Ildikónak kellett kiintenie, jelezve: "Vége, lehet tapsolni!". Másik példa: a "Nessun dormá" című áriát természetesen le kell zárni, hiszen az eredeti műben hosszasan hömpölyög tovább a zene, ugyanakkor a "Kacagj Bajazzó!" esetében már egyáltalán nem világos, miért nem lehetett az ária utáni rövid zenekari befejezést rendesen végigjátszani.

Komlósi Ildikó a Carmenben, a Veronai Arénában

(fotó: www.ildikokomlosi.com)

A Marco Balderi dirigálta Miskolci Szimfonikus Zenekar viszonylag precízen, de kevésbé felszabadultan játszott. A Szicíliai vecsernye, a Carmen és a Végzet hatalma nyitányai lendületesek voltak, de nem átütőek, a Parasztbecsület "Intermezzo"-ja pedig pontos és szép, de nem eléggé ihletett. Összességében dicséret illeti a zenekar teljesítményét.

Örömteli ilyen rendkívüli hangokat hallani, és szükség van ilyen gálákra. Persze csak addig, amíg a nézők többsége nem az eredeti művek helyett nézi ezeket, hanem csak "lazításként", a színpadi produkciók mellett.

Csák Balázs

***

2011. szeptember 27. 19:30 - 22:00
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Komlósi Ildikó és Marcello Giordani áriaestje

Km. a Miskolci Szimfonikus Zenekar
Vez.: Marco Balderi

Műsor:

Verdi: A szicíliai vecsernye -nyitány
Verdi: Luisa Miller - Rodolfo áriája (Quando le sere al placido)
Ciléa: Adriana Lecouvreur - A Hercegné áriája (O vagabonda)
Mascagni: Parasztbecsület - Intermezzo
Leoncavallo: Bajazzók - Canio áriája (Vesti la giubba)
Mascagni: Parasztbecsület - Santuzza és Turiddu duettje (No, no, Turiddu, rimani rimani ancora)

Bizet: Carmen - nyitány
Bizet: Carmen - Carmen áriája, Habanera (L'amour est un oiseau rebelle)
Bizet: Carmen - Don José áriája, Virágária (La fleur que tu m'avais jetée)
Bizet: Carmen - Carmen áriája, Seguidilla (Près des remparts de Séville)
Verdi: A végzet hatalma - nyitány
Verdi: Aida - Radames románca (Celeste Aida)
Verdi: Aida - Amneris és Radames duettje (Gia i sacerdoti)

Ráadás:
Puccini: Turandot - Kalaf áriája (Nessun dorma)
Verdi: Don Carlos - Eboli áriája (O, don fatale)
Leoncavallo: Bajazzók - Canio áriája (Vesti la giubba)
Saint-Saëns: Sámson és Delila - Delila áriája (Mon cœur s'ouvre à ta voix)

(Lead-kép: Művészetek Palotája - Budapest, Pető Zsuzsa)