Nemzeti Színház a Divadelná Nitra fesztiválon kétszer játszotta a Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból című produkcióját. Az előadás rendezője Alföldi Róbert, egy beszélgetésen arról számolt be, szereti a teatralitást és elárulta, miért merült föl a Nemzeti kihasználatlan festőműhelye a darab helyszíneként.
Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból
Alföldi Róbert a 1997-ben, a Budapesti Kamaraszínházban rendezett Sirállyal mutatkozott be a fesztivál közönségének. Ezt követte egy évvel később A velencei kalmár (Budapesti Kamaraszínház), 1999-ben A vihar (Vígszínház), majd 2000-ben a nyitrai Andrej Bagar Színház társulatával készítette el Hamletjét. "Hálás vagyok" - fogalmazott Alföldi, hiszen a Csehov-előadás volt az első külföldi fesztivál, ahova általa rendezett produkciót hívtak meg, a Hamlet pedig az első külföldi rendezését jelentette.
A Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból színrevitele kapcsán elmondta, az invenció az előadásban mindössze annyi, hogy Magyarországon él és a magyar társadalomban tapasztalható jelenségek, az általános közérzet eszébe juttatták egy kamaszkori filmélményét. Amikor a kutatások után kiderült, hogy a film alapanyaga egy dráma, magától értetődő lett, hogy a Nemzeti Színházban azt bemutatják. Ehhez már csak egy olyan formát és helyszínt kellett keresni, ahol a történet profánná válhatott - írja a Fidelio.
A beszélgetés moderátora utalt arra, hogy a rendező a tíz évvel ezelőtti előadásaihoz képest itt egészen más eszközöket használ, különösen az akkori "szélesvásznú munkáihoz" képest, ám Alföldi megerősítette: "Szeretem a teatralitást." Azonban minden darab más formát kíván, és nem életművet kíván építeni, hanem előadásokat akar csinálni. A Nemzeti Színház kihasználatlan festőműhelye több ok miatt merült föl: kihasználatlansága miatt, mert semmi köze az előbbiekben említett teatralitáshoz, és valószínűleg a tudatalattiban az alternatív színházakat jellemző talált tér is szerepet kapott. Nem véletlen - jegyezte meg a Nemzeti Színház igazgatója -, hogy a Krétakör utolsó előadásával nyitott az ő vezetésével a színház. A nemzetközi hallgatóság előtt utalt arra a polémiára, ami Magyarországon az alternatív/független műhelyek létjogosultságát illeti, hogy olvadjanak be a kőszínházakba. Ezt a maga részéről egyrészt abszurdnak nevezte, másrészt viszont épp A jég példájára utalva ennek a művészi fontosságát emelte ki.
A nemzeti színházakon - országtól függetlenül - gyakran a színházi hagyományok ápolását kérik számon, ez azonban ellent mond a színház lényegének. Ráadásul Magyarországon nem volt egy Moliére, akire fel lehetne építeni ezt a hagyományt, és mivel visszafelé nem tudunk nyúlni, véleménye szerint csak előre gondolkodhatunk. A színház és különösen a Nemzeti Színház feladatának azt tekinti Alföldi Róbert, hogy a lehető legexpresszívebben reagáljon az adott társadalmi pillanatra, hogy vitára ingerlően fogalmazzon jelenről és jövőről.
Az őt ért támadások és a jelen helyzet kapcsán úgy fogalmazott: "Én még mindig a Nemzeti Színház igazgatója vagyok, és nagyon szabadon dolgozhatok." Kiemelte a társulat összetartását, a művészi munka minőségét, a színészek nyitottságát, kísérletező kedvét. "Dolgozunk" - foglalta össze azt, mi történik jelenleg a Nemzeti Színházban, és jelezte, 2013-ban, mandátumának lejártakor újra fog pályázni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.