"Ki kell vinni a színházat" - A Bartók művészeti vezetője mesél

Dobák Lívia személyében országosan elismert színházi szakember került a Bartók színház művészeti igazgatói posztjára. A ház életében történő változások egy részét már ez évadban megtapasztalhatja a közönség - egy interjúban arról számolt be, hogy miként.

Adódik a kérdés: miért éppen Dunaújváros?

Dobák Lívia: Egész életemet a színházban töltöttem, több mint harminc éve dolgozom dramaturgként, és éreztem magamban annyi erőt, hogy kipróbáljam magam művészeti igazgatóként, úgyszólván színházcsinálóként. Az élettől most megkaptam ezt a lehetőséget, és szeretnék élni vele. A Bartók pedig nem teljesen ismeretlen terep számomra, hiszen tíz évvel ezelőtt a színház újjáépítését köszöntő darabban már dolgoztam itt Valló Péter dramaturgjaként. Az elmúlt évadban pedig Csadi Zoltánnal közösen az Anna Karenina átiratát készítettük el, amit Anna címen láthatott a közönség. Egyszóval nem volt ismeretlen előttem sem a színház, sem pedig a társulat.

A színházi szakmán belül milyen híre van a Bartók Kamaraszínháznak?

Dobák Lívia: Talán két szempontot érdemes megemlíteni. A középgeneráció ismert színészeinek egy része, akik itt is sokat játszottak fiatalon, nosztalgiával gondolnak vissza a Bartókra, a fiatalabbak közül sokaknak azonban fehér foltként jelenik meg Dunaújváros. Azt azonban sokan elismerik, hogy értő és érző közönsége van a helyi színháznak. Ez köszönhető annak is, hogy az előző vezetés szinte a legjobb hazai színházak repertoárjaiból válogatott. Örkény, Katona, Radnóti... remek pesti színházak remek darabjait láthatta a helyi publikum. Ebből adódik egy hatalmas kihívás, hogy hasonlóan színvonalas darabokkal meg is tartsuk ezt a hűséges közönségünket. Másfelől pedig nyitnunk is kell. Ki kell találnunk, hogyan érjük el azokat, akik eddig nem, vagy csak nagyon ritkán járnak színházba.

Netán már meg is van erre a recept?

Dobák Lívia: Nincs, de ötleteink már vannak. Ki kell vinni a színházat a városba. Erre számos lehetőség van - az iskolaszínháztól kezdve a vacsoraszínházig, de mi is találhatunk új helyszíneket itt, a városban. Nyilván ez számos technikai, logisztikai kérdést vet fel, de a XXI. század színjátszása már át kell hogy lépje a színház falait, meg kell találnia a közönségét.

Az évadismertető tájékoztatón két dolog hangsúlyos szerepet kapott: a kortárs magyar dráma, valamint a gyerekeknek és a fiatalabb generációknak szóló előadások.

Dobák Lívia: Az új évadban korosztályokra lebontva kínálunk remek darabokat a fiataloknak. Fontos, hogy minél előbb be tudjuk hozni a gyerekeket a színházba, hogy megismerjék ezt a titokzatos világot, amely unalom és kötöttség helyett igazi élményeket kínál számukra. A kortárs magyar dráma pedig azért lehet érdekes, mert az írója köztünk él, ennek a közösségnek a tagja. A mi problémáinkat dolgozza fel, látva örömeinket, keserveinket, sokszor mindezt újszerű színházi formába öntve.

Egy színház, egy társulat jelentették ki az évadbemutatón. Mit jelent ez a gyakorlatban?

Dobák Lívia: Konkrétan azt, hogy jobban összedolgozik majd a táncszínház és a prózai tagozat, és közös produkciók is lesznek. A táncszínház szakmailag természetesen továbbra is önálló marad a jövőben. A kamaraszínház társulata számára pedig átmeneti évad lesz a 2011/2012-es. Mindenkinek lehetőséget kívánunk adni. A társulat tagjai különböző rendezőkkel dolgozhatnak majd, így lehetőség lesz rá, hogy több szakember is megismerje a színészeket. Ezen tapasztalatok alapján tavaszra eldől, hogy kinek kínálunk bemutatót a következő évadra. Fontos munkarendi változás, hogy átálltunk a profi színházaknál honos professzionális időbeosztásra. Így, főként az itt dolgozó vendégszínészek és rendezők miatt, nem tudunk tekintettel lenni - ez főleg a próbákat érinti - a civil foglalkozást (is) gyakorló kollégákra. A társulat bővítésén is gondolkozunk. Egy produkcióban már biztos, hogy nálunk dolgozik majd Vándor Éva és Rubold Ödön.

FOLYTATÁS ITT OLVASHATÓ.