A fergetegesen pergő Molière-vígjátékot a világhírű román rendező Silviu Purcărete rendezi a Csokonai Színházban, a címszerepben Trill Zsolt látható. Mindketten megszólalnak összeállításunkban.
Purcărete ajánlotta a Scapin, a szemfényvesztő című darabot a debreceni társulatnak, miután a tavalyi opera társulattal folytatott munka után a prózai társulattal szeretett volna dolgozni. A rendező szerint Molière reneszánsz műve ízig-vérig modern vígjáték, amely akár napjainkban is játszódhat. Két fiatalember keresi a boldogságot. Az apák szerint azonban nem jó helyen. A fiúk Scapinhez fordulnak segítségért. Az öregek meg- és legyőzéséhez a furfangok mesterének minden találékonyságára szükségük van...
Purcărete a SCAPINről
Silviu Purcărete rendező szerint Molière egyik legjobb darabja a Scapin. „Dramaturgiai felépítése tökéletes, stílusa és formája is remek. Rendszerint sokat szoktam húzni a drámai szövegekből, felcserélek részeket bennük – még a klasszikus szövegeknél is. A Scapin esetében azonban erre nem volt szükség, mert itt minden részletnek megvan a maga funkciója, a húzások nem szolgálnának semmire, sőt ártanának a szöveg matematikájának és zenei felépítésének, amely tökéletesnek tűnik számomra.”
A világhírű román rendező szerint nagyon izgalmas az, hogy Molière élete, pályája végén – miután megírta botrányos darabjait: a Tartuffe-öt, a Mizantrópot, a Don Juan-t – ír egy burleszk-komédiát., mely történhetne ma is, vagy néhány száz évvel ezelőtt. „A mi előadásunk halvány utalást tesz a múlt század 50-es, 60-as éveire. Egy idejétmúlt, lepukkant helyszínen vagyunk, egy szegény olasz kikötőváros egyik lepusztult kávézójába helyeztük. Itt természetesen van egy zongorista: Scapin. Egy művész – frusztrációival, hiúságával, illúzióival, kudarcaival, sok öniróniával fűszerezve. Scapin Molière maga” – mondja Purcărete, aki a főszerepet játszó Trill Zsoltot is nagyon sokra tartja. „Jól értjük egymást. Rendkívül rugalmas és intelligens színész, átszűri testén az anyagot, valós fizikai kapcsolata van a dolgokkal. Ez az igazi színész sajátja.”
A világhírű román rendező vizuális vonalon ezúttal is állandó munkatársával, Helmut Stürmer díszlet-, jelmez és fénytervezővel dolgozik, akárcsak az előző évad nagyszerű előadásában, A tüzes angyal című Prokofjev-operában. A tüzes angyal a 2010-es szegedi Armel Operaversenyen és Fesztiválon elnyerte a legjobb produkció díját.
Trill Zsolt Scapinről
"Scapin maga Moliére" – mondja Trill Zsolt. "Purcărete újra és újra elmondta a próbák során, hogy Moliére számára maga Moliére volt a kiindulópont egy ilyen figura megteremtéséhez. Az élet nagy harcain, megpróbáltatásain, színházi sikerein és bukásain már túljutott Moličre utolsó darabjainak egyike a Scapin. Így aztán beleírta ebbe a figurába minden fájdalmát, kiábrándultságát is. Scapin egy idős pacák, aki már-már bölcs, nem akar semmit az élettől, és ez az ő utolsó nagy fellángolása, utolsó nagy dobása. Bonyolítja a szálakat, élvezi is, hogy ez még megy neki, de túl van ő már ezen. Fontosabb, hogy ott van neki a zongora. Vagyis a művészet" - nyilatkozta a színész.
Moliére: SCAPIN, A SZEMFÉNYVESZTŐ (vígjáték két részben)
Scapin, Leander szolgája, szemfényvesztő: Trill Zsolt
Argante, Octave és Zerbinette apja: Varga József
Géronte, Leander és Jácinta apja: Garay Nagy Tamás
Octave, Argante fia, Jácinta szerelmese: Rácz József
Leander, Géronte fia és Zerbinette szerelmese: Mészáros Tibor
Szilveszter, Octave szolgája: Vranyecz Artúr
Zerbinette, állítólagos cigánylány, Leander szerelmese: Orosz Melinda
Jácinta, Géront lánya, Octave szerelmese: Szűcs Kata
Nérine, Jácinta dajkája: Oláh Zsuzsa
Carle, szolgáló: Olt Tamás
Premier: 2011. október 7.
Részlet a darabból
SCAPIN: Tudjátok, ha én valamibe belevágok, nem ismerek lehetetlent. Semmi kétség, az ég elég szép tehetséggel áldott meg, hogy száguldjak a csillogó szellemi játékok, a zseniális könnyed tréfák univerzumában. És minden dicsekvés nélkül mondhatom, nemigen akad ember, aki nálam mesteribben tudna bonyodalmakat szőni, s aki több dicsőséget szerzett volna e nemes szakmában. A középszer tudatlanul szemfényvesztésnek nevezi ezt, én viszont művészetnek.
plakát: Kónya Ábel
Forrás: Debreceni Csokonai Színház, cívishír.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.