Új Színház-ügy: Megszólal Herczeg Tamás

Tarlós István október 6-án írta alá Dörner György kinevezését az Új Színház igazgatói posztjára. Annak ellenére nevezte meg a színészt nyertesként, hogy a pályázatokat elbíráló szakmai bizottság szakmabeli tagjai Márta Istvánt támogatták. Közülük nyilatkozott a Színház.hunak Ascher Tamás, Bérczes László és most elértük Herczeg Tamás, kulturális menedzsert is, aki az Operaház stratégiai igazgatójaként vett részt az elbírálásban. 

Mit szólsz ahhoz, ahogy a szakma, és a média reagált Dörner György kinevezésére?

Herczeg Tamás: Az Új Színház igazgatóválasztása most kiverte a biztosítékot.

Hogy látod a történteket?

Herczeg Tamás: Ha elvonatkoztatunk a politikai felhangoktól és pusztán a kinevezési gyakorlat szokásos menetét vizsgáljuk: mi történt? Semmi. Az, ami eddig. Pont az, és úgy, ahogyan az elmúlt évtizedekben a színházigazgatói kinevezések alkalmával. A lényegét tekintve Schilling Árpádnak van igaza, mindabban, amit a Kultúra eladó című értekezésében megfogalmazott. Valóban évtizedes erózió szükségszerű folyamatai zajlanak. A kialakult helyzet az opportunista magatartást folytató igazgatók asszisztálásának az eredménye is. Részükről most bátor és üdvözlendő a kiállás és kiáltás. De bennem most a következő kérdések merülnek fel: Etikusabb-e az a direktor, aki az igazgatói szék megszerzéséhez, már a pályázat kiírás előtt „leszalámizza” a lehetséges riválisokat? Helyes-e, hogy a szakmainak felkért bírálóbizottság tagjainak kompetenciája és szakmaisága lényegében a művészi szempontok bírálatára szorítkozik? Helyes-e, hogy a kinevező és a szakma is alapvetően művészeti egyetemen szerzett diplomát preferál, amikor a művészeti egyetemeken nincs intézményvezetésre felkészítő oktatás? Mennyiben a kultúrpolitika, vagy a regnáló igazgatók felelőssége, hogy a fiatal és középgenerációs színházi gondolkodók meg sem próbálnak pályázatot benyújtani? Normális-e, hogy egy ilyen adottságokkal rendelkező intézmény, mint az Új Színház vezetésére csak két pályázat érkezett, ráadásul mindkettő a hatvanas éveikben járó aspiránsoktól? A pályázat egyértelmű célja az alkalmasabb intézményvezetői képességekkel rendelkező aspiráns kiválasztása, hiszen legyen szó bármilyen intézményről, BKV-ról, vagy színházról, annak vezetése többségében vállalatvezetési, hivatali kompetenciákat, és kisebb részben szakma specifikus - jelen esetben művészeti - kompetenciákat jelent. 

Herczeg Tamás

Mi alapján alakítod ki a véleményed?

Herczeg Tamás: Az elmondottakon túl, más szempontokat is figyelembe veszek. Nemrég, a PHD tanulmányom keretében, kulturális intézményvezetői attitűdöket vizsgáltam. 20 fővárosi és vidéki, jobb -, és baloldali, politikai és/vagy szakmai szempontok alapján kinevezett színigazgatót interjúvoltam. A kinevezési gyakorlattal kapcsolatban külön kérdéseket tettem fel nekik. Az összes interjúalanyom alaptézisként fogadta el, hogy Magyarországon a politika választja a színházigazgatót! Tagadhatatlan, hogy az elmúlt évtizedekben a színházi műhelyek többségét a hazai definíciók szerinti „baloldali” művészek vezették, és az is, hogy mára szintén a hazai definíciók szerinti jobboldal és az egyre erősödő „jobban jobb” is igyekszik kikövetelni a maga helyét. A kulturális élet politikai alapon való megközelítésének helyességéről – pro és kontra - most nem moralizálnék. Tény, hogy létrejött a jobboldali színházigazgatókat tömörítő szakmai szervezet, a Teátrumi Társaság és egyre meghatározóbb jelentőségét jelzi, hogy hathatós közreműködésére módosították az Előadó-művészeti törvényt is. Szerintem csalódniuk kell azoknak, akik a kétpólusúvá formálódott színház-politikai élettel kapcsolatban pozitív változást remélnek.

Miért gondolod így?

Herczeg Tamás: Azért, mert a jobboldaliak sem fognak jobb helyzetbe kerülni, ha az előbbiekben vázolt baloldali gyakorlatot viszik jobbra, és rövidtávon gondolkodnak. A társadalmi és szakmai megújulás esélyét árulják el, ha minőségtelen „kamupályázat”, vagy pályázat nélküli, akár szakirányú végzettség és vezetői gyakorlat nélküli igazgatói, megbízott igazgatói címhez, ilyen-olyan biztosok kinevezéséhez asszisztálnak. A magyar színházi gyakorlatban a kinevezések nagyon messze állnak az európai kultúrnépek követésre érdemes mintáitól. Világos kultúrpolitikai célok hiányában gyakran előfordul az is, hogy a kinevező a művészeti koncepció kifejtésének álcája alatt a pályázótól várja, hogy megmondja, szerinte mit lehetne kezdeni az adott művészeti intézménnyel. Ez nonszensz.

Mit tartanál ideálisnak?

Herczeg Tamás: Szerintem ideális esetben a fenntartó tulajdonos képes megfogalmazni, hogy mit vár, mi a cél. Átfogó kultúrpolitikai szándékaihoz illeszkedően választja ki azt, akitől a szabott feltételek között a munkát elvárja. Jelenleg, -épp a fenntartói elgondolás és jövőkép hiányában- az igazgatói kinevezéseknek nincsenek, vagy alig-alig vannak pontosan meghatározott kritériumai. A formalitások, mint a nagykorúság, a magyar állampolgárság és a büntetlen előélet kivételével. De már az előírt végzettség is majdhogynem szabadon értelmezhető, attól függően, hogy éppen ki mit óhajt érteni a pályázati formaszöveg „az intézmény tevékenységének megfelelő szakirányú végzettség”-én. Az Új Színház esetében például színművészetis diplomát éppúgy elfogadja, mint a zeneszerzőt, esetleg a jogászt, vagy közgazdászt. Teljesen világos, hogy ez a hazai gyakorlat a lehető legnagyobb teret engedi a kinevezői (politikusi) önkénynek. Minden értelmezhető így is, és úgy is, tetszés szerint, ahogyan csak az aktuális hatalmat gyakorló óhajtja. Ez viszont azt jelenti, hogy a színház világát olyanok is irányítják, akik nem értik a kulturális intézmények működésének és lehetőségeinek komplex rendszerét, a közízlés formálásához - az intézményi érdekeken túlmutató - társadalmi felelősséget, vagy a művészi légkörét biztosító empátia lényegét.

Szerinted miért alakult ki a jelenlegi helyzet?

Herczeg Tamás: Szerepet játszanak benne például az elmúlt évtizedek társadalmi változásai. Szembetűnő, hogy az egykoron jellemző rendezőből lett színidrektorokat többségében színész igazgatók váltották. A Színművészeti Egyetemen már csak emlékek azok az egykori rendezőtanárok, akik egyetemi oktatóként a rendező szakos hallgatóikat – a kiválasztottakat – nem csak színpadi, hanem „intézmény direkcióra” vezetésre” is felkészítették.

Miben látod a megoldást?

Herczeg Tamás: Megoldást abban látnék, ha a színháztudományok között kiteljesedhetne egy színházvezetői fakultáció is, amely a megfelelő művészeti kompetenciákkal együtt, komplex intézményvezetői menedzser képességekkel ruházná fel a jövő generációját. Amíg azonban ilyen képzés a budapesti Színművészeti Egyetemen nincs, az alkalmasság- alkalmatlanság, objektív megítélés helyett a kizárólag a politikai kinevező szubjektív álláspontján múlik.

A szakmai bizottsági tagokkal készült riportokat itt olvashatják:

Bérczes László az Új Színház ügyéről

A Kaposvári Csiky Gergely Színház művészeti vezetője is részt vett az Új Színház vezetésére kiírt pályázat szakmai javaslattevő bizottság munkájában. Ezután rögtön visszautazott Szabadkára (ahol egy előadást rendez), azonban írásban, három kérdésre válaszolva nyilatkozik a történtekkel kapcsolatban.

Ascher Tamás az ÚJ Színház ügyéről

Október 6.-án arról döntött a Tarlós István, hogy Dörner György lesz február elsejétől az Új Színház igazgatója, Csurka István intendánssal együttműködésben. A pályázatokat elbíráló szakmai bizottság szakmabeli tagjai azonban Márta Istvánt támogatták. Közülük Ascher Tamás rendezőt faggattuk.

Színház.hu