Csurka István és Dörner György hirtelen öröm a vetőkártyán színházi ideálja már a napi megszólalások, riportok és reagálások szintjén híján van a színház leglényegesebb összetevőjének, a kételkedésnek. Mohácsi János írása a Revizoron jelent meg
Kételkedésnek és naiv bizalmatlanságnak a szorosan vett színházi munka iránt: vajon jó darabot választottam-e, megtalálja-e közönségét, és ha igen, tud-e érzékien, zsigerekig ható módon szólni hozzá; tényleg ilyen legyen-e a díszlet: ez vagy az a színésznő vagy színész tényleg jó-e erre a szerepre; melyik hülye tette ide ezt a széket és miért langyos a kávém, meg a többi létfontosságú dolog. A jelenetben kinek van igaza? Igaza van-e egyáltalán egy jelenetben valakinek? Értek-e még a színházhoz, vagy csak nagy ívű pályám tehetetlensége lök előre, a nyilvánvaló és elkerülhetetlen, a sírt, hol nemzet sűlyed el, nagyszerű bukásig?
Mohácsi János Fotó: Farkas Szabina
Mentesek a kétkedéstől önmaguk iránt. Szűzi tartózkodásuknak a kételkedéstől alighanem a bizonytalanságtól és határozatlanságtól való rettegés lehet az oka, de sutba lélekelemzéssel, nem ezért gyűltünk ma össze. Minden megnyilvánulásukban totális az irónia és önirónia hiánya, ami csalhatatlanul jelzi irtózásukat a dolgok több szempontú vizslatásától. Nemcsak azért, mert sótlanul humortalan és unalmas minden ige szájukban, hanem azért is, mert egy előadás a színház lényegénél fogva legalább annyi nézőpontot kíván, ahány szereplője van, és ahhoz még jön néhány, a rendező és más kósza munkatársak, mint a színészek, valamint a látvány és zene bemutató idején alvajáró módon közlekedő felelősei, és végül a nézők, emberek, a nézők, akikért ez az egész van.
Az színház ugyanis, ami a mi - félve folytatom, mert már hallom a választ: mi nem végzünk bele Európa dolgába, Európa se végezzen bele a mi dolgunkba; de azért leírom, szóval a színház, a mi - európai örökségünk, a kétkedés lövészárkokkal kerített, kérdésektől bombatölcséres senkiföldje, nem pedig a válaszok terülj-terülj asztalkámja, és ez igaz mindenre, a pusztító tragédiától a leheletkönnyű bohózatokig. Mindenre. Feltéve a szakmailag jól végzett munkát, de miért is ne tennénk fel.
Kapcsolódó anyagok:
Az Új Színház-ügy részletei
Összefoglalónk folyamatosan frissül
Összefoglalónkból kiderül, mi történt az Új Színház körül az elmúlt hetekben. Cikkünk folyamatosan frissül és azt is beavatja az eseményekbe, aki eddig nem értesült róluk.
Interjúk szakmai bizottsági tagokkal:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.