Hármas évfordulót ünnepel idén a hírös városi teátrum. 220 évvel ezelőtt született a névadó, Katona József, 115 éve nyitotta meg kapuit a kőszínház, melynek 60 esztendeje van állandó társulata. Hogyan készülnek a jeles jubileumokra Bács-Kiskun megye székhelyén? Erről beszél Cseke Péter színházigazgató.
Cseke Péter
- Lesz-e „születésnapi" rendezvény a kecskeméti színházban?
Cseke Péter: Annak idején október 14-én tartották a legelső előadást a színházunkban, ezért mi is erre a napra időzítettünk egy premiert: Lehár Ferenc A víg özvegy című nagyoperettjét mutatjuk be Szerednyey Béla rendezésében. Másnap, október 15-én kerül sor a „115 évesek lettünk" című programra, melynek fő attrakciója a kulisszajárás lesz. Korábban már több alkalommal fogadtunk csoportokat, akik betekintést nyerhettek a függöny mögötti világba, s mindig hatalmas volt az érdeklődés. Ezúttal azonban nemcsak a kulisszák, hanem az évad titkaiba is beavatjuk majd őket. Az ünnep része az is, hogy megtartjuk, ápoljuk hagyományainkat, többek közt a színművészeti egyetemistáknak szóló SZÍN-TÁR Fesztivált az évad második felében.
- Katona József előtt legismertebb művének bemutatásával tisztelegnek. Miért érezte szükségesnek, hogy „leporolják" a darabot?
Cseke Péter: Az utóbbi években azt láttam, hogy aki elővette a Bánk bánt, az megpróbálta átdolgozni a szövegét. Engem is foglalkoztatott, hogyan lehetne érthetőbbé tenni a régies mondatokat. Szabó Bori írót, dramaturgot kértem fel erre a feladatra, aki tanítja is a magyar irodalmat. Ő mesélte nekem, hogy amikor a gimnáziumi vagy főiskolai tanítványainak mesél Katona drámájáról, mindig nagy érdeklődéssel hallgatják a diákok. Aztán amikor elkezdik olvasni a művet, megszűnik a varázs. Jó példa erre Biberach egyik szövegrésze, mely az eredetiben így hangzik:
„Ó, te elragadtató szerelem, te, amely Éva csábítója volt! Ugyanilyen szerelmet érezett az a kígyócska. Prósit a fölöstököm." - Ez az utolsó mondat a lényeges, mert ezen a fiatalság biztosan jót nevetne. De mit is jelent? A prósit a latin eredetű proszitből jön, míg a fölöstököm a német früstück, azaz reggeli szóból. A mi átiratunkban mindez így szól:
„Szerelem? A férj háta mögött? Na persze, ezt érezhette már az a kígyócska is a paradicsomban, mikor Évának odagurította az almát. Jó harapdálást, hercegem!" Ugye, mennyivel érthetőbb? A Bánk bán volt az idei első bemutatónk szeptember 21-én a Ruszt József Stúdió Színházban. Katona születésének 220. évfordulóján, november 11-én pedig a Nagyszínpadon játsszuk majd az előadást.
- Az évad műsorterve és rendezőgárdája is különleges...
Cseke Péter: Természetesen a hármas jubileumra gondolva arra törekedtünk, hogy az ünnepi alkalmakhoz méltó évaddal várjuk a közönséget. Amikor a műsortervet összeállítom, mindig a társulatunkban gondolkodom, s ehhez megpróbálok olyan rendezőket találni, akik magukon átfolyatva, a 21. századi igényeknek megfelelően tudják színre vinni a kiválasztott darabokat. A mai színjátszásnak az a lényege, hogy olyan kérdéseket tudjunk feltenni, amelyek érdeklik a közönséget, s hogy a darabot „csak bámuló" nézők helyett olyan emberek töltsék meg a nézőteret, akiknek a színházba járás valódi élményt jelent. Nekünk, színházcsinálóknak borotvaélen táncolva kell megtalálnunk az egyensúlyt, úgy, hogy közben új és újabb impulzusokat adjunk. Forgách András, Szász János, Bagó Bertalan és Mohácsi János neve garancia arra, hogy így lesz.
- Még tart a bérletezés. Mekkora az érdeklődés a nézők részéről?
Cseke Péter: Nagy öröm számunkra, hogy évről évre nő a bérletes nézők száma. Az idei évadban például már egy újabb bérletsorozatot is el kellett indítanunk, akkora volt az érdeklődés. Az új bérlet Radó Vilmos, egykori kecskeméti direktor nevét kapta. Azt tapasztaljuk, hogy nem csak a kecskeméti és Bács-Kiskun megyei lakosok kíváncsiak ránk, ugyanis Jász-Nagykun-Szolnok megyéből közel 700-an vásároltak nálunk bérletet. De vannak olyanok is, akik Zemplén megyéből jöttek el hozzánk bérletet venni. Ennél jobb cégér, azt hiszem, nem is kell a színházunknak.
Bera Linda