Szeptember 22-én első végállomásához érkezett az Orient Expressz, a Szputnyik hármas koprodukcióban készülő előadását elsőként Winterthurban mutatták be.
De hogyan jutottunk el idáig? - a Szputnyik beszámolója
Első állomás: elkészül az adaptáció
Nyár elején kezdtünk el a dolgozni saját példányunk kialakításán az eredeti Agatha Christie regény és az abból készült két filmváltozat (1970-es évek, 2010) segítségével. Ami biztos volt, hogy mivel ez egy krimi, vagyis feladvány és megfejtés van benne, pontosan végig kell mesélnünk a történetet, ahol mindennek stimmelnie kell, hiszen minden kis részlet alibiként vagy vádpontként szolgálhat.
Hamar kiderült azonban, hogy kevesebb színésszel fogunk dolgozni, mint amennyi szerep az eredeti regényben van, tehát máris húznunk és összevonnunk kellett, ami egy krimi esetében tulajdonképpen szinte mindent felborít. Elsőként elkészítettük tehát a gyilkosság éjszakájának excel-táblázatát és azon próbáltuk bejelölni, hogy melyik szereplőnk hány órakor kivel mit csinált.
A másik fontos szempont az volt, hogy a történet szorosan vett elmesélése mellett minél nagyobb szabadságot adjunk a színészeknek a próbafolyamat alatti kreatív munkára. Hogy a vonaton utazó soknemzetiségű utasokat többnemzetiségű és sok nyelvet beszélő csapatunk maximálisan a saját képére formálhassa. Így lett a svéd nevelőnőből portugál, a német komornából erdélyi.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.