Esterházy Péter az Új Színház-ügye kapcsán írt az ÉLet és Irodalomban. "A viszolygás alapvető (minimális) hazafias kötelesség" - fogalmaz az író.
Kedvetlen, főnév, műfaji megjelölés - arra vonatkozik, hogy jobban is tölthetnénk az időnket (a hazánkban) (Európában) (a Földön) (stb.).
Nincs más választásom, amíg lehet, azt kell gondolnom, hogy szabad, demokratikus országban élek szabadon és demokratikusan megválasztott politikusokkal. Akik a nyilvánosság előtt felelősséggel tartoznak döntéseikért.
Tarlós István Dörner Györgyöt nevezte ki az Új Színház élére. Észak-fok, titok, idegenség; nem bonyolódnék bele Dörner ki- és mivoltába, definiálja most őt a pályázata, ez az összegányolt pár oldal, álkulturális, álkonzervatív őrjöngés, komolytalan, megvitatásra alkalmatlan, szakmailag üres, politikailag kínos izé. Erre azt mondani (Borókai), hogy ebben egy másik színházeszmény mutatkoznék meg, amellyel talán nem mindenütt értünk egyet, de éljen a sokszínűség, vagy azt (Schmidt), hogy itt két ismert színházi emberről van szó, talán annyi tolerancia elvárható volna, hogy megvárjuk, mit fognak csinálni, vagy hogy láttam már jobb pályázatot, de (Tarlós) - ez a legjobb esetben is vacak cinizmus. Csurka ebben a szereposztásban nem jó novellista vagy sikeres drámaíró, hanem a Magyar Fórum maga, Dörner nem a Stílusgyakorlatok bravúros színésze, hanem a Jobbik-rendezvények harsány szereplője - ez a szellemiség kapott most zöld utat. Úgy tudtuk, föltételezzük, reméljük, hogy ez a szellemiség nem összeegyeztethető a kulturális kormányzatéval, a Fideszével, általában a konzervativizmussal. Vagy tessék szólni, ha már magamtól nem látom, hogy itten változás állott be.
Ráadásul ez a döntés még az úgynevezett kulturális egyensúly megteremtésének harci programjába se illeszthető, Márta István, az eddigi igazgató igazán nem egy liberális fészek. Ettől még ijesztőbb az egész, nem egy az eddigiektől eltérő kulturális ajánlat jő itt, hanem nem jő itt semmi, csak az összevisszaság látszik, a káoszos üresség (vagy a személyes harcok pletykákból rakosgatható banalitása, az Orbánnak betartó Tarlóstól a Szikorának betartó Eperjesig - mint mikor hajdanán próbáltuk kitalálni, hogyan változtak az erőviszonyok a Központi Bizottságban, és jó-e ez nekünk). Amúgy semmi kifogásolnivalót nem találok abban, ha egy honfitársam nyilas vagy inkább újnyilas vagy neonáci vagy efféle, hisz nincsen olyan európai ország, ahol ne lennének ilyenek, és mi Európa vagyunk. S ha akar, csináljon színházat. Ahogy a vicc mondja: igény van rá. De azt meg kéne tudni a döntés mögött állóknak válaszolni, hogy ezt mért akarná az állam támogatni. Ha a szélsőség bekerül a parlamentbe, meg kell kapniuk azt, ami törvény szerint nekik jár, pénz, szolgálati autó, székház, mittudomén - de barátságosnak nem kell lenni. Ellenkezőleg: a viszolygás alapvető (minimális) hazafias kötelesség. Azt szeretném tehát egyre rémültebben megtudni, hogy mi volt az értelme ennek a kinevezésnek, kinek áll ez érdekében, milyen erkölcsiség van e döntés mögött.
Kapcsolódó anyagok:
Az Új Színház-ügy részletei
Összefoglalónk folyamatosan frissül
Összefoglalónkból kiderül, mi történt az Új Színház körül az elmúlt hetekben. Cikkünk folyamatosan frissül és azt is beavatja az eseményekbe, aki eddig nem értesült róluk.
Interjúk:
Megszólalnak az ÚJ Színház színészei I. rész - Derzsi János, Száraz Dénes
Megszólalnak az Új Színház színészei II. rész - Takács Kati
Megszólalnak az Új Színház színészei 3. - Pokorny Lia
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.