Hámori Gabi levele: "Nyílt levél azoknak, akik nem írták alá az aznemlehet petíciót, azoknak, akik nem értik mi ez a színházi bugyogás, zúgolódás, Tarlós István főpolgármester úrnak, és mindenkinek, aki szereti a színházat".
HÁMORI GABI AZ AZNEMLEHET.NET számára írt levele:
Próbálok felfogni valamit. Az Új Színház jelenlegi helyzete kapcsán felmerültek bennem kérdések. Első körben az, hogy felnőtt korú-e a magyar társadalom. Ha a világban körülnézek, a válasz, nem. Ma a Cannes-i filmfesztiválon Lars von Trier-t kiközösítik fasiszta megnyilvánulásáért. Pedig saját bevallása szerint viccnek szánta azt a kijelentését, hogy olykor megérti Hitlert. Rasszista kijelentései miatt John Gallianót, az ünnepelt divatdiktátort a Dior-ház elbocsájtja. Bárkit elítélnek a világ felnőtt korú társadalmaiban gyűlöletbeszédért. A tehetség nem tényező ilyen esetben.
Ezzel szemben Magyarországon az antiszemitizmus legitim. Ezt szörnyűségesnek és félelmetesnek tartom. A sokszor óhajtott összefogás és az általános jólét érdekében ideje felnőnie a magyar társadalomnak. A gyűlölködés kezelése megkerülhetetlen, sarkalatos pont. Hogyan kommunikálunk egymással? Mit adunk át a gyerekeknek, József Attila jut eszembe " talán dünnyögj egy új mesét, fasiszta kommunizmusét".
Azt gondolom, az Új Színház kérdése egy lehetőség megkezdeni ezt a felnőtté válást. A döntés óta fogalmazom a gondolataimat, neten követem az eseményeket, nem vagyok Magyarországon. Meglepő, hogy külföldön is van visszhangja az Új Színház ügyének, és nagyon elítélő a közvélemény. Valójában abszurd, hogy ami a legtöbb embernek annyira világos, ilyen nehézkesen jusson el más agyakba a membrán rétege alatti területekre. Lehetséges, hogy nem érthető talán, hogy miért tiltakoznak több ezren a döntés ellen. Azt érzem, meg kell próbálnom leírni.
A gyűlölködés farvizén áramló művészet szellemi vákuum, nem egyetemes, nem örök. Akit az ilyen művészet érdekel, az nem szabad ember, azt csak a demagóg ideológia érdekli. Az ilyen művészetnek nincs köze ahhoz, amiért a világra jövünk, és nincs köze a halál előtti utolsó pillanathoz sem. Annak, aki ezzel nem ért egyet, egyvalamit leszögeznék, nem húzok se jobbra se balra. Nem politikáról beszélek! Nem politikáról! Másik számrendszerben gondolkodom.
Színésznő vagyok, magyar nyelven játszom én is, mint itt MINDENKI. Nem szeretnék soha, semmilyen ideológiának hódoló társulat munkájában részt venni. Most azért írok, mert azokra a pályatársaimra gondolok, akiknek nincs módja felállni egy ilyen helyzetből, mert hirtelen nem lenne hova menniük, családjuk van, kölcsöneik, és nincsenek tartalékaik. Jöhet megint egy kérdés: miért kéne felállni? A társulatba nem látok bele teljesen, de tény, hogy most nagy részük kényszerítve van, hogy szolgáljanak egy színházat, ami ideológiára alapul. Ilyen színház nincs jelenleg Magyarországon. Aki azt gondolja, hogy van, az téved. Vagy csak nem jár színházba. Vagy elhiszi, amit az uszítók mondanak.
Leszögezném: ami zajlik, nem liberális sikoltozás egy kis morzsáért, ami most a tányérról lepottyant. Nem erről van szó. Nekem nem a politikához, hanem a színházhoz van alanyi jogon közöm, az nevelt fel. Ezzel egyetlen döntnök sem tud versenyre kelni. Mint az állat az erdőt, ahol él, lassan teljesen kiismerem, és érzem, hogy baj van. Mindenki érzi. Egy olyan színházi műhely békéje sérült, ahol eddig mindenféle politikai nézetű emberek játszottak mindenféle politikai nézetű embernek. Az Új Színház hamarosan politikai harcot tápláló "hátország" lesz. Kérdés: ez lesz mostantól a tendencia? Kérdés: ez biztosan az az irány, ami épít? A kérdésekből következik egy másik kérdés: hogy kinek legyen színháza. Egyszerű a válasz, mindenkinek. A legkülönfélébb ízlésű embereknek. De az ízlés vajon kézen fogva kell járjon az ideológiával? Ez a kérdés vajon esztétikai kérdés?
Nincsenek illúzióim, gyakran pártpolitikai alapú a színházigazgatók kinevezése. Mindig is így volt. Mégsem teljesen igaz ez, vannak, akik igazgatnak, pedig kerülik a paktumokat, azért van színházuk, mert vitathatatlan a kompetenciájuk. Előadásaikat szeretik a legkülönbözőbb politikai meggyőződésű emberek.
Az Új Színház pályázati eredménye nyilvánvaló pártpolitikai döntés. A Dörner György által benyújtott pályázati anyag minden szempontból elfogadhatatlan. Akármelyik oldal embere lenne, annak tartanám. Az ideológia mellett a magyar darabok bemutatása az egyetlen gondolat. Nem mutatkozik meg a munka iránti, nem szónoki, patetikus, hanem praktikus, hétköznapi szenvedély, ami gyakran nem hagyja a színházi embert aludni, enni. Ha ez mozgatná, nyilván felkereste volna az összes pályázatban megjelölt rendezőt közreműködőt, hogy felsorakoztassa a stábot, aki küldetésében biztonsággal támogatja. Továbbá a magyar darabok óhaja után még következnie kellene megannyi részletnek, víziónak és számnak is, amitől kilóra is és fajsúlyban is megfelel egy átlagos színházi pályázatnak.
Nem mernék ilyet tenni, micsoda vakmerőség, felkészületlenség. Ráadásul így felesleges pályáztatni, a döntés eleve elrendelt volt. Nem tudom, mi ellen is folyik majd ebben a színházban a harc. De ezt nem nekem kell tudnom, és nem a többieknek, a színésznek ezt nem dolga tudni, a színészek dolgoznak tovább, így vagyunk nevelve, nem is akarunk mást. Mégis, van egy határ. Ha egy olyan igazgatóm lenne, aki nem tudja helyesen a rendező nevét, akit pályázatában megemlít, továbbá, ha a felsorolt rendezőknek egyáltalán nem valószínű a társulattal való együttműködése, hiszen nem is egyeztetett velük, én is nyugtalanul aludnék. Miért? Mert világosan felismerhető, hogy igazgatóm gondolata nem meghatározott szakmai szellemiség mentén halad. Mivel nem tér ki túlzottan konkrétumokra szakmailag sem, gazdaságilag sem, Jolly Joker is a pályázat, bármit meg lehet vele pályázni: művházat, óvodát, képviselői pozíciót.
Mi garantálja így a színházi tehetségek karbantartását, fejlődését? Nagyon fontos kérdés. Színházról beszélek és ebből a szempontból ez a legfontosabb kérdés. Ha jó a társulat, tehetséges állapotban van, remek rendezőkkel dolgozhat, akkor a néző szagot fog, többet és többet akar látni. Összeér a társulat, kialakul a szellemiség. Ez a színházi vivőanyag. Az objektív reflektálás a jelen pillanatra, együtt gondolkodás azon az alapon, hogy emberi lények vagyunk és akarunk egymástól valamit. A pártpolitikától függő színház rossz minőségű vivőanyag. De mégis mi ellen folyhat a harc? Még mindig nem értem.
Amióta színpadon játszom, hat fontos budapesti és két vidéki színházban játszottam. Egyik színház repertoárján sem szerepeltek olcsó new york-i darabok, ez egyáltalán nem jellemző. A New York-i darabokkal elárasztott fővárosi színházakról szóló kijelentés igazságtartalmát ellenőrizte valaki? Jól hangzik, de nem így van. Magyar darabok bemutatói hemzsegnek minden évben a fővárosi színházakban. Ezeket nézi valaki a döntnökök közül? Vagy csak azért hiszik el, hogy nincsenek, mert nem tudnak róla? Vagy, ne adj isten, csak a győztes pályázó nevét magolták be? Én már mindent el tudok képzelni és semmin sem csodálkozom. Soha nem éreztem, hogy ilyen állapotba kerülök, nem szoktam tüntetni, demonstrálni, követelni. Válasz helyett pedig csend van, hallgatás.
Több ezren jeleztük, az aznemlehet petíció aláírásával, hogy nem értünk egyet a pályázati eredménnyel. Az eddigi magyarázatot vállvonás értékűnek érzem.
Utolsó kérdés: Ha a színház és a benne dolgozó ennyire nem fontos, akkor mégis miért ilyen fontos? Miért ilyen fontos a birtoklás? A válasz átlátszó.
Politikai hovatartozástól függetlenül minden kollégámat tisztelem, aki, ha színházról van szó, megszállottja a munkájának, szem előtt tartja a társulat érdekeit, és jóra törekvő. Szeretnék ilyen embert tudni az Új Színház élén.
Tisztelettel: Hámori Gabriella
Az Új Színházért tüntetést szerveznek a Facebookon, az akció időpontja immár végleges: 2011. október 22. szombat, 15:00-17:00
Kapcsolódó anyagok:
Az Új Színház-ügy részletei
Összefoglalónk folyamatosan frissül
Összefoglalónkból kiderül, mi történt az Új Színház körül az elmúlt hetekben. Cikkünk folyamatosan frissül és azt is beavatja az eseményekbe, aki eddig nem értesült róluk.
Interjúk:
Megszólalnak az ÚJ Színház színészei I. rész - Derzsi János, Száraz Dénes
Megszólalnak az Új Színház színészei II. rész - Takács Kati
Megszólalnak az Új Színház színészei 3. - Pokorny Lia
Megszólalnak az Új Színház színészei 4. - Vass György
ÚJ SZÍNHÁZ-ÜGY: MEGSZÓLAL GÁSPÁR SÁNDOR
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.